A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (Bit.), mint a biztosítási közjog alapjogszabálya több magánjogi – a biztosító és a vele jogviszonyba kerülő (szerződő fél, biztosított, kedvezményezett) személyekre vonatkozó – rendelkezést is tartalmaz. A Bit. 48. §-a határozza meg a biztosítási szerződések minimális kötelező feltételeit:
a) a biztosítási esemény meghatározását, az alkalmazott kizárásokat,
b) a biztosítási esemény bejelentésének módját, határidejét,
c) a díjfizetésre, illetve a biztosítottnak, szerződő félnek, kedvezményezettnek a szerződésből eredő jogaira és kötelezettségeire, azok teljesítésének módjára, idejére, teljesítésük elmaradásának következményeire vonatkozó rendelkezéseket,
d) a biztosító szolgáltatásának megjelölését, a teljesítés módját, idejét, külön feltételeit, a biztosító mentesülésének vagy szolgáltatása korlátozásának feltételeit,
e) értékkövetés esetén annak részletes szabályait,
f) a szerződés megszűnése esetére a biztosított, szerződő fél, kedvezményezett jogainak és a biztosító kötelezettségeinek ismertetését,
g) a biztosítottnak járó többlethozam jóváírásának rendjét,
h) betegség-, baleset- és felelősségbiztosítás esetén – amennyiben járadékfizetéssel jár – a járadék tőkésítésére vonatkozó szabályokat,
i) az egyes igények elévülési idejét,
j) életbiztosításnál, amennyiben maradékjog (így különösen visszavásárlási érték), illetve életbiztosítási kötvénykölcsön nyújtására lehetőség van, azok részletes szabályait,
k) a befektetési egységhez kötött életbiztosítások befektetéseinek elhelyezéséről és értékéről való napi tájékozódási lehetőséget,
l) a személyes adatok kezelésére vonatkozó elvi és gyakorlati tudnivalókat.
A Bit.-en kívül a legfontosabb szabályokat a Ptk. és a Ptké. tartalmazza. A Ptk. 200. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A felek a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha az eltérést nem tiltja jogszabály. A teljesség igénye nélkül az első és legfontosabb szabály, hogy a biztosítási szerződés érvényesen kizárólag írásban köthető [Ptk. 537. § (1) bek.]. Ennek azért van jelentősége (a szerződés létrejötte körében külön foglalkozunk majd e témával) mert ha a szerződés érvényességi kelléke az írásbeli alak, úgy a Ptk. 217. § (1) bekezdése szerint annak megsértésével kötött szerződés semmis, és ez vonatkozik a szerződés módosítására is. Ha ugyanis a szerződő fél ajánlatától eltér a kötvény tartalma, és azt a fél az erre vonatkozó szabályok szerint nem kifogásolja, úgy a kötvény szerint jön létre a szerződés. Minden egyes jogviszonyra kizárólag az írásban megkötött, abban feltüntetett szerződési feltételek alkalmazhatók.
Következzenek a konkrét esetek!
A bíróság úgy rendelkezett, hogy casco szerződésnél, ha a biztosító szerződési feltételében nem vállal kockázatot – az alapcasco megkötésével – a gépkocsi szériatartozékai között nem szereplő extra tartozékokra, melyeket az ajánlat (blanketta) egyedileg is felsorol, a fél pedig az ajánlaton úgy nyilatkozik, hogy „extratartozék-biztosítást nem kérek”, a biztosító ezt az ajánlatot elfogadja és a szerződést ennek megfelelően kötvényesíti. Utóbb a gépjármű lopásával bekövetkezett biztosítási esemény kapcsán a fél az extra tartozékok miatt őt ért kár megtérítésére nem tarthat igényt, mert e keretben a biztosítót az írásbeli szerződés alapján helytállási kötelezettség nem terhelte.
A bíróság azt is megállapította, hogy még ha a felek között folyamatosan fennálló jogviszonyról is van szó, azonban a biztosító a szerződési feltételeit átdolgozza, és a felek egy újabb szerződést kötnek, a régi feltételek nem maradnak hatályban (még ha az ügyfél ebben a hiszemben is volt). Egy konkrét esetben a fennálló szerződésben a metálfényezésre is kiterjedt az alapcasco, az újabb feltételek szerint viszont a metálfényezés extra tartozék, ezért arra kiegészítő szerződést kell kötni. Mivel ezt a fél elmulasztotta, ugyanakkor a módosítást elfogadta, az újabb szerződési feltételeket átvette, hiába gondolta, hogy a régi feltételek e körben nem változtak, mivel ezt követően már az írásban létrejött új szerződés volt az irányadó.
A bíróság megállapította azt is, hogy ha a felek a biztosítási díjfizetés módjaként csekken történő fizetésben állapodtak meg, a biztosító más módon nem kérheti a teljesítést, és ha a befizetéshez szükséges csekket nem bocsátja a biztosított rendelkezésére, úgy a késedelmes fizetés jogkövetkezménye – vagyis a szerződés (díj nem fizetés miatti) megszüntetése – nem alkalmazható.
Az írásbeliségen túl fontos szabály a Ptk. 567. §. (1) bekezdésének első mondata is, mely szerint a biztosítási szerződésekre vonatkozó szabályoktól a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított és a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy a törvény gátat kíván szabni a biztosító elé, hogy akár szabályzatával, akár az egyedi szerződéssel a másik félre hátrányos feltételeket ne kényszeríthessen. A hatályos jogszabályok tehát döntően a biztosítottak és a kedvezményezettek érdekeit védik, különös tekintettel arra, hogy a szerződéskötés során elsősorban a biztosító mint szakcég áll előnyösebb helyzetben. Ugyanakkor a Ptk. 567. § (1) bekezdésének második mondata szerint a szabályzat kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles teljesíteni. A törvény így figyelembe veszi a biztosító érdekeit is, hiszen a biztosító működését és kárelosztó funkcióját veszélyeztetné az, ha olyan eseményekért is helyt kellene állnia, amelyekkel rendkívüliségük miatt előre nem lehet számolni, és nem lehet kalkulálni. Ilyen kikötés lehet a szabályzatban, ha a biztosító kizárja szolgáltatási kötelezettségét például a leggyakoribb típusú vagyonbiztosítási szerződéseknél a földrengés bekövetkezésére, terrorcselekménnyel vagy gépkocsi elrablásával okozott kárért.
A jogszabály tehát kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a kizáró feltétel csak akkor alkalmazható, ha valóban rendkívüli körülményekkel kapcsolatban következik be a biztosítási esemény. (Nem rendkívüli ugyanakkor a természeti események körében például a jégkár.)
Megfigyelhető, hogy az ilyen kizáró feltételek időszakonként – a károk típusai bekövetkezése gyakoriságával összefüggésben – kerülnek előtérbe (és kikötésre az egyes biztosítók szabályzataiban). Jelenleg egyre gyakoribb a gépjárművek vagyonbiztosítása körében a rabláskár kizárására vonatkozó kikötés, figyelemmel arra, hogy az utóbbi időben egyre több a rendkívül nagy értéket képviselő gépkocsi, amelyet használaton kívüli állapotban a beépített csúcsteljesítményű technikai biztonsági védelmi rendszere miatt gyakorlatilag nem lehet ellopni. Ezért egyre elterjedtebb bűncselekmény az ilyen gépjárművek – akár a közúti forgalomban történő – elrablása. Mindez arra kényszerítette a biztosítókat, hogy a rabláskár bekövetkezésére vonatkozó szolgáltatási kötelezettségüket kizárják.
A jogszabálynál fogva kötelező biztosítási szerződés
A biztosítási szerződések egyes típusai körében külön jogszabály tér el a törvényben meghatározott feltételektől és szabályozza eltérő módon – különleges feltételek kikötésével – az adott szerződést. Ilyen leggyakoribb biztosítási szerződéstípus a gépjármű-felelősségbiztosítás. A felelősségbiztosításokra általában a Ptk. 559. §-a tartalmazza a többi szerződéstípustól eltérő rendelkezéseket. A gépjárművek használatának tömeges elterjedése következtében – miután társadalmi érdekeket is érint – a jogalkotó kötelezővé tette a közúti forgalomban részt vevő gépjárművek üzemben tartói számára a felelősségbiztosítás megkötését, melyről külön jogszabály – a 171/2000. (X. 13.) Korm. rendelet – szól. A szerződéskötési szabadság e körben tehát nagymértékben korlátozódik, azonban az életviszonyok egyes területein a károkozások különös veszélyes volta miatt társadalmi érdekből szükséges a szerződéskötés jogszabályban meghatározott tartalommal történő kötelezővé tétele.
A kiegészítő biztosítási szerződés
Kiegészítő biztosítási szerződés kötésére is sor kerülhet, ha a már megkötött szerződés feltételein egyébként a felek nem kívánnak változtatni, de adott esetben változik a biztosítás tárgya, vagy ha a biztosítási események körét kívánják a felek esetlegesen bővíteni vagy szűkíteni. Ennél a jogintézménynél csupán annak van jelentősége, hogy mindig egy már érvényes, és hatályban lévő szerződéshez kapcsolódik, osztja annak jogi sorsát.
Az általános szerződési feltétel mint a szerződés része
A biztosításra vonatkozó rendelkezések között nincs olyan szabály, amely előírná, hogy a biztosító milyen eseményekre köteles kockázatot vállalni. Ebben a keretben tehát a felek a szerződés tartalmát az előbbi feltételek figyelembevételével a Ptk. 536. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően szabadon határozhatják meg. A biztosítók – miután tömegesen kötnek szerződéseket – az általuk kötött szerződésekben minden esetben általános szerződési feltételek kidolgozásával gyakorlatilag maguk határozzák meg azt, hogy mely biztosítási eseményre és milyen feltételekkel vállalják a kockázatot. Az általános szerződési feltételeiket szabályzatokba foglalják, melyek a szerződés megkötésével a szerződés részévé válnak és eltérő szerződésbeli rendelkezés hiányában alkalmazandók az adott jogviszonyra. Az új szabályozás szerint a biztosítóknak nem kell a biztosításfelügyeleti hatósággal előzetesen engedélyeztetniük a szabályzatot. Ugyanakkor a Bit 155. §-a úgy rendelkezik, hogy a biztosítási szabályzatok és biztosítási feltételek (általános szerződési feltételek) a Ptk. 209. §-a alapján megtámadhatók.
A biztosítási szabályzatok tehát a felek jogviszonyát teljes mértékben tartalmazó rendelkezéseket rögzítenek, ezért különös jelentősége van annak, hogy a biztosítóval szerződő fél annak tartalmát megismerje. Ezért a Ptké. I. 68. §-a úgy rendelkezik, hogy a biztosított kérheti: a biztosító a szabályzatot bocsássa a rendelkezésére. A Ptk. 205. § (3) bekezdése szerint ugyanakkor az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé teszi, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél ráutaló magatartással elfogadta. Tehát nyilvánvaló, hogy a biztosító általános szerződési feltételeit tartalmazó szabályzat nem válik automatikusan a szerződés részévé akkor, ha a szerződő fél annak tartalmát nem ismerte, azt részére nem adták át.
A gyakorlatban számtalanszor előforduló eset, hogy a biztosító blanketta ajánlatán szerepel az a kikötés, hogy a szerződő fél a szerződés alapját képező szabályzat tartalmát megismerte, azt neki a biztosító képviseletében eljáró személy átadta. Ezt a nyomtatott szöveget az ajánlatot tevő szerződő fél aláírja úgy, hogy gyakran el sem olvassa, és szabályzatot részére nem adnak át. Utóbb a biztosítási esemény bekövetkezése kapcsán a biztosító valamely, a szabályzatban szereplő mentesülési okra hivatkozik, a fél pedig közli, hogy sohasem látta a szabályzatot, azt részére nem adták át. Az ilyen perben természetesen – a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint annak kell bizonyítania, aki valamely tényre hivatkozik. A szerződő félnek kell – az okirattal szemben – azt bizonyítania, hogy nem kapta meg az általános szerződési feltételeket. Az esetek nagyon kis százalékában sikeres a bizonyítás, általában akkor, ha a szerződéskötés során a biztosítót képviselő megbízott a tanúként történő kihallgatásakor már nem állt a biztosító alkalmazásában. Egyébként, ha a fél aláírja, hogy a szabályzatot megkapta, utóbb ennek az ellenkezőjét szinte lehetetlen bizonyítania, de ha mégis sikerül, akkor a szabályzat nem válik a szerződés részévé és a biztosító nem hivatkozhat a szabályzat egyetlen pontjába foglalt mentesülési okra sem.
Vita esetén a szerződéses kikötést a bíróság értelmezi
A biztosítási szerződések mégoly részletes és aprólékos kidolgozása esetén is gyakran előfordul az, hogy a szerződéses kikötés értelmezésre szorul. Ilyen esetben a Ptk. 207. § (1) bekezdése az irányadó, mely szerint ha valamely szerződéses rendelkezés értelmezésével kapcsolatban vita merül fel, úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára – és az eset összes körülményeire – tekintettel a szavak általánosan elfogadott értelme szerint értenie kellett. Biztosítási szerződés esetében pedig a Ptk. már említett 567. § (1) bekezdését szinte alapelvként elfogadva, de figyelembe véve a Ptk 207. § (2) bekezdését is, a nem egyértelmű rendelkezést a biztosító számára hátrányosan, míg az ügyfél számára előnyösen kell értelmezni (tekintettel arra is, hogy az általános szerződési feltételt a biztosító állapítja meg és az abban foglaltakra a „fogyasztó” ügyfél ráhatással nem bír). Ebben a körben két érdek áll egymással szemben: a biztosító üzleti érdeke és a biztosított jogos érdeke, az általa kötött szerződés teljesítésének kikényszerítése körében.
Az általános szerződési feltételek megtámadása
A tisztességtelen általános szerződési feltételek megtámadásának két lehetséges útja van. Egyrészt a szerződést megtámadhatja a Ptk. 209. § (1) bekezdése szerint a sérelmet szenvedő fél, másrészt a (2) bekezdés szerint ha gazdálkodó szervezet használ a szerződéskötéskor tisztességtelen általános szerződési feltételt, a sérelmes kikötést a külön jogszabályban meghatározott szervezet (közérdekű keresettel) is megtámadhatja a bíróság előtt. Az írásban olyan jogeset
kerül ismertetésre, amikor a Ptk. 209. § (2) bekezdése szerinti úgynevezett közérdekű kereset került benyújtásra, a biztosító által alkalmazott általános szerződési feltétel megtámadására.
A Ptké. II. 5. §-a rendelkezik arról, mely szervezetek jogosultak közérdekű kereset benyújtására. Ezek:
a) az ügyész,
b) a miniszter, az országos hatáskörű szerv vezetője,
c) a jegyző és a főjegyző,
d) a gazdasági és a szakmai kamara, a hegyközségi szervezet,
e) a fogyasztói érdek-képviseleti szervezet.
Ha a tisztességtelen kikötést ezen szervek valamelyike támadja meg és a bíróság megállapítja a szerződés érvénytelenségét, az a Ptk. 209. § (3) bekezdése alapján kihat a kikötést alkalmazóval szerződő valamennyi félre, tehát mindenkire, aki még a megtámadás előtt kötötte a szerződést. Ugyanakkor nem terjed ki a már teljesített szerződésekre (ez azt jelenti, hogy a szerződéskötés előtti helyzet nem állítható helyre).
A perbeli esetben közérdekű keresetet nyújtottak be az egyik biztosítótársaság által, a vagyonbiztosítási szerződések gépjárművek cascobiztosítása körében alkalmazott úgynevezett „kulcsnyilatkozat” szerződéses kikötésének megtámadására, azzal az indokkal, hogy ez a kikötés olyan egyoldalúan meghatározott általános szerződési feltétel, amely a biztosító részére indokolatlanul egyoldalú előnyt biztosít arra, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor mentesülhessen a szolgáltatási kötelezettsége alól. A kereset arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg a kulcsnyilatkozat érvénytelenségét azzal, hogy a szerződés minden más rendelkezése e rész nélkül is érvényes.
A „kulcsnyilatkozat” lényege az volt, hogy a szerződő fél nyilatkozatot tett arra, hogy egyrészt a biztosítás tárgyát képező gépkocsinak a szerződés megkötésekor meglévő és a biztosítónak bemutatott kulcsain kívül más kulccsal nem rendelkezik, másrészt, ha ezen kulcsokból elveszne, megsemmisülne, azt 5 napon belül írásban bejelenti a biztosító részére. Továbbá belegyezett a szerződő abba is, hogy a kulcsok másolására csak a biztosító hozzájárulásával kerülhet sor, valamint ha további kulcsok kerülnének elő, úgy annak tényét a származásuk megjelölésével 5 napon belül írásban bejelenti. A lopáskár bekövetkezésekor pedig a kulcsokat bemutatja, illetve azokat hiánytalanul a biztosítónak átadja. Végül olyan nyilatkozatot tett, miszerint tudomásul veszi, hogy amennyiben az előbbi nyilatkozata nem fedi a valóságot, illetve mindezen kötelezettségeit megszegi, úgy az lopáskár bekövetkezése esetén kizárja a biztosítási védelmet.
Ezen nyilatkozatra hivatkozással hárította el a biztosító a fizetési kötelezettségét számos olyan esetben, amikor ismeretlen személy a gépkocsit ellopta és a biztosítónak bemutatott kulcsokról a biztosító által felkért szakértő azt állapította meg, hogy a kulcsokat másolták. A biztosító e körben mindig arra hivatkozott, hogy a szerződésszegés könnyítette meg a lopások elkövetését.
A bíróság a kereset alapján megállapította, hogy a biztosító „kulcsnyilatkozatának” záradéka (utolsó mondata) érvénytelen, mégpedig azért, mert a nyilatkozatban foglalt kötelezettségek esetére a biztosító feltétlen mentesülését kötötte ki. Ez a jogkövetkezmény pedig nem felel meg a Ptk. 540. § (3) bekezdésében, az 544. § (2) bekezdésében és az 567. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Ezen szabályok ugyanis előírják azt, hogy a közlésre, illetve változás bejelentésére vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén a biztosító mentesülhet, kivéve akkor, ha bizonyítják, hogy az adott körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem játszott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében. A felvilágosítási kötelezettségének megszegése esetén a biztosító szintén csak akkor mentesülhet a szolgáltatási kötelezettség alól, ha a felvilágosítás hiányában a lényeges körülmények utóbb kideríthetetlenné váltak. Mindez azt jelenti, hogy a biztosító olyan feltételt alkalmazott, amely beleütközik a Ptk. 567. § (1) bekezdésébe, mert a törvény rendelkezéseitől a biztosító a törvény kifejezett engedélye nélkül a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára tért el. A jogszabályba ütköző szerződési feltétel pedig semmis. A bíróság ugyanakkor nem találta érvénytelennek a „kulcsnyilatkozat” egyéb rendelkezéseit, mivel azok egyrészt nem ütköznek jogszabályba, másrészt nem tartalmaznak a biztosító javára indokolatlanul egyoldalú szerződési kikötést. Különösen arra való hivatkozással fogadta el a biztosító védekezését, miszerint a „kulcsnyilatkozat” mindkét szerződő fél együttműködési kötelezettségének megerősítését jelenti, ezáltal az ügyfelekben is egyfajta érdekeltséget hoz létre az együttműködés során.
A döntés legalábbis „salamoni” volt, hiszen részben mindegyik fél pernyertes lett, és hatálya – miután közérdekű kereset volt – a biztosító valamennyi szerződésére kihatott.
(A következő részben a biztosítási szerződés létrejöttéről, hatálybalépéséről, a kockázatviselés kezdetéről, valamint a szerződő felek kötelezettségeiről és annak a gyakorlatban való érvényesüléséről lesz szó. )
Dr. Szerencsés Angéla
További részletek