Az eljárás megindításának határidejét illetően főszabály, hogy a reklám közzétételét követő egy éven belül indítható reklámfelügyeleti eljárás. Ha az érdekelt fél személyhez fűződő jogainak megsértéséről egy éven túl szerzett tudomást, az eljárás megindítására nyitva álló határidő megállapítására a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben a reklámfelügyeleti eljárást lefolytató szerv a jogszabályok megsértését állapítja meg - az érdekeltek jogi vagy gazdasági érdekeinek halaszthatatlan védelme érdekében akár ideiglenes intézkedésként - megtiltja a jogsértő magatartás további folytatását, illetve elrendeli a jogsértő állapot megszüntetését, és amennyiben azt indokoltnak látja, bírságot szab ki. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható, összegét az eset összes körülményeire - így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására - tekintettel kell meghatározni. További fontos hatósági jogkör a még nyilvánosságra nem hozott reklám közzétételének megtiltása. Erre akkor köteles a hatóság, ha megállapítja, hogy a reklám - közzététele esetén - a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény valamely rendelkezésébe ütközne. Megjegyzendő, hogy ezen rendelkezés gyakorlati alkalmazása minden bizonnyal problémák forrásává válik, hiszen ezzel a lehetőséggel csak akkor tudnak élni a felügyeleti szervek, ha hivatalból észlelik, hogy az elkészült és megjelenésre váró reklám tartalma jogszabályt sért, illetve ha bejelentés alapján ellenőrzik a bejelentő által kifogásolt reklámot. A tudomásszerzés nehézségeire tekintettel előfordulhat, hogy az előzetes ellenőrzés elsősorban a reklámozóktól, reklámszolgáltatóktól kiszivárgott belső információk alapján, a rivális cégek bejelentéseit követően fog leggyakrabban megindulni. Az előbbiekben ismertetett, akár reklámcenzúraként is felfogható jogkör gyakorlása mellett bírság kiszabására nincs lehetőség. A reklámfelügyeleti eljárás lefolytatása nem zárja ki, hogy a sérelmet szenvedett fél személyhez fűződő jogainak megsértése esetén bírósághoz forduljon, és igényét a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítse. A reklámtörvény rendelkezéseivel kapcsolatban - mintegy zárszóként - meg kell jegyeznünk, hogy annak szinte minden korábban ismertetett szabálya heves vitákat váltott ki mind a jogászok, mind pedig a reklámszakemberek körében. A jogi szakértők elsősorban a terminológia kialakulatlanságát és a részletszabályok kidolgozatlanságát kifogásolták, míg a reklámipar képviselői az előzetes reklámcenzúra, a reklámozással kapcsolatos egyetemleges felelősség, valamint az alkohol- és dohányreklámok tilalma ellen tiltakoztak. A jogi anomáliák feloldására van mód, a termelők és a fogyasztók azonban mindig is az érdekskála ellentétes pólusain fognak elhelyezkedni: a vita tehát minden bizonnyal folytatódik. A televíziós reklámozás a gazdasági reklámtevékenység részterülete, melyet a reklámtörvény által megszabott kereteken belül érvényesülő speciális szabályok rendeznek. A RÁDIÓZÁSRÓL ÉS A TELEVÍZIÓZÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY A televíziós reklámozás speciális szabályait nagyobb részben a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban Rtv., illetve médiatörvény) tartalmazza. Bár a reklámkorlátok és -tilalmak a jogszabály II. fejezet 4. címében találhatók, meg kell említeni, hogy a műsorszolgáltatás - a törvény II. fejezet 1. és 2. címében felsorolt, ám e dolgozatban nem részletezendő - alapvető elvei és szabályai természetesen a reklámozás tekintetében is érvényesülnek. Kiemelem továbbá, hogy mivel a médiatörvény a reklámtörvény számos rendelkezését gyakorlatilag egyező tartalommal megismétli, itt csupán azon rendelkezéseket veszem számba, melyek a korábban elmondottakat kiegészítik, illetve módosítják. ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK A törvény általános szabályként rögzíti a lelkiismereti, illetve világnézeti meggyőződés reklám útján való terjesztésének tilalmát, valamint kimondja, hogy nemzeti ünnepek eseményeiről, vallási és egyházi szertartásokról készített műsorszámokat közvetlenül megelőzően vagy azokat közvetlenül követően reklám nem közölhető. Szintén alapvető jelentőségű rendelkezés, hogy a politikai hirdetés csak választási időszakban tehető közzé, kivéve a már elrendelt népszavazással összefüggésben közölt reklámot. Külföldre irányuló műsorszolgáltatásban politikai hirdetés közzététele tilos. E szabályok célja a lelkiismereti és vallásszabadság biztosítása, illetve bizonyos "intim" létszférák (vallási meggyőződés, nemzeti öntudat, politikai meggyőződés) védelme az oda betolakodni szándékozó reklámmal szemben. A reklámok képernyőn való megjelenítése esetén az első számú követelmény a fogyasztók értesítése arról, hogy amit látnak és hallanak, az reklám. A reklámkénti megjelenés azonosíthatóságának alapvető garanciális szabálya, hogy minden reklámot e jellegének a közzétételt közvetlenül megelőző és követő megnevezésével, továbbá egyéb műsorszámoktól optikai vagy akusztikus módon, jól felismerhetően elkülönítve kell közzétenni. A műsorszolgáltatók e kötelezettségüknek látszólag eleget tesznek, hiszen a reklámokat - az adott csatornára jellemző - felvezető képsorral és zenével, esetleg felkonferálással sugározzák, azonban közel sem tesznek meg mindent azok jellegének kétségtelen feltüntetésére. A legélesebb kritikák a gyerekműsorokkal, illetve az azok sugárzására szakosodott műsorszolgáltatókkal kapcsolatban merülnek fel, hiszen e műsorszolgáltatók esetében a reklámok tartalmilag nem különülnek el a műsoroktól (rendszerint rajzfilmektől), és ugyanazokkal a figurákkal, zenei betétekkel találkozhatunk bennük, mint magukban a műsorokban. Ez a fajta tartalmi azonosság a szignállal, felirattal való elhatároltság ellenére is gyakran azt a látszatot kelti, mintha a reklám a műsorszám része volna. Még az előzőekben ismertetettnél is nehezebben tartatható be a médiatörvény azon szabálya, amely kimondja, hogy a reklám közzétételének megrendelője, továbbá az, akinek a közzétételhez érdeke fűződik, a műsorszolgáltató szabadságát érintő módon nem befolyásolhatja a műsor tartalmát, vagy - az időpont kivételével - a műsorszám műsorbeli elhelyezését. A gyakorlatban számtalanszor előfordul, hogy a megrendelők, illetve a közzétételben érdekeltek gazdasági okokból befolyást gyakorolnak a műsorkészítőkre annak érdekében, hogy terméküknek a megvásárolt reklámidőn felül is médianyilvánosságot biztosítsanak. Ennek a gyakorlatnak a legtipikusabb példái a cégek által szponzorált műsorok, az (ön)reklámokkal bélelt nyereményjátékok, a meghatározott gyártók felismerhető termékeivel teletömött stúdiókban zajló vetélkedők, reggeli műsorok. Minden műsorszolgáltató számára kardinális kérdés a reklámidő szabályozása. A médiatörvény értelmében a napi műsoridőnek legfeljebb 15 százaléka lehet klasszikus reklám, azonban a közvetlen ajánlatokat is tartalmazó reklámidő elérheti a 20 százalékot. A műsoridő bármiként számított egy óráján belül a klasszikus reklám nem haladhatja meg a 12 percet (tehát az adott órán belül a 20 százalékot). A közvetlen ajánlatokra vonatkozó szabály, hogy azok időtartama nem lépheti túl naponta az egy órát. Jelentős könnyítést jelent a műsorszolgáltatók számára, hogy mind a közvetlen ajánlatokat is tartalmazó reklámidő számításánál, mind az előzőekben említett napi egyórás maximális sugárzást engedélyező rendelkezés alkalmazásakor figyelmen kívül kell hagyni az éjféltől hajnali öt óráig terjedő időszakot. Ez azt jelenti, hogy ebben az időszakban "szabad a vásár", a műsorsugárzók annyi közvetlen ajánlatot sugározhatnak, amennyit csak akarnak. (Kiemelendő, hogy az itt említett "szabad a vásár" szabály csak a közvetlen ajánlatokra vonatkozik, a klasszikus reklámra nem.) Fontos és szigorú tilalmat jelent, hogy a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatók óránként maximum három perc reklámot sugározhatnak, míg jelentős könnyítés, hogy a kizárólag áru vagy szolgáltatás megrendelésére szakosodott műsorszolgáltatókra (ld. szakosított műsorszolgáltatás) e korlátozások egyike sem vonatkozik, így ők akár teljes műsoridőben is sugározhatnak reklámot. Úgy vélem, hogy mindenképpen érdemes a szakosított műsorszolgáltatást, mint a reklámozók részére speciális lehetőségeket biztosító médiumot alaposabban górcső alá venni. Szakosított műsorszolgáltatásról (más néven tematikus műsorszolgáltatásról) akkor beszélünk, ha a műsorszolgáltató a napi műsoridő legalább nyolcvan százalékában az általa pályázatban vagy bejelentésben vállalt azonos műfajú műsorszámokból szerkeszti meg műsorát. Számunkra a reklámozásra szakosodott műsorszolgáltatók bírnak kiemelt szereppel, hiszen ezen szervezetek létezése megteremti az akár teljes műsoridőben való hirdetés lehetőségét. A reklámbevételek felhasználásával kapcsolatban az Rtv. előírja, hogy az országos és körzeti televízió - a nem filmre szakosodott műsorszolgáltató kivételével - reklámbevételének hat százalékát új, magyarországi filmalkotás létrehozására köteles fordítani. Ez a hazai filmipar fejlesztését szolgáló rendelkezés a reklámozásra szakosodott műsorszolgáltatókra nem vonatkozik, így ezen szervezetek nem csupán adásidejükkel, hanem reklámbevételeikkel is jóval szabadabban gazdálkodnak, mint a többi televíziós szervezet. A reklámok műsorstruktúrán belüli elhelyezésével kapcsolatban a médiatörvény főszabályként mondja ki, hogy reklámot műsorszámok között lehet közzétenni. Amennyiben a reklám nem sérti a műsorszám értékét, illetve a műsorszám szerzői jogi jogosultjának jogát vagy jogos érdekét, olyan műsorszámokban, amelyek önálló részekből állnak össze, továbbá olyan közvetítésekben, amelyekben szünetek vannak, reklám a részek között, illetőleg a szünetekben is közzétehető. A műsorszámon belül közzétett reklám vagy reklám-összeállítások között legalább húsz percnek kell eltelnie. A nézők tárgyilagos, kiegyensúlyozott tájékoztatását, a kiskorúak védelmét, valamint a világnézeti szabadságot hivatott védeni az a rendelkezés, melynek értelmében nem lehet reklámmal megszakítani vagy megrövidíteni azt a műsorszámot, amely a) hír vagy időszerű politikai tartalmú, és időtartama nem haladja meg a harminc percet, b) tizennégy év alattiakhoz szól, és időtartama nem haladja meg a harminc percet, c) nemzeti ünnepek eseményeiről tudósít, vagy d) vallási, illetve egyházi tartalmú. A filmek sugárzásával összefüggő szabály, hogy negyvenöt percnél hosszabb filmalkotás a szerzői jog jogosultjának engedélyével negyvenöt perces időszakonként egyszer, illetve ha a film legalább húsz perccel hosszabb kétszer vagy többször negyvenöt perces időszaknál, akkor további egy esetben szakítható meg reklámmal. Kiemelendő, hogy a reklámok beiktatásához minden esetben szükséges a jogosult hozzájárulása, és a műsormegszakító reklámok között legalább húsz perc műsoridőnek el kell telnie. Amint azt a gyakorlat is mutatja, megközelítőleg a reklámblokkok 50 százalékát sugározzák a televíziók műsorszámok között, míg a fennmaradó 50 százalék műsorszámokba inzertálva kerül adásba. Az eredmény nem a véletlen műve: a műsorszámokat megszakító reklámok sokkal nagyobb arányban jutnak el a közönséghez, mint a műsorszámok között sugározottak, így lényegesen jobb hatásfokkal terjesztik a reklámozók által előállított üzeneteket. A KÖZSZOLGÁLATI MŰSORSZOLGÁLTATÓKRA ÉS A KÖZMŰSOR-SZOLGÁLTATÓKRA VONATKOZÓ KÖZÖS SZABÁLYOK E televíziós szervezetek esetében - a közszolgálati feladatok ellátásának kiemelt szerepét figyelembe véve - indokolt a reklámok sugárzásának az általános szabályoknál szigorúbb feltételekhez kötése. A következőkben említendő szabályok tehát különös szabályok, melyek kizárólag a közszolgálati műsorszolgáltatókra, illetve a közműsor-szolgáltatókra vonatkoznak. Közszolgálati műsorszolgáltató és közműsor-szolgáltató műsorában a reklám időtartama egyetlen - bármiként számított - műsorórában sem haladhatja meg a hat percet (azaz 10 százalékot), illetve a napi műsoridő átlagában számított óránként az öt percet. A műsorszolgáltatás eme speciális típusaiban reklám csak műsorszámok között (összetett műsorszámok esetén egyes műsorszámok között), valamint a közvetítések természetes szüneteiben tehető közzé, de még ekkor sem tehető közzé alkoholtartalmú italt népszerűsítő hirdetés. Némileg leegyszerűsítve: csupán a közszolgálati televíziókon nézhetünk olyan filmeket, melyeket nem szakít meg reklám. AZ ORTT SZEREPE A TELEVÍZIÓS REKLÁMOK FELÜGYELETE SORÁN A rádiózásról és televíziózásról szóló törvény 41. § (1) bekezdése alapján az Országos Rádió és Televízió Testület feladatainak sorában szerepel a fogyasztóvédelemmel és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmával kapcsolatos eljárások kezdeményezése. A jogszabályi rendelkezések, valamint az ORTT Jogi Osztálya és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség között létrejött együttműködési megállapodás alapján az ORTT Műsorfigyelő és -elemző Szolgálata, valamint a fogyasztóvédelmi hatóság kölcsönösen tájékoztatják egymást azokról a döntésekről, közigazgatási határozatokról, amelyekben a jogsértés tárgya az elektronikus médiában közzétett reklám. Az együttműködés további lépcsőfoka, hogy a reklámtörvényben, illetve a médiatörvényben meghatározott azonos reklámtilalom sérelme esetében az illetékes megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi főfelügyelőségek a reklámozó és a reklámszolgáltató, a Testület a reklám közzétevője (műsorszolgáltató) felelősségének megállapítására folytatja le a szükséges hatósági eljárást. Ennek megvalósítása érdekében a felek a jogsértés észlelése esetén haladéktalanul tájékoztatják egymást az eljárásokról. A médiatörvény a műsorszolgáltatókkal szembeni fellépést is lehetővé teszi a Testület számára, amikor kimondja, hogy ha a reklámozásra és támogatásra vonatkozó előírások meg nem tartása a nézők és hallgatók érdekeit is sérti, a Testület - a szerződésszegés jogkövetkezményeinek alkalmazása mellett - a szolgáltatás megtiltását vagy feltételhez kötését, továbbá bírság kiszabását indítványozhatja a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek. E szabály lehetővé teszi akár a sugárzási jogosultság felfüggesztését, sőt visszavonását is, amennyiben a műsorszolgáltató súlyosan jogsértő magatartást követ el, illetve jogszabályi kötelezettségének huzamos időn át nem tesz eleget. A napi televíziós gyakorlatban (emlékezzünk a mára már megszűnt Tv3-ra) akkor szembesülünk ezen rendelkezés alkalmazásával, ha a televízió képernyőjén az előzetesen megadott műsor helyett az ORTT műsorsugárzás felfüggesztéséről szóló közleményét látjuk. A Műsorfigyelő és -elemző Szolgálat mintavételi eljárással választja ki a vizsgált műsorszolgáltatókat. A Szolgálat naponta két televíziós műsorszolgáltatót vizsgál, a sugárzott műsorból a televíziók esetében naponta hat órát rögzít és elemez. A műsorfigyelés eredményeképpen az ORTT kéthavonta megküldi a Főfelügyelőségnek a) a Szolgálat által a reklámtörvény rendelkezéseibe ütközőnek értékelt reklámok listáját, a reklámokat tartalmazó videokazettával együtt, b) a Szolgálat által jogsértőnek vélt reklámok sugárzására vonatkozó adatokat (a sugárzás időpontját, a közzétevők adatait) tartalmazó részletes listát, valamint c) a gyógyszereket, illetve a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményeket népszerűsítő valamennyi, a tárgyhóban közzétett reklám sugárzására vonatkozó adatot tartalmazó listát, illetőleg az e reklámokat tartalmazó videokazettákat. Amint azt az ismertetett eljárások is alátámasztják, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és az ORTT a televíziózás tekintetében közösen jár el a reklámok ellenőrzése és felügyelete során. A hatósági funkciókat természetesen a jogszabályi keretek között továbbra is az illetékes fogyasztóvédelmi felügyeletek gyakorolják, azonban eredményességüket jelentősen előmozdítják a Műsorfigyelő és -elemző Szolgálat által végzett megfigyelések. A hatékony ellenőrzés pedig mindenképp jelentős szerepet játszik a szabályok megszegésének megelőzésében. A HATÁROKAT ÁTLÉPŐ TELEVÍZIÓZÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY A televíziós reklámozáson belül is különös szabályokat tartalmaz a határokon keresztül közvetített televízióadások tekintetében a határokat átlépő televíziózásról szóló, Strasbourgban, 1989. május 5-én kelt európai egyezmény kihirdetéséről rendelkező 1998. évi XLIX. törvény. A jogszabály III. fejezete tartalmazza a reklámokat érintő szabályokat, melyek az általános - alapelvi szintű - követelmények mellett a reklám időtartamát, formáját, bemutatását és tartalmát is érintik. A törvényből a következő rendelkezések emelendők ki. A III. fejezet 11. cikke a reklámozással kapcsolatos általános - és a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényben is említést nyert - szabályokat tartalmazza. E cikk deklarálja, hogy "minden reklámnak korrektnek és tisztességesnek kell lennie", illetve tilalmazza a fogyasztót megtévesztő vagy érdekeit sértő reklámok készítését. Ezeken túl a cikk 3. pontja a gyermekek védelmére vonatkozó generálklauzula mellett megtiltja a hirdető részére, hogy a műsorok tartalmával kapcsolatban szerkesztői befolyást gyakoroljon. Az időtartamra vonatkozó szabályok: a) a reklám időtartama nem haladhatja meg a napi adásidő 15 százalékát (ez az arány különleges feltételek fennállása esetén 20 százalékra növelhető), b) a spot-hirdetések aránya egy adott órán belül nem haladhatja meg a 15 százalékot, c) a közvetlen ajánlatokat tartalmazó hirdetések aránya nem haladhatja meg a napi egy óra időtartamot. A törvény 13. cikke foglalkozik a reklám formájával és bemutatásával. Ennek keretében rögzíti, hogy a hirdetéseket az optikai vagy akusztikus eszközökkel való felismerhetővé tétel mellett a műsor többi részétől is egyértelműen el kell különíteni. A cikk az előbbiek mellett tilalmazza az ingerküszöb alatti (szubliminális) és a bújtatott hirdetéseket. A reklám megjelenésével kapcsolatos szabály, hogy abban nem jelenhetnek meg, illetve nem szólalhatnak meg olyan személyek, akik híradásokban vagy közszolgálati műsorokban rendszeresen szerepelnek. A 14. cikk a reklám műsorstruktúrán belüli megjelenésével foglalkozik. A hirdetéseket főszabályként műsorok közé kell iktatni, azonban meghatározott, a cikk 2-5. bekezdéseiben foglalt feltételek fennállása esetén azok műsorokba is beiktathatók. Alapelv, hogy a reklámok beiktatása a műsor integritását és értékét, valamint a jogtulajdonosok jogait nem csorbíthatja. Hirdetés semmi esetre sem iktatható be vallási esemény közvetítésébe. A törvény 15. cikke kitér a reklámozás szempontjából különleges helyzetben lévő termékekre is, így különösen a dohányárukra, szeszes italokra, gyógyszerekre és gyógykezelésekre. Fontos kiemelni, hogy az ismertetett szabályok a határokat átlépő televíziózás vonatkozásában érvényesülnek, így azok nem érintik a csak belföldi sugárzású műsorszolgáltatást. Meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a jogszabály számos rendelkezése megegyezik a reklámtörvény, illetve a médiatörvény szabályaival, vagy igen hasonló azokhoz, így elmondható, hogy a hazai reklámjogi szabályozás meglehetősen közel áll a nemzetközi normákhoz. ÖSSZEFOGLALÁS A televíziós reklámozás jogi szabályozásával kapcsolatban elmondható, hogy arra elsősorban a reklámtevékenység kiemelkedő gazdasági szerepe miatt van szükség. Egy olyan iparágban, amelyben a reklámozók havonta átlagosan 8 milliárd forintot költenek termékeik megismertetésére és népszerűsítésére, a műsorszolgáltatók, a reklámozók, a reklám-előállítók és a nézők (fogyasztók) gyakran ellentétes érdekeinek összehangolásához elengedhetetlen a rendszeren kívülről jövő szabályozás és a folyamatos ellenőrzés. További fontos érv a jogi rendezés szükségessége mellett, hogy egy átlagos magyar állampolgár havonta körülbelül 700 reklámfilmet lát: ilyen mennyiségű információ pedig óhatatlanul befolyásolja a viselkedést, a gondolkodást és a fogyasztói magatartást is. A reklámcégek tudatos kampányokkal hatnak a célközönségre, míg a megcélzott tömegnek rendszerint nincs kidolgozott stratégiája az esetlegesen kellemetlen, nemkívánatos betolakodók távol tartására. A jogi szabályozás elsődleges feladata, hogy a fogyasztók védelmében korlátozza a piacot, és keretek közé szorítsa az önkorlátozásra gyakran nem hajlandó termelői és reklámozói csoportokat. Dr. Kecskés Krisztián