Akár 50 százalék is lehet a frissen vágott fa víztartalma, miközben a hatékony és tiszta égéshez 20 százalék alatti arány szükséges. Nem véletlen, hogy a szabályok tiltják is a túl nedves fa égetését, a rossz hatásfok mellett leginkább azért, mert rengeteg szén-monoxidot, szénhidrogént és port juttat a levegőbe.

A fűtésre alkalmas fának az előírások szerint 15-20 százalékos lehet a víztartalma, ami azt jelenti, hogy a fát előbb megfelelően ki kell szárítani ahhoz, hogy tüzelésre lehessen használni.

Korántsem mindegy azonban, hogyan szárítják a fát, sőt az sem, hogy később miként tárolják - hívta fel a figyelmet az Agroinform.

Kedvező körülmények között, vagyis fedett, jól szellőző tárolásnál 

  • körülbelül 6 hónap alatt elérhető a 20 százalék körüli víztartalom, ami
  • 9 hónap után akár 15 százalék körülire is csökkenhet.

Rossz szellőzésű, takaratlan, árnyékos, csapadékos helyen azonban a száradás 1 évig, vagy tovább is eltarthat. Tömör rönkben, hasítás nélkül pedig akár 2–3 évre is szükség lehet a megfelelő víztartalom eléréséhez, különösen a keményfák - tölgy, bükk, kőris - esetében.

Ráadásul ha a fa túl lassan szárad, könnyebben telepednek meg rajta károsító gombák.

Egyáltalán nem mindegy az sem, hogy vásárlás után otthon hol és hogyan tartjuk a tüzelőnek szánt hasábokat, ugyanis még a jól kiszárított fa is képes újra magába szívni a nedvességet, ha nem megfelelően járunk el.

Így tároljuk a tűzifát:

  • felülről védjük a csapadéktól,
  • oldalt hagyjuk nyitva, hogy megfelelően szellőzni tudjon, mert ha teljesen letakarjuk fóliával, a párától bepenészedhet 
  • a készre száradt fát ne hagyjuk éveken át állni, hanem használjuk fel 1–2 fűtési szezonon belül.

A fa víztartalmát egyébként mi magunk is tudjuk ellenőrizni barkácsáruházakban kapható egyszerű eszközökkel.