A reklámokkal kapcsolatos legalapvetőbb szabályokat a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény tartalmazta, amely 1978 július 1-jén lépett hatályba. Az általános tilalmakon felül speciális tilalmak is kerültek a törvény szövegébe, ennek értelmében tilos volt a szeszes italok és dohányipari termékek fogyasztására ösztönző reklám vagy hirdetés közzététele. Ez a szabály így a kilencvenes évekénél szigorúbb követelményeket érvényesített az alkoholtartalmú italok és a dohányáruk tekintetében: a teljes tilalom álláspontjára helyezkedett. A tilalom alóli egyetlen kivételt a nemzetközi – illetőleg a nemzetközi televíziós láncon közvetített – rendezvények, továbbá idegen nyelvű kiadványok jelentették. A reklámozás részletszabályait a belkereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseit végrehajtó, a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. (VI. 5.) BkM-rendelet határozta meg. Enyhítést jelentett a belkereskedelmi törvény szigorához képest, hogy felhatalmazást adott a belkereskedelmi (később: ipari és kereskedelmi) miniszter részére, hogy indokolt kérelemre egyes nemzetközi rendezvényeken engedélyezhesse a szeszes italok és a dohányipari termékek reklámozását. További kivételt jelentett a fenti termékek reklámozásának tilalma alól a nemzetközi televíziós láncon közvetített rendezvényeken, valamint az idegen nyelvű kiadványokban történő reklámozás lehetősége. Bár közvetlenül az akkor hatályos versenytörvény (1990. évi LXXXVI. törvény) nem szólt külön a dohányáruk reklámjáról, azonban kimondta, hogy tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül – különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően – folytatni. A Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében kimondta (1995.602), hogy az idézett generálklauzula szubszidiárius jellegű; hogyha a gazdasági verseny szabadsága, tisztasága sérelmet szenved, illetőleg a fél a tisztességtelen piaci magatartás tilalmát megszegi, a versenyfelügyeletet ellátó szerv eljárásának és a felelősség megállapításának helye van, még akkor is, ha egyébként a versenytörvényben nem konkrétan nevesített tényállás valósult meg. Így a tiltott dohányreklám a belkereskedelmi törvény megszegése miatt a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a versenytörvény megsértése miatt a Gazdasági Versenyhivatal eljárását eredményezhette. Az 1996. február 1-jén hatályba lépett, a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény 13. §-a tiltotta a rádióban és a televízióban a dohányáruk reklámozását. Látszólag nem volt különösebb értelme a külön szabályozásnak, hiszen ekkor még hatályban volt a belkereskedelmi törvénynek a dohánytermékek reklámozását általánosan tiltó rendelkezése. Mindjárt értelmet nyert azonban az előírás, amikor 1997. szeptember 1-jén hatályba lépett a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény, amely hatályon kívül helyezte a belkereskedelmi törvény vonatkozó előírásait. Az új megoldás lényege abban rejlett, hogy csak részben tiltotta a dohányáruk reklámozását. A tilalmak egyik csoportja a gyermek- és fiatalkorúak egészséges fejlődését kívánta védeni. A törvény értelmében tilos volt dohányárut olyan sajtótermékben, amely alapvetően gyermek-, illetve fiatalkorúakhoz szólt, sajtótermék címoldalán, színházban vagy filmszínházban 20 óra előtt, illetve gyermek- vagy fiatalkorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, annak teljes időtartama alatt és közvetlenül azt követően, játékon és annak csomagolásán, közoktatási és egészségügyi intézményben és annak bejáratától számított 200 méteres távolságon belül reklámozni. A tilalom szerint tilos volt közzétenni dohányáru vagy alkoholtartalmú ital olyan reklámját, amely gyermek-, illetve fiatalkorúaknak szólt, gyermek-, illetve fiatalkorút mutatott be. A tilalmak másik csoportja olyan reklámok elterjedését akarta megakadályozni, amely a dohányzást követendő, egészséges életmód részeként tüntetné fel. Így tilos volt az olyan dohányreklám, amely túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hívott fel, továbbá amely a dohányzást egészséges tevékenységként tüntette fel, dohányzó személyeket ábrázolt, népszerű művészek, film- és szórakoztatóipari sztárok képeit vagy nyilatkozatait használta fel. Egyébként megengedte a dohányáruk reklámozását, azzal a kikötéssel, hogy a reklámnak tartalmaznia kellett „A dohányzás súlyosan károsítja az Ön és környezete egészségét” szövegű általános figyelmeztetést, valamint a dohányáru nikotin- és kátránytartalmát közlő adatokat. Fontos megjegyezni, hogy a médiatörvény előírásai továbbra is hatályban maradtak, azaz sem a közszolgálati, sem a kereskedelmi rádiókban és televíziókban nem lehetett dohányárut tartalmazó reklámot semmilyen formában közzétenni. [Érdekesség, hogy ezen enyhébb szigorú időszakban is hatályban volt a Balatonfüredi Önkormányzat 10/1993. (IV. 21.) rendelete, amelynek 28. § (5) bekezdése h) pontja alapján tilos volt a város közigazgatási határain belül, közterületen minden olyan hirdetőtábla kitétele, melynek tartalma alkohol- és dohányterméket reklámozott.] Szemléletbeli változást jelentett a nem dohányzók védelméről szóló, 1999. november 1-jén hatályba lépett 1999. évi XLII. törvény, amelynek célja mindenekelőtt a dohánytermékek fogyasztásával kapcsolatos tilalmakat és korlátozásokat vezetett be. A jogszabály a dohánytermékek reklámozásával kapcsolatosan nem hozott új rendelkezéseket, inkább a dohányzás körét próbálta szűkíteni, a tárgyalt téma szempontjából sok kérdésben mégis döntő jelentősége van, így: a) ez a törvény mondta ki, mit kell érteni dohánytermék (cigaretta, szivar, szivarka, pipadohány és más fogyasztási dohány, vagy egyéb, külön jogszabály szerint dohányzásra szánt, dohány alapanyagú termék) alatt, b) a dohánytermékek forgalombahozatalával kapcsolatosan olyan korlátozásokat vezetett be, amelyek közvetve hatottak a dohányreklámokra is. Így például előírta a cigaretta csomagolásának kötelező feliratát vagy kimondta a dohánytermék árumintaként való forgalmazásának tilalmát. A reklámszabályok legújabb módosulását a reklámtörvény módosítása, a 2001. évi I. törvény hozta. Bár a törvény legtöbb rendelkezése a reklámtörvényt 2001. március 1-jei hatállyal módosította, ez a dohánytermékek reklámozásával kapcsolatban két későbbi időpontra tolódott. Csak 2001. július 1-jén lépett hatályba az a szabály, amely előírta, hogy tilos közzétenni – bármilyen módon és formában – dohányáru reklámját. Az egyértelmű rendelkezést a jogszabály nem is fejtette ki részletesebben, viszont fontosnak tartotta leírni, hogy a közvetett reklám is tilos, amely eseteit, ha nem is taxatíve, de sok példával felsorolta. Az általános tilalom alól kivételt annyiban engedett, hogy az úgynevezett szakmai célú reklámozásokra, tehát a kizárólag a dohányáru forgalmazóinak szóló szakmai célú reklámra, a dohányáru eladási helyén való bemutatására és árfeltüntetésére a tilalom nem vonatkozott. Felmentést kaptak azok az idegen nyelvű sajtótermékek is, amelyeket nem a Magyar Köztársaság területén nyomtattak vagy adtak ki és elsődlegesen nem a Magyar Köztársaság területén való forgalmazásra állítottak elő. A dohányreklámra vonatkozó tilalom nem terjed ki a jóhiszeműen alkalmazott közös reklámra (ez azt jelenti, hogy ha korábban egy elnevezést, megjelölést, árujelzést közösen alkalmaztak dohányárura és más árura, de a megjelölések használatának módja egyértelműen elkülöníthető, akkor ezt az áruk vonatkozásában továbbra is lehet használni). Azonban a hatálybalépést követően dohányárura nem alkalmazható olyan elnevezés, amit más árura már használtak, illetve más árura nem használható olyan elnevezés, amit már korábban dohányárura használtak. A kiemelt nemzetközi motorsporteseményekre vonatkozóan a gazdasági miniszter – az egészségügyi miniszter véleményének meghallgatása mellett – egyedi felmentést adhat. További engedményt jelentett, hogy a szabadtéri reklámhordozók 2002. január 1-jéig még feltüntethettek dohányreklámokat, a tilalom csak azt követően lépett életbe. Tehát 2002. január 1. napja után a magyar jog ismét az 1997 előtti tilalom álláspontjára helyezkedett. Azonban a két korszak közé mégsem tehetünk egyenlőségjelet, mivel a jelenlegi sokkal szigorúbb. Ez bizonyítható annak vizsgálatával, hogy milyen kivételek vannak és voltak, tehát milyen esetekben nincs tilalom. A hatályos megoldás szerint tehát megengedett, illetve nem minősül reklámozásnak: a) az olyan áru reklámozása, amelynek elnevezése, megjelölése vagy árujelzője valamely dohányáruéval megegyezik, ha az áru elnevezése, megjelölése vagy árujelzője egyértelműen elkülöníthető a dohányáruétól, b) a kizárólag a dohányáru forgalmazóinak szóló szakmai célú reklám, c) a dohányáru eladási helyén való bemutatása és árfeltüntetése, d) azokban az idegen nyelvű sajtótermékekben bemutatott reklám, amelyeket nem a Magyar Köztársaság területén nyomtattak vagy adtak ki és elsődlegesen nem a Magyar Köztársaság területén való forgalmazásra állítottak elő, e) a tilalom nem terjed ki azokra az elnevezésekre, megjelölésekre vagy árujelzőkre, melyeket 2001. március 1. napja előtt jóhiszeműen közösen alkalmaztak dohányáru és más áru vonatkozásában, feltéve, hogy az elnevezés, megjelölés vagy árujelző használatának a módja egyértelműen megkülönböztethető a dohányáruk vonatkozásában alkalmazott használattól, f) világszintű nemzetközi motorsportrendezvény vonatkozásában a gazdasági miniszter – az egészségügyi miniszter véleményének meghallgatásával – különös méltánylást érdemlő esetben, kérelemre, meghatározott időre – felmentést adhat, azonban még ebben az esetben sem lehet olyan dohányreklámokat közzétenni, amelyeket 2001. július 1. előtt sem lehetett, például gyermek- és fiatalkorúaknak szóló vagy túlzott dohányfogyasztásra felhívó, illetőleg dohányzó személyeket ábrázoló reklámot. Továbbá figyelemmel kell lenni arra, hogy a reklámnak tartalmaznia kell a kötelező figyelmeztető szöveget is. Ezzel szemben 1997. szeptember 1. előtt ennél jóval kevesebb reklámtípust tiltottak: a) a törvény eleve csak a fogyasztásra ösztönző reklámokat tiltotta, de ennek tartalmát nem határozták meg pontosan, így önmagában már a megszorítás is alkalmas volt kibúvók keresésére, b) nem tiltotta a jogszabály a közvetett reklámok közzétételét sem, igaz, hogy a belkereskedelmi törvény megalkotásakor ennek fogalma nemigen volt hazánkban ismert, c) a 12/1972 (VI.5.) BkM rendelet a törvény felhatalmazása alapján akkor kivételt engedett a nemzetközi televíziós hálózaton közvetített rendezvényeken is – külön engedély ehhez nem volt szükséges, d) az ipari és kereskedelmi miniszter – a népjóléti miniszter véleményének meghallgatásával – indokolt kérelemre egyes nemzetközi rendezvényeken engedélyezhette a szeszes italok és dohányipari termékek reklámozását. Ez utóbbi két pont ma már jóval szűkebb körben érvényesülhet, hiszen a jogalkotó csak a világszintű motorsportrendezvény vonatkozásában enged kivételt. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért célszerű megvizsgálni az elmúlt 25 év szabályozását – nem számítva természetesen az alapelvekbe ütköző reklámokat: Szabad-e dohányárut reklámozni szabadtéri reklámhordozón? Szabad-e dohányárut reklámozni újságokban, folyóiratokban? Szabad-e dohányárut reklámozni a rádióban és a televízióban? 1978. július 1. előtt igen igen igen 1978. július 1.–1997. szeptember 1. között nem nem nem 1997. szeptember 1.–2001. július 1. között igen igen nem 2001. július 1.–2002. január 1. között igen nem nem 2002. január 1. után nem nem nem Valószínű, hogy ha a jövőben jogviták alakulnak majd ki a dohányreklámokkal kapcsolatban, úgy azok elsősorban a közvetett reklámokkal lesznek kapcsolatosak. Erre utalhat az is, hogy még korábban, a teljes tilalom időszakában az 1992-es magyarországi Forma–1 futam Marlboro Magyar Nagydíj néven került megrendezésre. Magán a rendezvény helyszínén megjelenő Marlboro logók természetesen nem estek korlátozás alá, hiszen a belkereskedelmi törvény a tilalom aló éppen e tekintetben engedett kivételt. Azonban a verseny helyszínén kívül is megjelentek a verseny nevét és a cigaretta logóját tartalmazó képek, és ez bizonyos vélelmek szerint már tiltott reklámtevékenységnek minősült. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy határozott (LB Kf. IV. 27.929/1998/4. szám), hogy elfogadja azt az álláspontot, amely szerint nem a terméket, hanem a versenyt reklámozták, amelytől a szponzor és a versenynév miatt szétválaszthatatlan volt a logó. A Legfelsőbb Bíróság egy másik eseti döntésében (BH 1995. 123.) viszont nem adott igazat egy dohánygyár érvelésének, amely azzal a vitával kapcsolatban merült fel, hogy a dohánygyár termékeinek vásárlására ösztönző reklámtáblákat viselő gépkocsik jártak a városban. A dohánygyár azzal érvelt, hogy azért nem valósított meg reklámtevékenységet, mivel a felhívás nem a fogyasztás felkeltését kívánta célozni, hanem a már dohányzókat hívta fel új, korszerűbb termék bevezetésére. Ezzel kapcsolatban a jogalkalmazó azt szögezte le, hogy – bár az akkor hatályos törvény valóban csak a fogyasztásra ösztönző reklám közzétételét tilalmazta – a reklámtevékenység akkor is fogyasztásra ösztönöz, amikor a meglévő kereslet fenntartását vagy a termékek közötti választást propagálja. Nem önmagában az új igények felkeltése jelenti tehát a fogyasztásra való ösztönzést. A jogalkotó ma már szigorúbban fogalmaz, hiszen nem csupán a fogyasztásra ösztönző reklámok, hanem minden reklám közzétételét tiltja. A magyar jog jelenleg a dohányreklámokkal kapcsolatban az európai átlaghoz képest is szigorúnak mondható, azonban a hatályos szabályozás még annyira új, hogy a jogalkalmazásban egyelőre nem találkozhattunk elvi jellegű döntésekkel. Azonban – elsősorban a közvetett reklámok megítélésénél – fel lehet készülni vitatott kérdésekre. Dr. Pribula László IRODALOMJEGYZÉK Szakmai tanulmánykötet a dohányzással kapcsolatos kormányzati intézkedések megalapozásához (Nemzeti Egészségvédelmi Intézet) Bp. Szinkron Press Kft. 1996. Vígh József Ferenc: Az Európai Közösségek reklámjoga (Külgazdaság Jogi Melléklete 7–8/1997.) Peszlen Zoltán: Reklám: általános és speciális tilalmak (Cég és jog 1999/2.) Csécsy György: Reklámjogunk helyzete és perspektívái (Publ. Univ. Miskolc. Sect. jur. et pol. Tomus 8. Fasc. 1–7. 1993.) Minárovics János: A dohányzási tilalom története (BM Tűzoltóság Országos Parancsnoksága. 1999.) Remethey Fülepp Dezső: A nagy szenvedély. A dohányzás története. (Szerzői kiadás 1937.) Összefoglalás: A dohányáruk reklámozásának jogi szabályozása világszerte problematikus jelenség. Magyarországon a belkereskedelemről szóló 1978. I. tv. tartalmazta az első szabályozást ezen a téren. 1996. február 1-jén lépett hatályba a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény, 1997. szeptember 1-jén pedig a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény, amelyek egymást kiegészítve szabályozták a dohányáruk reklámját. A nem dohányzók védelméről szóló 1999. évi XLII. törvény sok fogalmat tisztázott, bár a reklámtevékenységgel kapcsolatosan nem tartalmazott szabályokat. 2001. március 1-jei hatállyal módosult a reklámtörvény, a dohányáruk reklámozásának szabályai teljeskörűen 2002. január 1-jével léptek hatályba, szigorú tilalmat hozva magukkal.