Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával a gazdasági élet hazai szereplői az eddigieknél is gyakrabban találkozhatnak majd külföldi társaságokkal, akár a belföldi piacon, akár a magyar vállalkozások remélhető külföldi "terjeszkedésével". Egy-egy potenciális üzleti partner megítéléséhez - például a hitelképesség, tőkeerősség, megbízhatóság szempontjából - kezdetben fontos és hasznos kiindulópontot jelenthet a vállalkozás formája. A német társasági jog hatálya alá tartozó gazdasági társaságok esetében a korábbi "beidegződések" jól működhetnek, legalábbis akkor, ha a leggyakoribb társasági alaptípusokról van szó. Egy közkereseti társaság (offene Handelsgesellschaft, OHG), betéti társaság (Kommanditgesellschaft, KG), korlátolt felelősségű társaság (Gesellschaft mit beschränkter Haftung, GmbH) vagy részvénytársaság (Aktiengesellschaft, AG) alapvető felelősségi, szervezeti szabályai nem térnek el lényegesen ugyanezen társaságok magyarországi szabályanyagától, hiszen a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény - mint ahogy a magyar társasági jog egésze - tradicionálisan előképnek, mintának használta a német társasági jogot. Nehezebb a helyzetünk, ha olyan társaságokkal kerülünk szembe, amelyeket a magyar társasági jog nem, vagy már nem ismer, és a német társasági jog is - bár adott esetben külön nevesítve - atipikus vagy keverék formaként kezel. Ezekről a társaságokról lesz szó az alábbiakban. I. Atipikus társaságok A csendestársaság (stille Gesellschaft, stG) A csendestársaság a német kereskedelmi törvénykönyv (Handelsgesetzbuch, HGB) 230-237. paragrafusaiban szabályozott "társasági" forma. A társasági kifejezést azért tehetjük idézőjelbe, mert a csendestársaság valójában olyan, mint a mesebeli lány, aki jött is meg nem is, hozott is ajándékot, meg nem is: társaság is, meg nem is. Bár a HGB a betéti társaság után, úgynevezett személyegyesítő társaságként szabályozza, kifelé, külső jogviszonyaiban mégsem jelenik meg társaságként és a cégnyilvántartásba (Handelsregister) sem jegyzik be. Valójában társasági és kötelmi jogi jogviszonyok sajátos ötvözete, melyet a magyar jog rendszerében nehéz lenne elhelyezni. Ezt a besorolási problémát a német jog úgy oldja meg, hogy ismeri az úgynevezett belső társaság fogalmát: harmadik személyek felé, külső jogviszonyokban - ha egyáltalán - inkább kötelmi jogi jogviszonyként jelenik meg, ugyanakkor a társasági tagok belső viszonyai társasági jogi jelleget hordoznak. A csendestársaság fogalmilag egy olyan személyegyesítő belső társaság, amelyben a csendestárs az üzletszerű gazdasági tevékenységet végző "beltag" részére oly módon teljesít vagyoni hozzájárulást, hogy a szolgáltatott vagyon a "beltag" tulajdonává, vagyonává válik, és ennek fejében a csendestárs az üzletszerű gazdasági tevékenység nyereségéből megfelelő részesedésre jogosult. Szerkezetét tekintve a csendestársaság első pillantásra a betéti társaságra hasonlít. Akárcsak ez utóbbinál, a csendestársaságban is kétféle tagsági jogviszonyt különböztethetünk meg: - A kvázi beltag egy vállalkozás, amely formáját tekintve lehet egyéni vállalkozó, gazdasági társaság, vagy akár a német jog szerinti polgári jogi társaság is. A csendestársaság kifelé csak ezen a beltagon keresztül jelenik meg, a hitelező a beltag vállalkozással köt szerződést, többnyire tudomása sincs arról, hogy a háttérben egy csendestársaság húzódik meg. A megkötött ügyletek egyedül a beltagot jogosítják és kötelezik. - A csendestárs fogalmát a laikus hajlamos a strómannal azonosítani, vagyis olyasvalakivel, aki minimális vagyoni részesedéssel egy társaság tagjává válik, de szavazati jogát a lehetséges minimumra szorítják, így a jogszabály által egyhangú szavazathoz kötött döntési jogköröket kivéve, a stratégiai döntésekre nem bír befolyással. Valójában a szó igazi értelmében vett csendestárs ettől minden lényeges aspektusában különbözik. A csendestársaság alapvető funkciója éppen az, hogy külső tőkét lehessen a vállalkozásba bevonni, a csendestárs szempontjából pedig befektetésnek tekinthető, így vagyoni hozzájárulása vélhetően nem lesz minimális, ugyanakkor a csendestárs a gazdasági tevékenységben és az ezzel kapcsolatos döntések meghozatalában egyáltalán nem vesz részt, tehát szavazati joga még jelképesen sincs. Csendestárs bárki lehet, természetes jogi személy és jogi személyiség nélküli társaság egyaránt. A csendestársaság alapvető funkciója tehát a beltag részére a tőkebevonás, a csendestársnak pedig - cégnyilvántartási bejegyzés hiányában - az anonim tőkebefektetési lehetőség. A csendestárs tőkebefektetésének ellenértéke mindenkor a nyereségből való részesedés, a csendestársaság tehát mindig hordoz magában kockázati elemet. A nyereségből való részesedés mértékét a csendestársaságot létrehozó szerződésben határozzák meg, tehát az a felek megállapodásától függ. Szerződéskötési szabadságuk e vonatkozásban annyiban korlátozott, amennyiben itt is érvényesül a római jogi gyökerű societas leonina tilalma: a csendestárs nem zárható ki teljes egészében a nyereségből való részesedésből. A magyar társasági jogban ez a társasági tagok veszteségviselésből történő kizárásának tilalmát is jelenti, a német jog szerint azonban a felek megállapodhatnak úgy, hogy a csendestárs a veszteségeket egyáltalán nem köteles viselni. Ha a felek a szerződésben a részesedés arányát nem határozzák meg, akkor vita esetén az összes körülmény figyelembevételével a bíróság állapíthat meg méltányos részesedést a csendestárs számára. A nyereséget - és annak a csendestársra eső részét - minden üzleti év végén kell kiszámítani és a csendestársnak kifizetni. Ha a csendestárs valamilyen oknál fogva az esedékes nyereségrészesedését nem veszi fel, az - eltérő szerződési kikötés hiányában - nem növeli a vagyoni betétjét. Az esetleges veszteségekért a csendestárs csak a vagyoni betétjének erejéig köteles helytállni, azon felül további befizetésre nem kötelezhető. A már felvett nyereségrészesedést nem lehet tőle későbbi veszteségekre hivatkozással visszakövetelni. Ha azonban veszteség keletkezik a folyó üzleti évben, a csendestársra eső veszteségrész fedezetéül a vagyoni hozzájárulás tőkeösszege szolgál, és a tárgyévi esetleges nyereséget elsősorban a tőkeösszegben ily módon keletkezett hiány visszapótlására kell felhasználni. A csendestárs jogviszonya átmenetet képez egy kölcsönszerződés hitelezőjéé és a teljes jogú társasági tagé között. A gyakorlatban nem mindig egyértelmű a különbségtétel a kötelmi jogi pénzkölcsön-jogviszony, a csendestársaság és a társasági tagság között, mivel a csendestársaságot alapító szerződésben a csendestársnak biztosított jogosultságok sokfélék lehetnek, ugyanakkor ezek terjedelmétől függ, hogy a jog - így az adójog - miként kezeli a konkrét megállapodást. A bírói gyakorlat és a jogirodalom ennek megfelelően megkülönbözteti egymástól a kötelmi jogi kölcsönszerződéshez közelebb álló tipikus csendestársaságot, valamint a csendestárs helyzetét a teljes jogú társasági tagéhoz közelítő atipikus csendestársaságot. Kölcsönszerződés esetén a pénzhasználat ellenértéke a kikötött ügyleti kamat. Bár nem kizárt olyan kölcsönszerződés megkötése, amelyben kamat helyett a kölcsönösszeg felhasználásával elért nyereségből történő részesedést kötnek ki, ekkor azonban éppen azok a társasági jogi jellegű garanciák hiányoznak a hitelező számára, amelyeket egy csendestársaság biztosít. A csendestárs ugyanis jogosult a gazdasági évet lezáró mérleg írásbeli közlését kérni, és annak helyességét a társaság könyveibe és irataiba történő betekintés útján ellenőrizni . Ezen joga bírósági úton is érvényesíthető. Amennyiben tehát a szerződésben a hitelező számára e jogosultságot kikötik, úgy a megállapodás alapján létrejövő jogviszony csendestársaságnak, és nem kölcsönszerződésnek tekintendő. További különbség, hogy míg a kölcsönszerződés esetén a hitelező személyében beálló változáshoz, jogutódláshoz nem kell az adós hozzájárulása, a csendestársasági tagság átruházásához a beltag egyetértése szükséges. A tipikus csendestársaságban más, az ügyvezetésben részt nem vevő társasági tagok számára a német társasági jog által biztosított jogosultságok nem illetik meg a csendestársat. A korlátozott ellenőrzési jogot ilyenkor jellemzően a kockázat csökkentésével szokták kompenzálni, vagyis a csendestárs a veszteségek viselésére általában nem köteles. A társasági jogviszonyhoz közelebb álló atipikus csendestársaságban a csendestárs jogosultságai szélesebbek. Így például biztosíthatják számára a német Ptk. (Bürgerliches Gesetzbuch, BGB) 716. §-a szerint az ügyvezetésből kizárt társasági tagokat megillető jogosultságokat, vagyis a - zárómérleg helyességének ellenőrzésétől független - felvilágosításkérés, könyvekbe, iratokba történő betekintés, a társaság vagyoni helyzete felmérésének jogát; vagy a HGB 164. §-ában egyébként a betéti társaság kültagjait megillető azon jogot, hogy a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó döntésekhez hozzájárulásukat kell kérni. Jogainak bővülésével általában a csendestárs kockázata is növekszik, jellemzően viseli a veszteségek ráeső, arányos részét is. A tipikus és atipikus csendestársaság közti különbségtételnek, és jogi megítélésének elsősorban adójogi vonatkozásai vannak. Tipikus társaság esetén a csendestárs nyereségét tőkejövedelemként adóztatják, aminek során az esetleges veszteségeket költségként leírhatja. Társasági részesedésének adásvétel útján történő elidegenítése során a részesedés névértéke és a vételár közti különbözetet nem tekintik jövedelemnek, és nem is kell adóznia utána. A beltag felszámolása esetén azonban elvesztett tőkéjét nem írhatja le az adóalapból. Az atipikus csendes társaság esetén a csendestárs nyereségét úgy kezelik, mint társasági részesedést: nyereségadó alá esik, elidegenítés esetén pedig a névértékhez képest elért többletet üzleti jövedelemként adóztatják, még ha kedvezményesen is. A beltag felszámolásakor viszont az elvesztett tőkebefektetés összegével csökkentheti adóalapját. Maga a csendestársaság - mivel harmadik személyek felé nem jelenik meg - társasági jogi értelemben nem kerülhet felszámolás alá. A csendestárs a beltag felszámolása esetén a veszteségek fedezése után a vagyoni hozzájárulásából esetlegesen fennmaradó részre vonatkozó igényét - hitelezőként - a felszámolási eljárásban érvényesítheti. A csendestárs halála esetén a csendestársaság nem szűnik meg, az örökösök a csendestárs helyébe lépnek. A magyar társasági jog - bár jelenleg nem szabályozza, és így nem is engedi alapítását - korábban ismerte a csendestársaság jogintézményét. A korlátolt felelősségű társaságról és a csendestársaságról szóló 1930. évi V. törvénycikk 115-122. §-aiban fogalmilag a német csendestársasággal megegyezően szabályozta. Hogy a törvénycikk miniszteri indokolása által "a gyakorlati életben igen elterjedt és hasznos", "igen jelentős és egészséges intézményként" jellemzett csendestársaságot hatályos jogunk miért nem ismeri el, azt inkább csak találgatni lehet. Az ez ügyben hallható, Kádár Jánossal kapcsolatos anekdota, miszerint a családjában valaki mint csendestárs pórul járt, és ezért személyes ellenérzéseket táplált e jogintézmény iránt - ha igaz - legfeljebb azt magyarázhatja részben, hogy az 1988. évi VI. törvényben miért nem került szabályozásra. Ezen azonban hatályos társasági törvényünk sem változtatott, pedig a gazdasági életben vélhetően lenne igény e jogintézményre. De lege ferenda esetleg érdemes lenne ezen elgondolkozni társasági törvényünk aktuális módosítása során. A nyilvános betéti társaság (publikumsKG, massenKG) Szemben a csendestársasággal, a nyilvános betéti társaság nem jogszabályban nevesített atipikus társasági forma, hanem a bírói gyakorlatban alakultak ki rá nézve speciális szabályok. Voltaképpen olyan betéti társaságról van szó, amelyet kis számú alapító - későbbi beltag - alapít, és a társasági szerződést úgy fogalmazzák meg, hogy meghatározott feltételek fennállta esetén gyakorlatilag korlátlan számú kültagnak teszik lehetővé a társaságba való belépést. E jelenségnek nagyon is gyakorlati oka van: a kültagok társasági tagokká, így adójogi értelemben társas vállalkozókká válhatnak, és olyan adókedvezményekhez is hozzáférhetnek, melyekhez sem magánszemélyként, sem pedig - tekintettel a személy- és tőkeegyesítő társaságok sok szempontból eltérő adójogi szabályozására - tőkeegyesítő társaságok tagjaiként nem juthatnának hozzá. E társaságok alapításának tehát alapvető célja az adójogi kiskapuk kihasználása, ezért ezeket - a később tárgyalandó Kft. & társa betéti társasággal együtt - adóleíró társaságoknak is nevezik. A kültagok vagyoni hozzájárulásukat leginkább olyan befektetésnek tekintik, amelynek hozama adójogi előnyökben realizálódik, és valójában egyáltalán nem áll szándékukban üzletszerű gazdasági tevékenységet végezni és tagtársaikkal közös célért munkálkodni . A beltagok mint "befektetési szolgáltatók" szolgáltatásaikat és az ezekhez szükséges társasági kültagságot sokszor újsághirdetésekben, reklámnyomtatványokon keresztül hirdetik. Jogi szempontból számos probléma merült fel a nyilvános betéti társaságokkal kapcsolatban. A betéti társaság alapvetően személyegyesítő, egyszerűbb társasági forma, amelynek jogi szabályozását - eredeti funkciójának megfelelően - korlátozott számú tagsághoz, jellemzően családi vállalkozások igényeihez szabták. Szervezete, döntéshozatali mechanizmusa és általában a szabályozása nem alkalmas arra, hogy olyan - a tagok nagy számából fakadó - problémákat oldjon meg, amelyek többnyire csak a sokkal szigorúbban szabályozott nyilvános részvénytársaságokat szokták jellemezni. Ezenkívül a nyilvános betéti társaság kültagjai sok szempontból kiszolgáltatottak az alapítóknak. A beleszólási lehetőségük a társaság ügyeibe, a szavazati joguk a legfőbb szervben szűkre szabott, miközben a társaság üzletvitelét, képviseletét csak a beltagok mint alapítók láthatják el. A vagyoni betétjüket nem testesíti meg értékpapír, így sem értékpapírjogi garanciáik nincsenek, sem pedig átruházni nem tudják a részesedésüket. Ráadásul, bár gyakorlatilag inkább befektetők, jogilag mégsem vonatkoznak rájuk a befektető-védelmi szabályok, többek között ezért is válhattak többször csalás áldozatává. A jogi probléma tehát kettős: az ilyen cég egyrészt valódi célját és a nyilvánosan toborzott kültagok nagy számát tekintve praktikusan a tőkeegyesítő társaságokhoz közelít a személyegyesítő társaságokra irányadó - egyszerűbb - jogi környezetben, másrészt a kültagok jogilag társasági tagok, gyakorlatilag azonban befektetők, garanciális szabályok védelme nélkül. Ezen hiányosságokat a joggyakorlat is észlelte, és bár jogszabályi speciális rendelkezések a mai napig nem vonatkoznak a nyilvános betéti társaságra, a bírói gyakorlat mégis kialakított egyfajta külön jogot. Ez például a kültagokat toborzó hirdetések, reklámprospektusok kapcsán mutatkozik meg. Ha egy gazdasági társaság ilyen módon gyűjt tagokat, és ennek során a prospektusok csalárd módon megtévesztő vagy hiányos tartalma miatt a társaságba történő belépéssel a tagot kár éri, az ebből fakadó kártérítési igényét elsősorban csak a társasággal szemben érvényesíthetné, és legfeljebb a társasági vagyon kiürülése után, mögöttes felelősség alapján másodlagosan a társaság tagjait. A nyilvános betéti társaság esetén azonban a bírói gyakorlat lehetővé teszi a kültag számára, hogy közvetlenül, rögtön a beltago(ka)t perelje. Tekintettel azonban arra, hogy a nyilvános betéti társaság esetenként egyetlen beltagja sokszor egy minimumtőkével megalapított, ténylegesen vagyonnal nem vagy alig rendelkező korlátolt felelősségű társaság, végső soron e kft. ügyvezetője is perelhető, a prospektus tartalmának kialakításával kapcsolatos felelőssége miatt. Sőt erre hivatkozással mindazok (pl. ügyvédek, könyvvizsgálók) kártérítésre kötelezhetők, akik a prospektus tartalmának kialakításában bizonyíthatóan részt vettek. Másrészt megtévesztésre hivatkozással a kültag a társaságból csak úgy szabadulhatna, ha a német társasági jogban a polgári jogi megtámadást a személyegyesítő társaságok esetén helyettesítő úgynevezett feloszlatási kereset lehetőségével élne, vagyis bíróságtól kérné a társaság megszűnésének kimondását. A bírói gyakorlat azonban lehetővé teszi a nyilvános betéti társaság kültagja számára, hogy mintegy rendkívüli felmondási okként kezelve a megtévesztés tényét, tagsági jogviszonyát azonnali hatállyal felmondja. Gyakori, hogy az alapítók egymásnak kölcsönösen előnyöket biztosítanak a kültagok rovására, és mivel a személyegyesítő társaságok létesítő okirata nem kíván meg minősített alakiságot, ilyen megállapodások akár szóban is létrejöhetnek. Nyilvános betéti társaság esetén azonban ezek a megállapodások a többi taggal szemben csak akkor hatályosak, ha azokat írásban rögzített társasági szerződés vagy szabályosan meghozott és jegyzőkönyvezett legfőbb szervi határozat tartalmazza, és azokat a kültagnak belépésekor bemutatták. Hitelezővédelmi szempontból fontos, hogy abban az esetben, ha a kültagokat a vagyoni betét mellett szerződésben tagi kölcsön nyújtására is kötelezik, azt fizetésképtelenség esetén vagyoni hozzájárulásnak kell tekinteni, és a tagi kölcsön összege ugyanúgy a hitelezők felszámolási eljárásban történő kielégítésére szolgál, mint a vagyoni betét. Az eltérő, a bírói gyakorlat során kialakult szabályok bemutatása nem teljes, de talán ennyiből is érzékelhető, hogy miért igénylik egyre inkább a szakemberek a nyilvános betéti társaság speciális törvényi szabályozását. A magyar társasági jog elviekben nem zárja ki nyilvános betéti társaság létezését, hiszen a tagok lehetséges számát nem maximálja. Az, hogy ilyenek nálunk mégsem alakultak ki, nyilvánvalóan a mozgatórugó hiányának köszönhető: kézzelfogható adójogi előnyök nélkül nincs értelme ilyen társaságok alapításának. II. Típuskeveredések A Kft. & társa betéti társaság (GmbH & Co. KG) Az adóleíró társaságok másik típusa egy olyan betéti társaság, amelynek - gyakran egyetlen - korlátlan felelősségű beltagja egy korlátolt felelősségű társaság. Ritkábban megjelenhet részvénytársaság is beltagként (Rt. & társa bt., AG & Co. KG). Kialakulásának hátterében szintén alapvetően az adójog áll. A beltag kft. tulajdonosa meg akarja őrizni a tőkeegyesítő társaságok azon előnyét, hogy azokban a tagok felelőssége korlátozott, ugyanakkor hozzá akar jutni azokhoz az adóelőnyökhöz, melyekhez csak egy személyegyesítő társaság által férhet hozzá. Előbbit a kft. "mögé bújva", utóbbit a betéti társaságon keresztül érheti el, akár közvetve, akár oly módon, hogy a kft. tulajdonosai lesznek egyben a betéti társaság kültagjai is. Esetenként ezen előnyök mellett a tőkeegyesítő társaságok ezt a formát a tevékenységük összehangolására is használják, mintegy a magyar társasági jogban ismert egyesüléshez hasonló kooperációs kapcsolódó vállalkozás szerepét is betöltve ezzel. Ilyenkor előfordul, hogy a betéti társasági forma helyett közkereseti társaságot alapítanak (Kft. & társa kkt., GmbH & Co. OHG). Az adóleíró társaságok "csúcsa" azonban egy atipikus öszvér társaság: a Kft. & társa nyilvános betéti társaság, amely magában hordozza mind az előzőekben tárgyalt nyilvános betéti társaság, mind pedig a Kft. & társa Bt. előnyeit és hátrányait. Ezzel a formációval kapcsolatos egyik probléma hitelezővédelmi jellegű. A társaság alapvetően személyegyesítő betéti társaságként jelentkezik a forgalomban, a hitelezőkben joggal azt a tudatot keltve, hogy követeléseik mögött fedezetként ott áll a beltag(ok) teljes magánvagyona. Valójában viszont a betéti társaság mögött egy gyakran jórészt vagyonát vesztett korlátolt felelősségű társaságot találnak, amelyben a tagok felelőssége korlátozott, vagyis alapvetően nem felelnek a társaság tartozásaiért. Ha a korlátozott felelősséget áttörni - a korlátozott felelősséggel való egyértelmű csalárd visszaélések eseteitől eltekintve - nem is lehet, a német társasági jog legalább a hitelezők figyelmeztetésére próbálja kötelezni a társaságot. A HGB 19. § (2) bekezdése ugyanis előírja, hogy amennyiben egy betéti társaságban vagy közkereseti társaságban nincs korlátlanul felelős természetes személy tag, úgy a társaság cégnevének tartalmaznia kell egy olyan megjelölést, mely a faktikus felelősségkorlátozás tényére utal. Esetünkben ez a megjelölés a "Kft. & és társa Bt". Bár a Kft. & és társa Bt. végeredményben mégiscsak egy személyegyesítő betéti társaság, a bírói gyakorlat egyre gyakrabban alkalmazza rá nézve a tőkeegyesítő társaságokra vonatkozó szabályok némelyikét, arra való hivatkozással, hogy mivel a személyegyesítő jelleg egyik - a német társasági jog szerinti - fontos eleme, nevezetesen legalább egy természetes személy tag korlátlan felelőssége valójában hiányzik, ez a társasági konstrukció sok szempontból inkább a tőkeegyesítő társaságokhoz áll közelebb. Így például tilosnak tekinti a joggyakorlat a kültagok számára történő kifizetéseket a betéti társaság vagyonából, ha annak következtében a beltag kft. tényleges vagyona a jegyzett tőke alá süllyedne, vagy ha a kft. a vagyonát felélte, eladósodott. Ez a tilalom a betéti társaságból kiváló taggal történő elszámolás során a neki járó kifizetésekre is vonatkozik. De a joggyakorlat nem csak a Kft. & és társa Bt. hitelezőit, hanem magát a betéti társaságot is védi. Ha az ügyvezető felelőssége a kft. vagyonvesztéséért megállapítható, a társaság kártérítési pert indíthat ellene. Ha az ügyvezető hibájából egyúttal közvetve a betéti társaságot is kár éri, a bt. a kárigényét csak a kft.-vel szemben érvényesíthetné. A joggyakorlat azonban megadja a lehetőséget a betéti társaságnak, hogy a kárigényt közvetlenül a beltag kft. ügyvezetőjével szemben érvényesítse. A tőkeegyesítő társaságokra vonatkozó szabályoknak Kft. & és társa Bt.-re történő alkalmazására számos más példát is lehetne találni, de a lényeg az ebből kitűnő tendencia: a betéti társaságra, beltagjára tekintettel egyre gyakrabban alkalmazzák a korlátolt felelősségű társaságok jogát, vagy legalábbis annak egyes aspektusait A Kft. & és társa Bt. magyarországi alapításának lehetőségével kapcsolatban ugyanaz mondható el, mint a nyilvános betéti társaságnál. Semmi sem zárja ki, mint ahogy vélhetően találnánk is olyan betéti társaságot, amelyben kft. a beltag. Mivel azonban ennek igazán gyakorlati jelentősége nincs, nem volt szükség speciális szabályozásra sem a tételes jogi rendelkezések, sem a bírói gyakorlat vonatkozásában. A betéti részvénytársaság (Kommanditgesellschaft auf Aktien, KGaA) A betéti részvénytársaság a részvénytársaságokról szóló törvény (Aktiengesetz) 278-290. §-aiban szabályozott társasági forma, amely ötvözi a betéti társaság és a részvénytársaság elemeit. Egyrészről - az érthetőség kedvéért - megközelíthetjük mint olyan betéti társaságot, melyben a kültagok tagsági jogait részvény testesíti meg, így például a "normál" betéti társasághoz képest vitathatatlan előnye a tagsági jogviszony átruházhatósága. Másrészt viszont - és igazából ezzel járunk közelebb a valósághoz - tekinthetjük olyan részvénytársaságnak, amelynek legalább egy korlátlanul felelős beltagja van. A német jog tehát ezzel lehetőséget ad a többszemélyes rt. valamely tagjának (tagjainak) arra, amire a magyar jogban csak az egyszemélyes társaságok alapítóinak van lehetőségük: a társaság tartozásaiért történő teljes és korlátlan - több beltag esetén egyetemleges - felelősségvállalásra. A betéti részvénytársaságra alkalmazandó szabályok három forrásból származnak. A beltag(ok) felelősségére - egymás közt, a részvényes kültagokkal és harmadik személyekkel szemben -, valamint az ügyvezetés, képviselet vonatkozásában a HGB betéti társaságokra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. Egyebekben a részvénytársaságokra irányadó szabályok vonatkoznak rá, hacsak a részvénytársaságokról szóló törvény 278-290. §-ai eltérő szabályokat nem állapítanak meg. A betéti részvénytársaság tehát alapvetően tőkeegyesítő jogi személy, amelynek szabályozásába beemelték a betéti társaság egyes elemeit, új társasági formát létrehozva ezáltal. A beltag korlátlan felelősségvállalása nyilvánvalóan nem puszta szívjóságból fakad. Ezáltal biztosíthatja a maga számára, hogy kizárólag ő láthassa el a részvénytársaság ügyvezetését és képviseletét, hiszen ez a jogosultság a betéti társaság szabályai alapján csak a beltagot illetheti meg. Ezzel megelőzheti, hogy a legfőbb szerv mint igazgatót visszahívja. Itt is irányadó az a korábban ismertetett szabály, mely szerint ha a korlátlan felelősséget vállaló beltag nem természetes személy, a cégnévnek tartalmaznia kell a felelősség tényleges korlátozottságára vonatkozó megjelölést. A betéti részvénytársaság alapításához legalább öt alapító és közokiratba foglalt létesítő okirat szükséges. A betéti társasághoz hasonlóan kétféle tagsági jogviszony létezik: a korlátlan felelősségű beltagé és a kvázi kültag betéti részvényeseké. A társaság legfőbb szerve a közgyűlés, amelyen alapvetően a betéti részvényesek bírnak döntési jogkörrel. A beltag szavazati joga ugyanis korlátozott: csak annyiban szavazhat, amennyiben részvényekkel rendelkezik, és ekkor is csak egy szavazati jog illeti részvényei után, tehát nem kaphat például szavazatelsőbbséget, többlet szavazati jogot. Bizonyos kérdésekben pedig - amelyek alapvetően ellenőrzési, kártérítési tárgyú kérdéskörök - egyáltalán nem is szavazhat. Más tárgyú határozatokhoz azonban - mint például az éves beszámoló elfogadása - az egyetértése szükséges, azaz gyakorlatilag vétójoggal rendelkezik. A beltag szempontjából tehát a képviseleti jog kizárólagosságának és a korlátozott körben érvényesülő vétójognak az előnyét a korlátlan felelősség és a korlátozott szavazati jog hátránya ellensúlyozza. A hatályos magyar társasági jog - bár ennek lehetősége a társasági törvény parlamenti vitája során felmerült - a betéti részvénytársaság jogintézményét nem ismeri. III. Összegzés A betéti társaságnak - vélhetően a tagsági jogviszonyok és felelősség kettősségéből adódó - flexibilitását mutatja, hogy gyakorlatilag mind az atipikus társaságok, mind pedig a kevert társasági formák rokonságot mutatnak vele, vagy azoknak egyik "összetevője". Ha betéti részvénytársasággal, vagy csendestársaságban érintett más társasággal kerülünk kapcsolatba, alapvetően nyugodtak lehetünk: jogszabályban szabályozott, vélelmezhetően - bár ez a vélelem nyilván megdönthető - megbízható, tőkeerős társasággal állunk szemben. Ha azonban adóleíró társaságokról (nyilvános betéti társaság, Kft. & és társa Bt.) van szó, nem árt odafigyelnünk. E társaságok alapításának valódi indoka nem a minél megbízhatóbban végzendő gazdasági tevékenység, bár az ártatlanság vélelme okán ezt sem zárhatjuk ki teljesen. A közeljövőben várható a magyar társasági törvény módosítása. Az adóleíró társaságok hiánya miatt vélhetően kevesen szomorkodnak, de a csendestársaság és a betéti részvénytársaság jogintézményének átvétele a magyar társasági jogba valós gazdasági igényekkel találkozhatna, így a módosítás során megfontolásra érdemes lehet. Dr. Kovács István