A törvénymódosítás polgári eljárásjogi vonatkozásai: a) a kézbesítési szabályok kiegészítése, b) a bizonyítási szabályok kiegészítése, c) az ún. előzetes döntéshozatali eljárással kapcsolatos perjogi szabályok megalkotása. Az új kézbesítési szabály A Pp. 135. §-a (1) bekezdésének a törvénnyel megállapított utolsó mondata, illetve a 136/a §-ának a törvénnyel beiktatott új (3) bekezdése arra irányul, hogy az Európa Tanácsnak a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK-rendelete (a továbbiakban: rendelet) 19. cikkének (2) bekezdése és (4) bekezdésének utolsó fordulata a magyar bíróságok eljárásában alkalmazható legyen. A rendelet célja, hogy a tagállamok közötti forgalomban felgyorsítsa a bírósági és bíróságon kívüli iratok továbbítását. A rendelet 19. cikke szerint ha az eljárás megindításának alapjául szolgáló iratot (vagy azzal egy tekintet alá eső iratot) egy másik tagállamban kellett kézbesíteni, az alperes viszont nem jelent meg, a bíróság mindaddig nem hozhat érdemi határozatot, ameddig egyértelműen meg nem bizonyosodik arról, hogy - az irat kézbesítése a címzett lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai szerint szabályszerűen történt, vagy - az iratot személyesen az alperes részére kézbesítették, vagy - az iratot a rendelet által szabályozott más módon a lakásán átadták, feltéve mindegyik esetben, hogy a kézbesítés olyan időben történt, hogy az alperes a védekezésre felkészülhetett. Ugyanakkor a rendelet 19. cikkének (2) bekezdése a tagállamok számára eltérést is enged e szabály alkalmazása alól: bármely tagállam az eljárási szabályaiban megteremtheti annak lehetőségét, hogy a bíróság az ügyet érdemben tárgyalja és az ügy érdemében határozzon akkor is, ha az alperes nem jelent meg a tárgyaláson, és a keresetlevél kézbesítésének megtörténtéről nem érkezett igazolás, feltéve, hogy a) a keresetlevelet a rendeletben szabályozott módok egyikén kézbesítették, és b) az irat továbbításától számítva a bíróság által az eset összes körülményére tekintettel megfelelőnek ítélt időtartam, de legalább hat hónap eltelt, és c) a kézbesítés megtörténtéről annak ellenére nem érkezett igazolás, hogy a bíróság a címzett lakóhelye szerinti tagállam illetékes hatóságain keresztül mindent megtett annak megszerzése érdekében. E három feltétel fennállása esetén hozhat a bíróság mulasztási ítéletet. Magyarországon az alperesnek a per első tárgyalásán történő mulasztása - egyéb feltételek fennállása esetén - speciális jogkövetkezményként (mulasztási ítélet helyett) bírósági meghagyás kibocsátására ad lehetőséget. A Pp. hatályos szabályai szerint akkor lehet a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak tekinteni, és a mulasztás esetére megállapított rendelkezéseket alkalmazni, ha a fél a tárgyaláson a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, tehát értelemszerűen csak akkor, ha a kézbesítés megtörténtéről a kézbesítési igazolás a tárgyalásig visszaérkezett. Ezért a törvény a Pp. 135. §-ának (1) bekezdését azzal egészíti ki, hogy a mulasztás esetére megállapított következmények alkalmazásának helye van akkor is, ha a keresetlevelet a rendelet alapján kellett kézbesíteni, de a kézbesítés megtörténtéről kézbesítési igazolás nem érkezett vissza, feltéve, hogy a rendelet 19. cikke (2) bekezdésének a)-c) pontjában foglalt feltételek fennállnak. A rendelet értelmében az alperes a mulasztási ítélet megtámadására nyitva álló határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet terjeszthet elő a határozatról való tudomásszerzéstől számított ésszerű határidőn belül. Hatályos szabályainktól eltérően a rendelet szerint ilyen esetben az igazolási kérelemben az alperesnek érdemi védekezést is elő kell terjesztenie. Minderre tekintettel a törvény a Pp. 136/a §-át egy új (3) bekezdéssel egészíti ki, amely szerint, ha olyan alperessel szemben kerül sor bírósági meghagyás kibocsátására, akinek a keresetlevelet a rendelet alapján kellett kézbesíteni, a bírósági meghagyás megtámadására előírt határidő elmulasztása esetén a bírósági meghagyás kibocsátásától számított egy évig van helye igazolásnak. Az igazolási kérelemben érdemi védekezést is elő kell terjeszteni. A törvény szerint e szabály nem alkalmazható a személyállapotra vonatkozó perekben. Itt kell megjegyezni, hogy ez annál is inkább nyilvánvaló, mert a házassági perekben a Pp. 288. § (1) bekezdése, az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perekben a Pp. 293. § (1) bekezdése, a szülői felügyelet megszüntetése miatt indult perekben a Pp. 302. § (1) bekezdése, a szülői felügyeletet megszüntető határozat hatályon kívül helyezésére irányuló perekben a Pp. 303. §, a gondokság alá helyezéssel kapcsolatos perekben a Pp. 309. § (4) bekezdése kizárja a bírósági meghagyás kibocsátásának lehetőségét. A bizonyítási eljárásban nyújtott jogsegély A törvény a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről a bizonyítás-felvétel területén a polgári és kereskedelmi ügyekben az 1206/2001/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: rendelet 2). alkalmazhatóságának megteremtése érdekében intézkedik - bár nem a Pp. keretein belül - a bizonyítási eljárás szabályainak kiegészítéséről is. A rendelet 2 hatálya azokra az esetekre terjed ki, amelyekben valamely tagállam bírósága egy másik tagállam bíróságát kéri bizonyítás lefolytatására, illetve amelyben azt kéri, hogy a másik tagállamban közvetlenül folytathasson bizonyítást. A rendelet 2 szabályait az Európai Unió tagállamai között kell alkalmazni. A rendelet 2 a bíróságok közötti közvetlen kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, ennek érdekében a kérelmeket a megkereső bíróságnak közvetlenül (és nem az ún. központi hatóságon keresztül) kell eljuttatnia a bizonyítás felvételére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező másik tagállambeli bírósághoz. A rendelet 2 lehetőséget ad arra, hogy a tagállamok kijelöljék azokat a bíróságokat, amelyek a külföldi megkeresésekkel foglalkoznak (lásd: a törvény miniszteri indokolása). A törvény ezért a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjt.) 68. §-át egészíti ki azzal, hogy a rendelet 2 alapján történő megkeresés teljesítése annak a megyei bíróságnak a székhelyén működő helyi bíróságnak (Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróságnak) a hatáskörébe és illetékességébe tartozik, amelynek területén a) a meghallgatandó személy belföldi lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található, vagy b) a lefolytatandó szemle tárgya található, vagy c) egyéb esetekben a bizonyítás a legcélszerűbben eszközölhető. Az Európai Unió tagállamai viszonylatában a bizonyítás-felvételre irányuló jogsegélyre egyébként a rendelet 2 rendelkezései irányadók. Az előzetes döntéshozatali eljárás Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontjától a hazai jogalkalmazóknak a közösségi jog, illetve esetenként az uniós jog figyelembevételével kell eljárniuk. A gyakorlatban ez többek között azt jelenti, hogy a magyar bíróknak a csatlakozás pillanatától az előttük indított, közösségi jogi elemet tartalmazó jogviták elbírálásakor a magyar jogszabályok mellett az uniós normákat is alkalmazniuk kell, amelyek egy részét még nem ismerik, és nem is ismerhetik. Az Európai Bíróság ún. előzetes döntéshozatali eljárása segítséget nyújt a nemzeti bíróságok számára a közösségi normák értelmezéséhez. Ennek az eljárásnak a keretében a tagállami bíróságok - és az előzetes döntés szempontjából azokkal egy tekintet alá eső bírói testületek - jogértelmezési kérdéseikkel az Európai Bírósághoz fordulhatnak, és az előttük folyó ügyet a kapott értelmezés fényében döntik el. Az előzetes döntés - azon a funkcióján túl, hogy a közösségi jog egységes alkalmazását biztosítja - a közösségi jog magánszemélyek által történő érvényesítésének leggyakrabban igénybe vett eszköze. Mivel az egyének a közvetlen hatály elve alapján a közösségi jogból eredő jogaikat nemzeti bíróságaik előtt érvényesíthetik, az ezzel kapcsolatos értelmezési kérdések helyben, a nemzeti bíróság szintjén megoldhatók úgy, hogy a nemzeti bíróság kérdést utal az Európai Bírósághoz. Így a peres feleknek nem kell a belső jogi jogorvoslatokat kimeríteniük, hogy végül egy nemzetközi fórum - jelen esetben az Európai Bíróság - döntsön az ügyükben, amelynek nehézségei, költségvonzata és lassúsága más nemzetközi bírói fórumokkal kapcsolatban ismert (vö.: a törvény miniszteri indokolása). Az előzetes döntéshozatalról - általában Az Amszterdami Szerződés óta három előzetes döntéshozatali eljárás létezik. Az eredeti, vagyis az Európai Közösség Alapító Szerződése (a továbbiakban: Római Szerződés) 177. cikkében írt, a Római Szerződés IV. címéhez kapcsolódó, az Amszterdami Szerződéssel módosított EK-szerződés (a továbbiakban: EK-szerződés) 68. cikkében szabályozott, valamint az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: uniós szerződés) 35. cikkében írt eljárás. Az EK-szerződés rendelkezései szerint az Európai Bíróság hatáskörébe tartozik, hogy előzetes döntést hozzon a) a szerződés értelmezéséről; b) a közösség intézményei és az Európai Központi Bank jogi aktusainak érvényességéről és értelmezéséről; c) a Tanács aktusával létrehozott szervek alapszabályainak értelmezésével kapcsolatban, ha az alapszabályok így rendelkeznek. Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy az ítélete meghozatalához szükség van az előzetes döntésre, kérheti az Európai Bíróságot, hogy döntsön a kérdésben (lásd: EK-szerződés 234. cikke). A vízum-, menedékjog-, bevándorlási és más, a személyek szabad mozgásával kapcsolatos politikákra vonatkozóan az előzetes döntés kérésének a joga csak azokat a bíróságokat illeti meg, amelyek határozata ellen nincs jogorvoslat (lásd: EK-szerződés 68. cikke). A belügyi és igazságszolgáltatási együttműködés terén pedig a tagállamok választják meg, hogy valamennyi bírói szerv számára megadják az előzetes döntéskérés jogát, vagy csak azoknak a bírói szerveknek, amelyek döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak [lásd: uniós szerződés 35. cikk (3) bekezdés]. Ebben a körben az Egyesült Királyság, Dánia, Franciaország és Írország mind ez idáig nem tett nyilatkozatot. Ausztria, Belgium, Finnország, Görögország, Olaszország, Németország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Svédország valamennyi bíróságát alávetette, Spanyolország pedig csak azokat a bíróságait, amelyek döntése után további jogorvoslat nincs (vö.: törvény miniszteri indokolása). Az Európai Bíróságnak ezen pillér keretei között nincs hatásköre a tagállamok rendőrségei vagy más rendfenntartó szervei működése jogszerűségének és arányosságának vizsgálatára, sem arra, hogy megítélje a tagállamok hatáskörébe tartozó, jog- és rendfenntartással, a belbiztonsággal kapcsolatos gyakorlatot [lásd: uniós szerződés 35. cikk (5) bekezdés] . Az Európai Bíróság előtt folyó eljárás ún. közvetett eljárás, hiszen az alapeljárás a tagállami bíróság előtt folyik, az ügy végleges - az Európai Bíróság értelmezése fényében történő - eldöntése a nemzeti bíróság feladata marad (Várnay Ernő-Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK-Kerszöv. Bp. 2002. 276. old.). Az EK-szerződés 234. cikkének (1) bekezdése egyértelmű iránymutatást ad arról, hogy a Bíróság előzetes döntés keretében mely közösségi jogi rendelkezések értelmezésével vagy érvényességének vizsgálatával foglalkozhat. Az Európai Bíróság a gyakorlatában azonban ennél jóval tágabban értelmezte azoknak a jogszabályoknak a körét, amelyek előzetes döntés tárgyai lehetnek. Előzetes döntés kérhető az EK-szerződés értelmezése kérdésében [234. cikk (1) bekezdés a) pont], a közösségi intézmények (a Tanács, a Bizottság, az Európai Parlament, a Számvevőszék) és az Európai Központi Bank aktusaival kapcsolatban [234. cikk (1) bekezdés b) pont], valamint a Közösségek harmadik országokkal kötött megállapodásainak értelmezésére. Tekintettel arra, hogy a Bíróság a gyakorlatában az általános jogelveket és az alapjogokat a közösségi jog forrásainak tekinti, ezek értelmezése is felmerülhet az előzetes döntések keretei között. Annak eldöntésére, hogy egy előzetes döntést kérő szerv bíróság vagy bírói szerv-e, az Európai Bíróság több tényezőt vesz figyelembe, így azt, hogy az adott szervet "jog hozta-e létre, állandó jellegű-e, eljárása kontradiktórius-e, döntése kötelező-e, független-e, jogot alkalmaz-e (Dorsch Consult-eset - 54/96 sz. ügy). Ez a megközelítés nem szükségszerűen egyezik a tagállam belső joga értelmében bíróságnak minősülő, igazságszolgáltatást végző szervek körével (lásd még Blutman László: Előzetes döntési eljárás az Európai Bíróságon: mi a bíróság? Szeged. 1998.). Az EK-szerződés 234. cikkének (2) és (3) bekezdése különbséget tesz a tagállami bíróságok között aszerint, hogy olyan bíróság jár-e el a közösségi jogi kérdés eldöntését felvető ügyben, amelyiknek döntése után van további jogorvoslatra lehetőség, vagy sem. Míg az előbbi esetben az eljáró bíróság belátásán múlik, hogy intéz-e kérdést az Európai Bírósághoz, az utóbbi esetben a perbíróság köteles az Európai Bírósághoz fordulni azoknak a közösségi jogi kérdéseknek az eldöntése céljából, amelyek az ítélet meghozatala szempontjából szükségesek. Az Európai Bíróság joggyakorlata nem egyértelmű a tekintetben, hogy pontosan mely bíróságokat is minősíti olyanoknak, amelyek döntése ellen további jogorvoslat nincs. Az absztrakt elmélet szerint ilyen az a tagállami bíróság, amelynek döntése ellen a belső jog alapján soha nincs fellebbezési lehetőség, míg a konkrét elmélet szerint ez a rendelkezés arra a tagállami bíróságra vonatkozik, amelynek döntése ellen az adott ügyben nincs fellebbezési lehetőség (Várnay Ernő-Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK-Kerszöv. Bp. 2002., 282-283. old.). A kezdeményezés ilyen esetben kötelező volta természetesen nem azt jelenti, hogy az ilyen bíróságoknak minden egyes ügyet az Európai Bíróság elé kellene vinniük. Így például, ha a felmerült kérdésre adandó válasz nem kétséges (lásd Acte clair doktrína), az Európai Bíróság ugyanolyan kérdésre már adott választ, vagy a felmerülő kérdés az ügy eldöntése szempontjából nem lényeges, a kérdésre utalási kötelezettség "kiürül". A magyar megoldás A Pp.-nek - a törvénnyel beiktatott - új 155/a § (1) bekezdése szerint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére csak a szoros értelemben vett bíróság jogosult, az eljárásra a Római Szerződésben foglalt szabályok az irányadók. Fő szabályként a bíróság mérlegelésétől függ, hogy kezdeményezi-e az előzetes döntés meghozatalát, vagy sem. Nyilvánvalóan nem lesz könnyű annak a megítélése, hogy milyen szempontok figyelembevételével döntsön a bíró arról, hogy kezdeményezi-e az előzetes döntéshozatali eljárást, vagy sem. Ebben a körben tisztázni kell, hogy - szükséges-e a közösségi jogi rendelkezés értelmezésének megvilágítása, - a per tárgya szempontjából lényeges problémáról van-e szó, - a közösségi és a tagállami jog viszonya indokolja-e az eljárás igénybevételét. Amennyiben a kérdés tartalmilag megegyezik egy hasonló esetben feltett ugyanazon kérdéssel, az eljárás kezdeményezése mellőzhető [C-28-30/62, Da Costa v. Nederlandse Belastingadministratie (1963.)]. A Pp. a kötelező kezdeményezésre nem tartalmaz szabályt. A bíróság az eljárás bármely szakaszában megkeresheti az Európai Bíróságot, mindaddig, amíg az ügy előtte folyamatban van. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének helye van a kétoldalú nem peres eljárásokban is. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről a bíróság hivatalból dönt. A felek is kérelmezhetik, hogy a nemzeti bíróság utaljon kérdést az Európai Bírósághoz, de ez a kérelem nem köti a bíróságot. Az eljárás kezdeményezéséről a bíróság végzéssel határoz [Pp. új 155/a § (2) bek.]. A végzés indokolásában össze kell foglalni a tényállást, valamint ismertetni kell a magyar jognak a feltett értelmezési kérdés megválaszolásához szükséges rendelkezéseit. A bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésével egy időben a per tárgyalását felfüggeszti. Ezzel minden határidő megszakad, a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újrakezdődik. A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket (Pp. 155. §). A Pp. 155. §-ának (3) bekezdése alapján a felfüggesztést elrendelő bírósági határozat ellen külön fellebbezésnek van helye, a bíróság az ilyen határozatot maga is megváltoztathatja. A tárgyalás felfüggesztésére irányuló kérelmet elutasító végzés pervezető határozat, ezért ellene külön fellebbezésnek nincs helye (Vas Megyei Bíróság Pf. 20553/1989. - BH 1990. évi 8/303. sz., lásd még Kiss Daisy: A tárgyalás. In A Polgári perrendtartás magyarázata. KJK-Kerszöv. Bp. 1999., 622-623. old.). Ugyanezek a szabályok kerültek be az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló eljárás szabályai közé. A Pp. új 155/a § (3) bekezdése értelmében az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Megfellebbezhető önmagában az eljárás kezdeményezése, de megtámadhatók külön a feltett kérdések is. A fellebbezési jog szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a bíróság saját kezdeményezésből, vagy valamelyik fél indítványa alapján hozta meg a határozatát. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van (Pp. 236. §). A végzés ellen - mivel az nem érdemi - felülvizsgálati kérelemnek nincs helye (vö.: Pp. 270. §). Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása ellen a másodfokú eljárásban van, az elsőfokú eljárásban nincs helye külön fellebbezésnek [Pp. új 249/a §, 155/a § (3) bek.], ez utóbbi esetben a döntés az érdemi határozat elleni fellebbezésben vitatható. Ha az érdemi határozat elleni fellebbezést elbíráló bíróság álláspontja szerint az Európai Bíróság megkeresése indokolt lett volna, a másodfokú bíróság maga is dönthet a megkeresésről, vagy - ha az szükséges - az első fokon eljáró bíróságot új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára kötelezheti (vö.: törvény miniszteri indokolása). A másodfokú érdemi döntés ellen már nincs olyan jogorvoslat, amelynek keretében vitatható lenne a kezdeményezés elmaradása. A felülvizsgálat lehetősége ugyanis erősen korlátozott, a kezdeményezés jogsértő elmulasztása önmagában nem ad okot a jogerős ítélet felülvizsgálatára (vö.: Pp. 270. §). Teendők az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése után Az előzetes döntést kezdeményező végzést - annak jogerőre emelkedése után - a bíróság a releváns dokumentumokkal közvetlenül az Európai Bíróságnak küldi meg, ajánlott küldeményben, The Registry, Court of Justice of the European Communities, L-2925 Luxembourg címre. Ezzel egyidejűleg értesíteni köteles az Igazságügyi Minisztériumot arról, hogy kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz [Pp. új 155/a § (2) bek.]. Az Európai Bíróság Titkársága az ítélethozatalig kapcsolatban marad a tagállami bírósággal, és megküldi számára a különböző dokumentumokat (írásbeli észrevételeket, a szóbeli eljáráshoz az Európai Bíróság által előkészített anyagot, a főügyész véleményét, az ítéletet). Az eljárás ingyenes (lásd: az Európai Bíróság iránymutatása a tagállami bíróságok számára az előzetes döntéskérés tárgyában). Az Európai Bíróság a hozzá intézett kérdést köteles megválaszolni, akkor is, ha hasonló esetben feltett ugyanazon kérdésre már adott választ (lásd: a már hivatkozott Da Costa-eset). Az Európai Bíróság megtagadja a válaszadást, ha - a megkeresés általános vagy hipotetikus kérdésre vonatkozik [C-244/80, Pasquale Foglia v. Mariella Novello No.2. (1981)], - a közösségi rendelkezés, amelynek értelmezését vagy érvényességének vizsgálatát kérték, semmilyen összefüggésben nincs a tagállami bíróság előtt folyó üggyel [C-297/93, Rita Grau-Hupka (1994), C-415/93, Union Royale belge des sociétés de football association et al. v. Bosman (1995)], - a tagállami bíróság nem határozza meg kellő alapossággal az alapul szolgáló tényeket és jogi helyzetet [C-320-322/90, Telemasicabruzzo Spa v. Circostel, Ministero delle Poste e Telcommunicazioni and Ministero della Difesa )1993)]. Az Európai Bíróság nem adhat olyan kérdésre választ, amely egy már lezárt ügyhöz kapcsolódik [lásd S.A. Magnavision v. General Optical Council (No.2.)]. Az eljárás folytatása Miután az Európai Bíróság az előzetes döntés keretében az elébe utalt közösségi jogi kérdésben állást foglalt, a nemzeti bíróság előtti alapeljárás folytatódik, és ennek végeztével a nemzeti bíróság ítéletet hoz. A közösségi jogi kérdés tekintetében a nemzeti bíróság számára az Európai Bíróság döntése kötelező. Az értelmezés követése kötelezettségének megsértése szankcionálható (lásd Várnay Ernő-Papp Mónika: Az Európai Unió joga. KJK-Kerszöv. Bp. 2002. 281. old.). A nemzeti bíróságnak az a feladata, hogy az immár kellőképpen értelmezett közösségi jogot a nemzeti jog keretein belül alkalmazza az előtte lévő eljárás tényeire. A nemzeti bíróság adott ügyben hozott ítéletét indokolt megküldeni az Európai Bíróságnak (lásd: Az Európai Bíróság iránymutatása a tagállami bíróságok számára az előzetes döntéskérés tárgyában). Az Európai Bíróság döntése - eltérő rendelkezés hiányában - visszaható hatályú, nemcsak az alapeljárásban érintett jogviszonyra terjed ki, hanem a döntése előtt létrejött jogviszonyokra is. Erre tekintettel felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha ezekben a korábbi jogviszonyokban már folyt bírósági eljárás, és abban jogerős ítéletet hoztak, amely eltér az Európai Bíróság - későbbi - jogértelmezésétől. A Pp. jelenlegi szabályai értelmében - álláspontom szerint - ezekben az ügyekben az Európai Bíróság ítélete (annak visszamenőleges hatálya miatt) perújítási okot fog képezni [ö.: Pp. 260. § (1) bek.], tehát amennyiben az Európai Bíróság ítéletéről való tudomásszerzés időpontjában a perújítás objektív határideje [Pp. 261. § (3) bek.] még nem telt el, perújítási eljárás kezdeményezhető, amennyiben az Európai Bíróság jogértelmezése az elbírálás esetén a perújító félre kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Az Európai Bíróság jogértelmezése azokban a jövőbeni ügyekben is irányadó, amelyek tényállásukban és jogkérdésükben megegyeznek azzal az üggyel, amelyben kérték őket. Az Európai Bíróság egy határozatában megállapította azt is, hogy korábbi döntésére a nemzeti bíróság akkor is hivatkozhat, ha a szóban forgó ügy kérdése és tényállása szigorúan véve nem teljesen azonos azokkal, amelyeket az Európai Bíróság már eldöntött (lásd CILFIT-eset, 283/81. sz. ügy). Következtetés A Pp. új rendelkezései - és különösen az előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó szabályok - új problémák elé állítják a magyar igazságszolgáltatást. A sokszor a magyar joggal is bajlódó bíróknak ezek után megfelelő közösségi anyagi jogi ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy kellőképpen tudják a jogintézményt alkalmazni. Sőt, pontosan ismerniük kell az Európai Bíróság jogértelmező gyakorlatát is. Az eljáró bíróságnak már az eljárás folyamán megfelelő információkkal kell rendelkeznie az adott ügy tényállásáról, nem tévedhet a tények közlésében, nem fogalmazhatja meg pontatlanul a kérdéseket. Határozottnak kell lennie annak eldöntésében, hogy szükséges-e az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Nem használhatja ezt a jogintézményt saját, a nemzeti joggal szemben fennálló kételyei, kérdései megoldására. Figyelemmel kell lennie arra, hogy - az Európai Bíróság előtt egyre szaporodó eljárásokra tekintettel - az előzetes döntéshozatali eljárás lényegesen - sokszor két évet meghaladó időre - meghosszabbítja a peres eljárást. Bízom benne, hogy mind a bíróságok, mind a felek, mind jogi képviselőik a megfelelő kultúrával fogják kezelni a Pp. új - és régi - szabályait. Dr. Kiss Daisy ügyvéd, az ELTE tiszteletbeli tanára A szerzőről: Egyetemi tanulmányait 1980-ban fejezte be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1983-ban bírói szakvizsgát tett. 1983-tól 1990-ig a Pesti Központi Kerületi Bíróságon bíró, 1990-től 1992-ig az Alkotmánybíróságon tanácsos, majd 1992-től a Köztársasági Elnöki Hivatal Alkotmányügyi-, és Törvény-előkészítési Főosztályának a vezetője. 1996 óta ügyvéd, ügyvédként 2000. augusztus 3-ig állandó tanácsadója a Magyar Köztársaság elnökének, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem vezető jogtanácsosa, és az Állami Számvevőszék elnökének tanácsadója. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és a Jogi Továbbképző Intézetben polgári eljárásjogot tanít, valamint önálló kurzusokat vezet a Bibó Szakkollégiumban. 2002 őszén a Budapesti Ügyvédi Kamara titkárának választották, 2002 decemberében az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora az egyetem tiszteletbeli tanárává nevezte ki.