Európában minden szem Ukrajnára szegeződik: a háború kimenetele, a tűzszünet lehetséges feltételei és az orosz befolyás visszaszorítása uralja a közbeszédet.

„Csakhogy Washingtonban egészen más kérdés foglalkoztatja az elitet”

– hangsúlyozta lapunk érdeklődésére Eszterhai Viktor.  Az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársa úgy látja: Az amerikai stratégák számára Ukrajna fontos, de nem ez a legnagyobb tét.

Donald Trump a napokban elárulta, hogy Vlagyimir Putyinnal tárgyalt a nukleáris fegyverek korlátozásáról, és Kínát is bevonná a folyamatba. Ez az elejtett megjegyzés sokatmondó a szakértő szerint: a Fehér Ház számára a legégetőbb kérdés az, miként kerülhető el egy új, globális nukleáris fegyverkezési verseny.

A biztonsági háló vékonyodása

A New START-szerződés az utolsó amerikai–orosz egyezmény, amely határt szab a nukleáris arzenálnak. 2011 óta mindkét félnek szigorú plafont szab: meghatározza, hány robbanófejet és hordozóeszközt tarthatnak.

Ez a korlát eddig kiszámíthatóságot biztosított, és valamiféle biztonsági hálót teremtett még a feszült helyzetekben is. Ám a szerződés 2026-ban lejár, és az ukrajnai háború nyomán megszűnt a kölcsönös bizalom. Ha nem születik új megállapodás, semmi sem állja útját egy újabb nagyhatalmi fegyverkezésnek.

A harmadik erő: Kína

A jelenlegi egyensúly szempontjából, a szakértő szerint a legnagyobb kihívást Kína felemelkedése jelenti.

Peking évtizedeken át a „minimális elrettentés” politikáját követte, vagyis atomfegyvereit elsősorban védekező célokra szánta. Az utóbbi években azonban gyökeresen megváltozott a helyzet.

Ukrán 2S22 Bohdana önjáró tarack legénységének harci küldetése a Zaporizzsje szektorban, Ukrajnában, 2025. augusztus 20-án.
Ukrán 2S22 Bohdana önjáró tarack legénységének harci küldetése a Zaporizzsje szektorban, Ukrajnában, 2025. augusztus 20-án. Kép: Getty Images, Danylo Antoniuk

A kínai arzenál rohamosan bővül, és a Pentagon előrejelzése szerint a következő évtized közepére Kína elérheti azt a szintet, ahol ma az Egyesült Államok és Oroszország áll.

Ez önmagában is drámai fordulat lenne, de a kép még bonyolultabb. Az orosz–kínai kapcsolatok látványosan elmélyültek, közös hadgyakorlatokkal, stratégiai együttműködéssel.

„Ha Moszkva és Peking nukleáris téren is szorosabbra fűzi a viszonyt, Washington először találhatja magát szembe két, együttműködő riválissal, akik együtt akár túl is szárnyalhatják az amerikai képességeket”

– hangsúlyozta Eszterhai Viktor.

Az amerikai válasz dilemmája

Az amerikai politikai és katonai elit egyre súlyosabbnak értékeli a kihívást. A Biden-adminisztráció stratégiája az elrettentés fokozására épített: ez felkészülést jelentett arra, hogy egyszerre kelljen visszatartani Oroszországot és Kínát. 

Ez azonban óriási fegyverkezési költségekkel járna, ami súlyosan megterhelné az amúgy is adósságban úszó amerikai gazdaságot.

„Trump ezzel szemben másképp gondolkodik. Számára a megoldás egy új alku lenne Oroszországgal, amelybe – amerikai érdek szerint – Kínát is be kellene vonni. Ez Moszkvának presztízst adna, de el is távolíthatná Pekingtől. Ha sikerülne, Washington elkerülhetné a háromszereplős fegyverkezési versenyt, és energiáit más, gazdasági vagy belpolitikai célokra fordíthatná”

– mutatott rá az NKE tudományos munkatársa.

A valódi tét

Mindez világosan mutatja: Ukrajna jövője fontos Washington számára, de nem ez a legnagyobb kérdés.

A tengerentúli döntéshozók számára fontosabb lehet, hogy miként őrizhető meg a nukleáris egyensúly, és hogyan kezelhető a kínai–orosz közeledés.

„Nem árt mindezt Európában is tisztán látni – csak így érthetjük meg igazán, mi mozgatja amerikai szövetségesünk döntéseit” – fűzte hozzá a szakértő.

Kapcsolódó