A szakértő szerepe az eljárásban az eredmény és az okozati összefüggés megállapítása szempontjából A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés eredmény-bűncselekmény, és konkrét veszélyeztetési bűncselekmény, melynek jellege azt feltételezi, hogy az elkövetési magatartás kifejtése, azaz a foglalkozási szabályok megszegésének következményeként a tényállásban megjelölt valamely - egymással diszjunktív, azaz vagylagos viszonylatban lévő - eredmény; a közvetlen és konkrét veszélyhelyzet vagy ezen túlmenően testi sértés jön létre. A cselekmény stádiumainak szempontjából befejezetté az eredmény bekövetkezésével válik a cselekmény. A közvetlen veszély magában rejti a bizonyos, előre meg nem határozott személyek élete, testi épsége vagy egészsége sérülésének a lehetőségét. A jogalkotó ezen szakasznak az élet elleni bűncselekmények közé való bevezetésével lehetővé tette, hogy nemcsak a sértő, hanem a veszélyeztető cselekményekkel szemben is fellépjen a büntető igazságszolgáltatás. A testi sértés lehet könnyű vagy súlyos testi sértés is, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés tényállása az alapesetben eleve magában foglalja mindkettő bekövetkezésének a lehetőségét. A nyolc napon túli gyógytartamú sérülés bekövetkezését legfeljebb a büntetés kiszabásának a körében értékelheti a bíróság. A Btk. 171. § (2) bekezdése a minősítő körülmények között sorolja fel - a testi sértés tényállásánál is megtalálható - maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást, mint eredményt, továbbá ha a bűncselekmény tömegszerencsétlenséget, halált, kettőnél több ember halálát vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz. A minősített eseteket tovább differenciálja az, hogy a gondatlan veszélyeztetés minden esetben vétség, míg a szándékos veszélyeztetés bűntette a kiszabható büntetési tételeket tovább súlyosítja. A szabályszegés és az eredmény között jogilag releváns közvetlen okozati összefüggésnek kell lennie ahhoz, hogy a bűncselekmény megállapítható legyen. Az ilyen okozati összefüggés megállapításához a magyar jog általában a "conditio sine qua non" elméletet használja, mely minden olyan okot az eredmény előzményének - és így azzal okozati összefüggésben állónak - ismer el, amely nélkül az eredmény nem következett volna be. Ez az elmélet tisztábban követhető az okfolyamat felvázolásában, mint bármely más okkiválasztó elmélet vagy relevanciaelmélet, melynek lényege az előbb említetthez képest az, hogy megpróbál súlyozni az eredményhez vezető okok között, és csakis olyan okot fogad el az eredmény közvetlen előzményének, amely megfelel a bonyolultabb értékelési mechanizmusának. Így nagyobb teret enged a szakértői kérdések bírói mérlegelésének. A különböző jogszabályokba foglalt biztonsági-munkavédelmi szabályok adott esetre vonatkoztatása, az elkövetési magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés feltárása szakértői feladat. A munkabaleset estében a körülmények megvizsgálása mindenkor az igazságügyi munkabiztonsági szakértő feladata. A szakértő az eset aprólékos tanulmányozásával elemzi, hogy hogyan történt a baleset. Elsősorban azt tisztázza, hogy történt-e munkavédelmi szempontból foglalkozási szabályszegés, van-e felelősségre vonható személy, illetve hogy a balesetben megsérült személy a közrehatásával (például alkoholos állapotban volt) hozzájárult-e, és ha igen, milyen mértékben a baleset bekövetkezéséhez, valamint a legfontosabb dolog, ami a munkabaleset és a büntetőjogi felelősségre vonás közötti kapcsolatot megteremti: az okozati összefüggés megléte. A szakértői vélemény a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnél elengedhetetlen kelléke a büntetőeljárásnak, a bűncselekmény és a büntetőjogi felelősség bizonyításának. Az okozati összefüggés hiányára alapozta védekezését a BH 1999. 538. számú jogesetben az a terhelt, aki az építkezésen műszaki vezetőként dolgozott és az építkezési terület felett húzódó vezeték áramtalanításáról neki kellett volna gondoskodnia, ezt azonban nem tette meg. A terheltet a megyei bíróság halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében bűnösnek mondta ki, és ezért őt 1 évi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre és 50 ezer forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A megyei bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati indítványában a terhelt arra hivatkozott, hogy a sértett halála és a terhelt magatartása között nem volt okozati összefüggés, a sértett halálát kizárólag a saját felróható magatartása okozta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az, hogy a terhelt elmulasztotta áramtalanítani a vezetéket, foglalkozási szabályszegésnek minősül, és veszélyhelyzetet idézett elő, mely veszély konkrét sérelemmé fordult, amikor halálos áramütés érte a sértettet. Az áramtalanítás elmaradása - mint foglalkozási szabályszegés - és a halálos eredmény között jogilag releváns okozati összefüggés áll fenn, mivel az áramtalanítás elvégzése esetén az áramütésre nem került volna sor. Az okozati összefüggést nem szakítja meg, hogy a sértett sem járt el kellő körültekintéssel. A bekövetkezett balesetnek az áramtalanítás elmaradása volt a döntő oka; ráadásul a bíróság azt is megállapította, hogy a terhelt az építési engedélyhez képest megmagasította a melléképületet, amivel a munkaterület közelebb került a feszültség alatt álló vezetékhez. A munkavédelmi biztonsági szabályzat mellett a különböző területekre vonatkozó speciális szabályzatok igazítanak el abban, hogy adott esetben történik-e szabályszegés vagy sem. Az építkezéssel kapcsolatos példákon túl gyakran előfordul az Erdészeti Biztonsági Szabályzat megszegése, amikor valaki szakszerűtlenül vág ki fát, és ezáltal alakul ki veszélyhelyzet vagy konkrét sérülés. A Miskolci Városi Bíróság B. 803/2001. számú ügyében a bíróság C. T. terheltet bűnösnek mondta ki halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében és 1 évi - 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte. C. T. motorfűrész-kezelői engedéllyel rendelkezett, az engedéllyel egyidejűleg vizsgát tett a munkaügyi biztonsági szabályzatban és az erdészeti biztonsági szabályzatban foglalt ismeretekből. A kérdéses napon fakitermelő vállalkozóként engedélyt kapott lakossági tűzifa gyűjtésére, mely engedély további három főre vonatkozott. Az engedély csakis döntött, földön fekvő anyag gyűjtésére szólt, fa kidöntése szigorúan tilos volt. H. J. sértett kiválasztott egy fát a saját részére, mely félig volt kidőlve, és rábeszélte C. T.-t, hogy azt szabadítsák meg a gyökérzetétől. Úgy döntöttek, hogy traktorral húzzák azt ki. A húzatás közben H. J. nem tartózkodott a megfelelő biztonsági zónában, sőt mivel észlelte, hogy a láncfűrész a döntési területen maradt, ezért visszaszaladt, hogy kihozza. A húzott fa azonban ekkor engedett és éppen H. J.-re esett, aki a helyszínen meghalt. C. T. az alábbi szabályszegéseket követte el: - fadöntésnek minősülő műveletet hajtott végre annak ellenére, hogy csak földön fekvő fa gyűjtésére volt engedélye, - az Erdészeti Biztonsági Szabályzat (EBSZ) 1.3 pontja szerint kettő vagy annál több fő munkavégzése esetén ki kell jelölni egy munkavezetőt, aki közvetlenül irányítja a munkát, - az EBSZ 3.3.1. pontja szerint a biztonsági zóna mérete a tartófa magasságának kétszeresét elérő sugárral vont körnek megfelelő terület. Ez a jelen esetben 50 méter lett volna, ahol csak a traktorvezető, illetve a munkát irányító C. T. tartózkodhatott volna. C. T. felelőssége abban áll, hogy nem győződött meg arról, hogy a többiek - így H. J. is - a biztonsági zónán kívül tartózkodnak-e, ezért szoros okozati összefüggés állapítható meg a szabályszegés és a sértett elhalálozása között. Zárszó A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye összetett megközelítést igényel. Az életben előforduló bűnesetek közül ez az egyik olyan, amelyet az átlagember számára elsőre nem könnyű felismerni. A gyorsuló világ elvárásai változó körülményeket alkotnak, melyek között a felelősség alapját képező "elvárhatóság" és "biztonság" kategóriái mindig újabb tartalommal töltődnek fel. A megújuló veszélyhelyzetek büntetőjogi eszközökkel való visszaszorítása olyan jogalkotói feladat, amely iránti igény nem csak a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása szempontjából merül fel. A csatlakozás jogharmonizációs feladatokat ró a Magyar Köztársaságra a biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtése területén is. A kormány ennek jegyében már megalkotott két jogszabályt e követelmény teljesítése céljából, melyek hatálybalépésének időpontja a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének a napja. A 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjét határozza meg, mely rendelet a Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény és a Tanácsnak a minimális munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi követelményekről szóló 89/654/EGK irányelvével áll összhangban, míg a 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szól, mely az Építőipari Kivitelezési Biztonsági Szabályzat helyébe lép majd. E rendelet szintén az Európai Megállapodással összhangban a Tanács 92/57/EGK, az Európai Parlament és Tanács 2001/45/EK és a Tanács 95/63/EK irányelvével módosított 89/655/EGK irányelveiben meghatározottakkal harmonizál. A társadalom is odafigyel e témára mostanság, amikor meglehetősen sok felkavaró eset borzolja a kedélyeket. A problémát általában minden egyes esetnél annak minősítése, a felelősség megállapítása okozza. A jelen tanulmánnyal kívántam érzékeltetni, hogy az eset összes körülményeit figyelembe kell venni ahhoz, hogy elhatárolási vagy halmazati kérdésekben választ tudjunk adni, ami az élet sokszínűsége folytán gyakran nem is egyszerű. Dr. Bányai Krisztina