A szerződési szabadság az alkotmány 9. § (1) bekezdésében – a piacgazdaságról szóló rendelkezésében – integráltan jelenik meg, ennyiben tehát a piacgazdaság lényegi elemének nevezhető. A szerződéses szabadság a Polgári Törvénykönyv (továbbiakban Ptk.) 200. § (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabály szerint érvényesül, következésképpen a szerződéses szabadság vonatkozásában a Ptk. egyéb szerződésekre vonatkozó rendelkezései is irányadóak vagy azok lehetnek. A) A szerződési szabadság alkotmányjogi szabályozása Mivel az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságot a piacgazdaság alkotmányi tételéből vezette le, e szabadság fogalma, jellege, lényeges tartalma és korlátai, illetve más alapjogokkal vagy alkotmányi intézményekkel, elvekkel való kapcsolata a testület számos határozatában kimunkálásra került. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közjogi és magánjogi elemek alkotmányos egyensúlya megfelelően kialakítható és fenntartható, és ennek az egyensúlynak van alkotmányossági szempontból relevanciája. B) A szerződési szabadság alkotmányjogi meghatározása Adott alapjog vagy alkotmányos jog meghatározása tekintetében minden esetben indokolt definiálni e jog fogalmát, meghatározni a jellegét, amin belül szükséges kitérni a korlátozásának fő vonásaira, általános jellemzőire. Az intézményi értelmezés keretében pedig a vizsgált joggal kapcsolatban álló más alapvető vagy alkotmányos jogokat, intézményeket, illetve a köztük fennálló összefüggéseket kell ismertetni. I. A szerződési szabadság fogalma A szerződési szabadság fogalma általában kettős – polgári jogi és alkotmányjogi – értelemben fogható fel. Klasszikus polgári jogi fogalomként a szerződés megkötése vagy meg nem kötése közötti választásban való döntésnek, illetve a szerződő fél kiválasztásának, a szerződési típus megválasztásának és a szerződés tartalma meghatározásának szabadságát jelenti. Az alkotmányjogilag meghatározott szerződési szabadság olyan intézmény, amelynek konkrét megjelenési formája az állami beavatkozás terjedelmétől és intenzitásától függ. A szerződéses szabadság a napjainkban tapasztalható, és a jogirodalom által már nem egyszer felvetett intervenció miatt a klasszikus polgári jogi fogalmában nem létezhet. A szakirodalom e jelenséget a magánjog közjogiasodása néven ismeri. II. A szerződési szabadság jellege A szerződési szabadság alkotmányos jog, tehát nem alapjognak minősül, de az alkotmány által védett jogként határozható meg, tehát rá a 8. § (2) bekezdése nem alkalmazható, így lényegi tartalmát illetően is korlátozható. Ebből és a piacgazdasággal való kapcsolatából következik, hogy az állami beavatkozás megengedhetőségét a 9. § (1) bekezdésének kontextusában kell vizsgálni. A szerződési szabadság tehát ésszerű korlátok alá vethető akkor is, ha annak alapos oka van. Ennek az alkotmányos jognak az állam általi korlátozása azonban nem lehet korlátlan, az állami beavatkozás legvégső határát az alapos ok nélküli korlátozás adja. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a szerződési szabadság értelmezése – a testület által használt fogalmak tisztázatlansága miatt – a kezdet kezdetén meglehetősen kusza volt. A 13/1990. AB határozatban az államnak az – önálló alkotmányos jognak tekintett – szerződési szabadságba való beavatkozása alkotmányellenesnek minősült. Ekkoriban a testület az önálló alkotmányos jog terminológiáját alapul véve hajlamos volt az – akkor még szintén kidolgozatlan, de egyértelműen az alapjogokra vonatkozó – szükségességi tesztet alkalmazni, mivel hajlott az alapjog fogalmának túlzottan tág használatára. Az alkotmányos alapjog vagy alapvető jog kifejezés és az alkotmányos jog meghatározás összemosódott. A fogalmi tisztázásra 1993-ban az 54/1993. AB határozatban került sor, amikor a testület alapjogként értelmezte a vállalkozáshoz való jogot, és annak két aspektusát határozta meg. Az egyik – a vállalkozás szabad megválasztásához való jog – alanyi jogot is biztosít, míg a másik aspektus, az alapjog gyakorlása nem minősül alanyi jognak, az tehát csak alkotmányos vagy alkotmányban biztosított jogként fogható fel, aminek következtében rá nem vonatkozik az alkotmány 8. § (2) bekezdés által – a korlátozással szemben – biztosított védelem. A szerződési szabadság vonatkozásában azonban az Alkotmánybíróság 1991 és 1993 között a már korábban alkalmazott szükségességi tesztet felváltotta a kivételességi formulával. A szerződési szabadság értelmezésére vonatkozó álláspontja tehát 1990 óta lényegében megváltozott, eltávolodott annak alapjogként való felfogásától, és azt 1991-től [32/1991. (VI. 6.) AB határozat és 61/1993. (XI. 29.) AB határozat] következetesen alkotmányos jogként értelmezi. III. Az intézményi értelmezés A szerződési szabadság szoros kapcsolatban áll az alapvető jogokkal és alkotmányos intézményekkel. Mivel ez az alkotmányos jog a piacgazdaság lényegi eleme és annak keretein belül érvényesül, ezért egyrészt a piacgazdaság vonatkozó jellemzői, különösen a korlátozhatósága irányadóak rá. Ebből az összefüggésből másrészt az is következik, hogy a szerződési szabadság kapcsolatban áll a piacgazdaság többi lényeges tartalmi összetevőjével – mint például a tulajdoni formák egyenjogúsága, a versenyszabadság, a vállalkozás szabadsága – és (a diszkrimináció tilalmában, illetve a tulajdonhoz való jogban megnyilvánuló) garanciális elemeivel. A diszkrimináció tilalmának és a szerződéses szabadságnak az összefüggése kapcsán érdemes figyelembe venni az Alkotmánybíróság gyakorlatát, amely szerint az alkotmány 9. §-án alapuló szerződési szabadság mint alkotmányos jog elsősorban az alkotmány 70/A. §-a közvetítésével kapcsolódik be az alkotmányos védelembe. Az azonos szabályozási körbe tartozó polgári jogi jogalanyok között a vagyoni jogviszonyok körében tett megkülönböztetés – kellő súlyú alkotmányos indok hiányában – alkotmányosan megengedhetetlen. Az eltérő jogi szabályozásnak azonban lehetnek jogon kívüli, gazdasági indokai is. A szerződéses szabadság egyik aspektusaként lehet megjelölni a munka és a foglalkozás, illetve a vállalkozás szabad megválasztásához való jogot. Megjegyzendő azonban, hogy a megjelölt és az alkotmányban nevesített jogok egymással kölcsönös feltételezési viszonyban állnak. Ebből is következően szükséges a diszkrimináció tilalmát feltétlenül figyelembe venni. C) A szerződési szabadság korlátozása Mivel a piacgazdaságot alkotmányos célként és feladatként megfogalmazó alkotmányi rendelkezés a szerződési szabadságot is magába foglalja, ezért a szerződési szabadság konkrét megjelenési formáját egyrészt az állam gazdaságpolitikája, az összgazdasági és nemzetgazdasági érdekek, másrészt a piacgazdaság alkotmányos követelményei befolyásolják. Ez utóbbi az állami gazdaságpolitika korlátjaként is felfogható. A szerződésekbe történő beavatkozás lehetősége és a szerződési szabadságnak a nemzetközi jog-összehasonlításban is felismerhető korlátozása összefügg azzal, hogy az állami szerveknek a szerződésekkel kapcsolatos magatartása a gazdasági élet változásai folytán korunkban – világviszonylatban – lényegesen megváltozott. Az állam a polgári jogi szerződések fontos tényezőjévé vált. Az állam ma már sok esetben nem ad teljesen szabad teret a felek megállapodásának, hanem törvényekben és rendeletekben meghatározott szabályok útján különféle korlátokat szab a megállapodásoknak, és meghatározza a szerződések tartalmát, amelytől a felek nem térhetnek el. A szerződések területén tehát jelentős átalakulás megy végbe, a szerződések „közjogiasodnak”. Ezzel párhuzamosan azonban az a tendencia is megfigyelhető, hogy a közjog is oldódik a civiljogi eszközök behatása által. A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy összgazdasági, továbbá nemzetgazdasági szempontok a szerződési szabadság közérdekű korlátozását esetenként szükségessé teszik. A fejlett kortárs jogrendszerekben ilyen korlátozási terület különösen a versenyjog, a kartelljog, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés, a szervezeti egyesülések ellenőrzése, az árszabályozás, a szabványszerződések, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem stb. területei. E szabályozási körökben tehát gyakran kétségessé válik a felek szerződéskötési szabadsága, a szerződések tartalmának a felek részéről történő meghatározása, sőt a szerződések tartalmának változatlanul hagyása is. I. Az állam magatartása a szerződéses szabadsággal összefüggésben 1. Az alkotmányosan megengedett állami beavatkozás Az állami beavatkozás alkotmányjogilag nem tiltott, de határt szab neki az alapos okkal történő ésszerű korlátozás. Az állami beavatkozás lehetőségei a szerződési szabadság alkotmányos jogként való felfogásán és a piacgazdasággal való szoros kapcsolatán alapulnak. a) A szerződési szabadság alaki szempontból történő korlátozása A jogalkotó alaki szempontból viszonylag sokrétűen korlátozhatja a felek szerződési szabadságát: bizonyos típusú szerződésekre nézve meghatározott formát írhat elő, a szerződések tartalmát jogi korlátok közé szoríthatja, egyes szerződések érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti. Más szerződések esetében olyan korlátozásokat állapíthat meg, amelyek figyelmen kívül hagyása joghátrányt von maga után, és végül meghatározott tartalmú szerződések megkötését meg is tilthatja. E széles körű korlátozási lehetőség azonban csak a szerződések alaki, formai követelményét meghatározó csoportját érinti. E keretek között a felek számára még mindig biztosított az a lehetőség, hogy a szerződések tartalmát viszonylag szabadon alakítsák ki. b) A szerződési szabadság tartalmi szempontból történő korlátozása A második korlátozást jelentő csoportot a szerződés tartalmának állam általi meghatározása vagy megváltoztatása jelenti. Mivel a szerződési szabadság a Ptk. rendelkezései szerint érvényesül, a szerződésekre az e törvényben meghatározott szabályokat kell vagy lehet alkalmazni. A Ptk. 226. §-a két szinten is lehetőséget teremt az állami beavatkozásra. Az (1) bekezdés ugyanis előírja: a jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek. E rendelkezés konkrét megfogalmazásaként fogható fel a (3) bekezdés, amely szerint a hatósági ár megállapítására külön törvény szerint kerülhet sor. A hatósági ármegállapítást közgazdasági vagy egyéb érdekek tehetik indokolttá. A (2) bekezdés szerint a jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. A Ptk.-kommentár hangsúlyozza, hogy a szerződések tartalmának visszamenőleges megváltoztatása a társadalmi-gazdasági viszonyok alakulása folytán válhat szükségessé. 2. Az állami beavatkozás korlátai Az állami beavatkozás tehát lehetséges, és ellene alkotmányossági kifogás nem emelhető mindaddig, amíg az intervenció át nem lépi a vele szemben állított korlátokat. E korlátok az állami beavatkozást két különböző – a következőkben ismertetendő – oldalról is meghatározzák. a) A kivételességi formula aa) A szerződési szabadság sajátos jellegéből adódóan a szerződések az állam által is megváltoztathatók. Ilyen esetben a kivételességi formula – a clausula rebus sic stantibus – elve alkalmazandó, amely e tekintetben azt jelenti, hogy az állam a szerződések tartalmát csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg, amilyen feltételek fennállását a bírói úton történő szerződésmódosítás is megköveteli. A kivételességi formula ilyen alkalmazásának jogszabályi alapját a Ptk. 226. § (2) bekezdése adja, amely rögzíti, hogy valamely jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. E szabály egyrészt kiterjesztő, mivel a jogszabály hatálybalépése előtti szerződésekre vonatkozik, másrészt megszorító, mert a kivételességi formulának érvényesülnie kell. A bíróság általi szerződésmódosításra vonatkozó kivételességi szabályt (Ptk. 241. §) az Alkotmánybíróság a Ptk. rendelkezéseit interpretálva az állam általi szerződésmódosításokra (Ptk. 226. §) is alkalmazandónak találta és érvényesítette. Az értelmezés elvi alapjaként az Alkotmánybíróság a Ptk. 226. és 241. §-ai interpretációja során kimondta, hogy az egyedi jogviszonyok megváltoztatása és a társadalmi méretű változtatás egyaránt csak alkotmányos keretek között történhet meg, emiatt az első eset garanciája a bírói, a másodiké pedig az alkotmánybírósági kontroll. A kivételességet az egyedi jogviszonyok fennforgásakor is és a jogszabályok esetében is mindig esetenként, jogszabályonként kell vizsgálni. ab) A törvény a szerződéses szabadság általános elve alóli kivételként a szerződés bírósági úton történő módosítását említi. A kivételességet jelzi, hogy a szerződés tartalmát a bíróság csak a Ptk.-ban szabályozott három feltétel együttes megléte esetén változtathatja meg, és e kikötéshez csatlakozik még az a követelmény is, amely szerint e körülmények fennállása esetén a szerződés bíróság általi módosítására csak a szerződés fennállásának időszaka alatt kerülhet sor. – Első feltételként lehet megfogalmazni a tartós jogviszonyt és a szerződésből eredő kölcsönös jogosultság és kötelezettség tényét, illetve az eltérő jogszabályi rendelkezés fennállását. Az említett kondíció röviden és tömören megfogalmazott elemei tekintetében indokolt ismertetni ezeknek a gyakorlati jogalkalmazás során kialakult interpretációit. A bírói gyakorlat – a huzamos vagy ismétlődő szolgáltatásokkal teljesíthető szerződések esetén túl – tartós jogviszonynak ismeri el az olyan szerződéses kapcsolatokat is, amelyek a felek egymással szemben követendő magatartását hosszabb időre meghatározzák, függetlenül attól, hogy a teljesítésre egy aktussal kerül-e sor vagy sem. Ha viszont az egyik fél teljesítése lezárult, a jogviszony annak ellenére nem minősíthető tartósnak, hogy a másik fél teljesítésével összefüggésben a szerződéses kapcsolat még fennáll. A jogviszony tartóssága mellett sem kerülhet azonban sor az olyan szerződés bírósági módosítására, ahol az a jogszabály eltérő rendelkezése folytán kizárt. – A kivételességi formula alkalmazásának második kondícióját képezi a konkrét – meghatározott felek között fennálló – szerződés feltételeihez tapadó körülményekben a szerződéskötést követően bekövetkezett változás. E szabály alapján azonban a törvény nem ad felhatalmazást arra, hogy a gazdasági élet egészét – vagy egy-egy szerződéstípusba tartozó szerződések minden alanyát – érintő változások esetén a bíróságok az egyes szerződéseket a Ptk. 241. §-ának alkalmazásával módosítsák. Az értékesítési lehetőségeknek a felek magatartásától független alakulása, a kereslet-kínálat viszonyainak kedvező vagy kedvezőtlen változása például olyan, előre meg nem határozható és be nem tervezhető kockázati tényező, amely – miután mindkét fél érdekét érinti – önmagában egyik szerződő felet sem jogosítja fel arra, hogy erre hivatkozással a szerződés módosítását kérje. Önmagában az infláció ténye sem ad alapot arra, hogy a járadék összegére vonatkozó szerződéses megállapodást a bíróság módosítsa. Az inflációnak mint a szerződésmódosítás okának megítélése azonban az Alkotmánybíróság 1991-ben hozott határozatában ettől eltérő, mivel ez alapján az állam adott esetben akkor is élhet a szerződésmódosítás eszközével, amikor a bíróság általi módosításra nem kerülhetne sor. A testület szerint a szerződéskötéskor előre nem látott körülmények – például infláció is – lényegesen megváltoztathatják a szerződő felek helyzetét, amikor is az állami beavatkozásra kifejezetten szükség van. – A szerződések bíróság általi módosításának harmadik feltétele a lényeges és jogos érdeksérelem megléte. A kivételes bírósági beavatkozás kiváltásához szükséges érdeksérelem akkor éri el a lényeges mértéket, ha olyan súlyú, amelynek alapján megállapítható, hogy a felek a megváltozott körülmények között a szerződésüket az eredeti tartalommal nem kötötték volna meg. A bíróságnak a szerződő felek érdekeinek együttes és kölcsönös mérlegelése alapján kell abban a kérdésben állást foglalnia, hogy a bekövetkezett lényeges érdeksérelem orvosolható-e a szerződés módosításával úgy, hogy a módosítás ne a másik felet sújtsa egyoldalú és esetleg a körülmények változása által kiváltott sérelmet meghaladó mértékű hátránnyal, illetve ne sértse a szerződéses egyenértékűség elvét. ac) A már fennálló szerződések tartalmának jogszabály útján való megváltoztatása tehát általában csak akkor kivételes, ha az alábbi négy feltétel együttesen fennáll: a) a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti; b) a körülményváltozás nem volt ésszerűen előre látható; c) a körülmény megváltozása túlmegy a normális változás kockázatán; és d) a beavatkozás társadalmi méretű igényt elégít ki. A törvényhozó feladata – és egyúttal felelőssége – meghatározni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási kötelezettség. Az állami beavatkozás tehát e kereteken belül minősül ésszerűnek, és a korlátozásnak ekkor van alapos oka. ad) Összefoglalásként egyrészt megállapítható, hogy a kivételességi formula, mint a bíróság általi szerződésmódosítás lehetősége – a felek rendelkezési autonómiáját korlátozva – a kivétel kivételeként határozható meg, a már fennálló szerződések tartalmának az állam általi megváltoztatása esetében pedig az állam magatartását meghatározó korlátozások korlátozásaként fogalmazható meg. Ebben az esetben azonban a korlát korlátozása nem a „főszabályhoz” való visszatérést jelenti. Másrészt figyelemre méltó, hogy bár a bíróság általi szerződésmódosítás elengedhetetlen feltételeit kell alkalmazni az állam általi szerződésmódosításra is, ez utóbbi kondíciói – a módosítás jellegének eltérő volta miatt – különböző módon és eltérő tartalommal kerültek megfogalmazásra. b) A szerződési szabadsághoz szorosan kapcsolódó alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme Az állami beavatkozás során a szerződési szabadsággal – mint absztrakt joggal – szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadságnak keretet adó vagy azt megvalósító, magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény nem sérülhet. Ilyen lehet a piacgazdaság és a versenyszabadság intézménye, a tulajdonjog, a munkához és a vállalkozáshoz való jog, a diszkrimináció tilalma. ba) A szerződési viszonyokba való állami beavatkozás alapvetően nem vonhatja maga után egyrészt – az említett alkotmánybírósági gyakorlat értelmében – a személyek közötti hátrányos megkülönböztetést, másrészt végső soron nem járhat a piacgazdaság sérelmével sem. A szerződési szabadság közérdekű korlátozása sem mehet tehát el addig, hogy az adott jogterületen – például versenyjog, környezetvédelem – e szabadság értelmezhetetlenné váljon, vagy alapvető jogot vagy annak lényeges tartalmát megsértse. bb) A szerződési szabadság és a tulajdonhoz való jog kapcsolatára alapvetően a feltételezési viszony a jellemző, mivel bármelyik korlátozása a másik sérelmét is maga után vonhatja. Adott esetben ugyanis a rendelkezési jog korlátozása például a szerződést kötő másik fél kiválasztásának szabadságát sérti, illetve a szerződési szabadság korlátozása a tulajdonhoz való jog sérelmét is jelentheti. bc) Az előző pontban írtakhoz hasonlóan a szerződési szabadság és a munka, illetve a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz való jog egymással feltételezési kapcsolatban állnak. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint viszont a szerződési szabadság minősül átfogó kategóriának: a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog a szerződési szabadság egyik aspektusa. A munka világában azonban a szerződés a jogviszony alapja. Ha tehát a munkához való jog szabadsága nem érvényesül, úgy a szerződési szabadság sem képes ténylegesen megvalósulni. Ugyanez igaznak mondható a vállalkozáshoz való joggal összefüggésben is. Abban az esetben pedig, amikor a szerződési szabadság korlátozott, kétségbe vonható mind a vállalkozáshoz, mind a munkához való jog valódi érvényesülése. bc) A vizsgált témakörrel kapcsolatban összefoglalásként az állapítható meg, hogy mivel a szerződési szabadság széles körben érintkezik más alapvető vagy alkotmányos jogokkal, intézményekkel, a köztük lévő kölcsönhatás alapvetően meghatározza a szerződési szabadság korlátozhatóságának határát. Ilyen összefüggésben a szerződési szabadság korlátozásának két fokozata lehet: az első még nem éri el a szerződési szabadsággal kapcsolatos alapjog lényeges tartalmának sérelmét, így alkotmányosnak tekintendő, a második fokozat viszont már ilyen korlátozással jár, azaz alkotmányellenesnek minősítendő. Véleményem szerint az alkotmányos jogokkal összefüggő sérelem esetében is megállapítható a vonatkozó alkotmányos jog lényeges tartalmának korlátozása. E tartalom értelemszerűen az alapvető jog lényeges tartalmához képest szűkebb terrénumot jelent. * * * A szerződési szabadsággal kapcsolatban tehát az a fő megállapítás tehető, hogy mivel a társadalmi, gazdasági változások miatt bekövetkezett erőteljesebb állami beavatkozás a magánjog világában is gyökeret vert, a klasszikus – polgári jogi – értelemben vett szerződési szabadság is – jellegét tekintve – megváltozott, és annak konkrét megjelenési formáját alapvetően a széles mozgástérrel rendelkező állam beavatkozása határozza meg. Ebből következően a szerződési szabadság – alkotmányjogi értelemben vett – tényleges megvalósulásával összefüggésben a mindenkori államhatalom alkotmányos intervenciós lehetőségeinek és az egyéb érintett alapjogok vagy alkotmányos jogok szerződési szabadsággal való összefüggéseinek indokolt figyelmet szentelni. Dr. Drinóczi Tímea Az alkotmányos jog – az alapvető jogtól eltérően – nem biztosít a jog alanya számára alanyi jogot, illetve nem részesül az alkotmány 8. § (2) bekezdésének védelmében, azaz alkotmányos jogot nemcsak törvény korlátozhat, illetve e jog lényeges tartalma is korlátozható. Az alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A Ptk. 200. § (1) bekezdése szerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 151-154., 160. A tartalom-meghatározás szabadsága kiterjed a típusszabadságra, azaz a felek választhatják a törvényben (Ptk.) külön nevesített szerződések valamelyikét, de köthetnek vegyes, illetve atipikus szerződéseket is. A típusválasztás szabadsága a szerződésbe foglalt jogok és kötelezettségek szabad alakítását jelenti. Ptk. 200. § (1) bekezdés, A Polgári Törvénykönyv magyarázata. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 658. és köv. o., 327/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 606-607., 897/1994. AB határozat, ABH 1995. 726. Erről lásd bővebben: Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus. Bp.-Pécs 2000. 22. és köv. o. A szerződéses szabadsággal összefüggésben indokolt lenne a magánjogi és a közjogi szerződések jellemzőinek, egymással való viszonyának bemutatása is, azonban ezt a jelen ismertetés keretei nem teszik lehetővé. Az alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. A 10/2001. (IV. 12.) AB határozat idézi: 13/1990. (VI. 18.) AB határozat, ABH 1990, 54, 55.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 153.; 15/1994. (III. 10.) AB határozat, ABH 1994, 414-415. 1414/D/1995. AB határozat, ABH 1999. 541. A szükségességi teszt az Alkotmánybíróság által a gyakorlata során az alapjogok korlátozására vonatkozó teszt, amely azt jelenti, hogy adott alapvető jog alkotmányosan csak más alapjog vagy alkotmányos cél biztosítása érdekében korlátozható. A szükségességi tesztet az arányosság követelményével indokolt kiegészíteni, emiatt az Alkotmánybíróság alapjog-korlátozásra kidolgozott elméletének szükségességi-arányossági teszt a neve. Vö. Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris, Budapest 2001., 131. o.; Sári János: Alapjogok, Osiris, Budapest, 2001., 198-199. o.; 13/1990. (VI. 18,) AB határozat, ABH 1990. 55.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 151-154. 160.; 327/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 606. 607.; 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 341-343.; 61/1993. (XI. 29.) AB határozat ABH 1993. 361. 362. A 10/2001. (IV. 12.) AB határozat idézi: 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 360.; 13/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 77, 80. A 10/2001. (IV. 12.) AB határozat idézi: 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 81.; 53/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 261, 263.; 54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 269.; 25/1993. (IV. 23.) AB határozat, ABH 1993, 188, 192.; 33/1993. (V. 28.) AB határozat, ABH 1993, 247, 250.; 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 360.; 13/1995. (III. 1.) AB határozat, ABH 1995, 77, 78.; 66/1995. (XI. 24.) AB határozat, ABH 1995, 333, 343. 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 151-154., 160. A szerződések közjogiasodásáról lásd bővebben: Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Dialóg Campus. Bp.-Pécs 2000. 22. o. Ezt a Ptk. kommentárja is megfogalmazza, amikor a 226. §-sal összefüggésben kifejti, hogy a szerződési autonómia nem korlátlan, mert lehetnek olyan érdekek, amelyekre tekintettel szükségesnek mutatkozik a szerződés egyes részeinek kötelezővé tétele (koncessziós szerződések). 766. o. 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 151-154., 160. 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998. 243. Uo. E tendenciának az oka a szerződések közjogiasodása. Vö. Lábady: i. m. 22. o., A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 768. o., 32/1991. (VI. 6) AB határozat, ABH 1991. 151-154., 160. Itt is megjegyzendő, hogy e „közjogiasodást” kiegyensúlyozza a közjog „magánjogiasodása”. A Polgári Törvénykönyv magyarázata. 767. o. A kommentár azonban hiába emeli ki e feltételt, a „társadalmi-gazdasági viszonyok alakulása” kategória nem minősül egzakt, pontosan körülhatárolt hivatkozási alapnak. A törvény azonban ugyanebben a bekezdésben kimondja azt is, hogy ha a szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy – ha jogszabály másként nem rendelkezik – a szerződéstől elállhat. ABH 1991. 151-154., 160. A bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges, jogos érdekét sérti. A megszűnt szerződés utólagos módosítása (BH 1998. 122.; BH 1996. 266.) kizárt, mint ahogy az is, hogy a bíróság a szerződést visszamenőleges hatállyal módosítsa (BH 1986. 331.). Ezért a megelőző szerződésszegő magatartás jogkövetkezményei alól a felet nem mentesíti, ha a bíróság utóbb a szerződést módosította (BH 1988. 80.). A Ptk. 241. §-ához fűzött miniszteri indoklás. BH 1995. 514.; BH 1984. 231.; GKT 82/1973. szám. Ennek megfelelően a szerződés tartalmi elemei szerint tartós jogviszonynak minősül a tartási, életjáradéki, gondozási, a bérleti (haszonbérleti), a szállítási, a vállalkozási (fővállalkozási, generálkivitelezői BH 1995. 659.), a használati, hasznosítási (üzemeltetési), a közüzemi, a mezőgazdasági termékértékesítési, de például a telki szolgalmat létesítő, a közös tulajdon birtoklását, használatát rendező, a találmány hasznosítására, vagy a díjfizetésre kötött szerződés is (BH 1984. 489.; BH 1985. 100.). Így például a munkaszerződés módosítására csak közös megegyezéssel kerülhet sor [1992. évi XXII. törvény 82. § (1)], ezért e szerződés, csakúgy mint a szövetkezet és tagja közötti, munkaviszony jellegű jogviszonyt létrehozó megállapodás, nem módosítható a Ptk. 241. §-a alkalmazásával (1992. évi I. törvény 65. §; BH 1977. 230.). BH 1993. 670.; BH 1992. 123. II. BH 1996. 145. ABH 1991. 151-154., 160. BH 1988. 80. A Ptk. miniszteri indokolásában kifejtettekből következően a Ptk. 241. § alkalmazására akkor és olyan tartalommal kerülhet csak sor, amikor a szerződés módosítása egyik félre nézve sem jár az elvállalt kötelezettségek jelentős értékbeli megnövekedésével. Vö. Sólyom László: Az alkotmánybíráskodás kezdetei Magyarországon. Osiris, Budapest 2001. 131. o.; Sári János: Alapjogok, Osiris, Budapest, 2001., 198-199. o.; 13/1990. (VI. 18,) AB határozat, ABH 1990. 55.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 151-154. 160.; 54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 341-343. 66/1995. (XI. 24.) AB határozat, ABH 1995. 338-339. Ld. a C) pontban írtakat. 1178/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 564. 565. Megjegyzendő azonban, hogy a munkához való jog alkotmányjogi és jogági megközelítése nem feltétlenül egyezik meg egymással. A különbségek kimutatása azonban nem a jelen ismertetés feladata. Az alkotmányos jogok korlátozhatóságának kérdése külön tanulmány tárgya, így a vonatkozó dogmatikai kérdéseket és a rájuk adandó válaszokat jelen ismertetés nem tartalmazza.