Alig egy hónappal a szeptember 8–9-i, az Economx.hu szervezésében megrendezésre kerülő AI Summit előtt látványosan felpörgött a vita a mesterséges intelligencia (MI) nemzeti fejlesztési irányairól. Az elmúlt napokban több technológiai szakember írásai jelezték: a szakmai közvéleményben komoly kérdések merülnek fel arról, van-e létjogosultsága egy kifejezetten magyar nyelvre optimalizált MI-stratégia kialakításának.

Felesleges a nyelvi szuverenitás vagy kulturális szükségszerűség?

Július végén a HVG-ben megjelent cikk bírálta a kormányzati mesterséges intelligencia-törekvéseket. Az írás szerint illúzió azt gondolni, hogy Magyarország képes lesz felvenni a versenyt a globális technológiai óriásokkal. A cikk politikai kontextusba helyezte a kezdeményezést, azt állítva, hogy a kormányzati MI-projektek mögött inkább hatalomkoncentrációs szándék, mintsem valódi innovációs cél húzódik meg. Emellett kétségbe vonta egy hazai fejlesztésű nagy nyelvi modell (LLM) realitását, a korlátozott erőforrásokra és a nemzetközi versenyhelyzetre hivatkozva.

A múlt héten Balog Ádám befektető (az MKIK alelnöke), Pereczes János és Gaál Norbert, az AI Budapest és a First Principle Innovation alapítója és vezetője közös írásban reagáltak a felvetésekre. Szerintük a „technológiai szuverenitás” félreértett fogalom: nem teljes függetlenséget, hanem a kritikus képességek feletti kontrollt jelenti. A nemzeti MI-szuverenitás nem csupán nyelvi modell kérdése, hanem több, egymással összefüggő terület logikus kapcsolata: ezek a szuverén számítási kapacitás, az adat rezidencia és a nemzeti érdekeket szem előtt tartó, innovációbarát, de az európai uniós AI Act iránymutatásával összhangban álló szabályozási keretrendszer. A szerzők hangsúlyozták: 

nem cél, hogy Magyarország MI-nagyhatalommá váljon, de ésszerű stratégiai cél a nyílt forráskódú modellek magyar nyelvi finomhangolása.

De ez a szakértők szerint nem jelenti azt, hogy a realitásokkal ne kellene számolni: még ha sikerül is a nagy nemzetközi nyelvi modellektől való függőségünket csökkenteni, kritikus iparágaink megoldásai a mögöttük álló adatközpontokban futnak, így a kitettségünk valójában nem csökkent.

Nemzetközi példák és hazai kezdeményezések

A válaszírók ennek ellenére rámutatnak: számos kis és közepes ország – köztük Svájc, Finnország, Izrael – fejleszt saját, nyelvspecifikus MI-megoldásokat. Ezek jellemzően nemzeti adatvagyonra (jogi szövegek, egészségügyi adattárak) építenek, és speciális igényeket szolgálnak ki. Hazai példaként említették a Monicomp–OTP projektet, amely pénzügyi nyelvi modellt hozott létre, valamint a HUN-REN és a SZTAKI kutatásait, amelyek több milliárd tokenes magyar nyelvi tréningadatbázisra épülnek.

Kiemelték, hogy a vállalkozói és piaci megvalósítási képességek fejlesztése legalább olyan fontos, mint maga a modell. A sikeres részprojektek után a nyelvi modell „csak” egy komponens lesz a teljes rendszerben.

Egyes vélemények szerint a vita kulcsfontosságú eleme a magyar nyelv szerkezete és gazdag árnyalási képessége. A magyar nyelv bonyolult ragozása, szabad szórendje és jelentésárnyalatokban gazdag szóhasználata miatt a globális modellek gyakran pontatlanul értelmezik a szövegeket. Ez a sajátosság nemcsak kihívás, hanem lehetőség is: a nemzeti nyelvű adatokon képzett modellek képesek pontosabb jogi, közigazgatási vagy pénzügyi szövegfeldolgozásra, mint bármely általános, többnyelvű rendszer.

A fentiekre is figyelemmel a szerzők szerint ha a magyar közszféra és vállalati szektor képes „első vevőként” fellépni a hazai MI-megoldások piacán, dedikált szabályozói sandboxok, finanszírozási és képzési programok támogatásával, akkor ezek a szektorok versenyelőnyhöz jutnak nemzetközi versenytársaikhoz képest. Ha Magyarország valós felvevő piaccá válik, az tehetségeket és vállalkozásokat vonzhat ide, és tarthat itt.

Az AI Summit egyik fontos hozadéka lehet, hogy ezek a kérdések – a politikai motivációtól a nyelvi sajátosságokig – szakmai keretben kerülnek megvitatásra. Ami viszont bizonyos: a digitális nyelvi szuverenitás témája az elkövetkező hónapokban is a technológiai diskurzus egyik legizgalmasabb eleme marad.