A Széchenyi Kártya Programról hosszú éveken át úgy beszéltek a gazdasági közbeszédben, mint egy rendkívül sikeres, államilag támogatott kkv-hitelkonstrukcióról, amely eseti segítséget nyújt a cégeknek. A programot működtető KAVOSZ Zrt. megbízásából az Egyensúly Intézethez tartozó Danubia Fórum által készített makrogazdasági hatástanulmány alapján ugyanakkor egyértelműnek látszik: a program mára messze túlnőtt az eredeti szerepén, és a magyar vállalati finanszírozási infrastruktúra megkerülhetetlen, strukturális elemévé vált. A Széchenyi Kártya ma már nem egyszerű hitelprogram, hanem az ország gazdasági pályáját alapjaiban meghatározó makrogazdasági tényezőnek számít.

Finanszírozási eszközből makrogazdasági pillér

A hatástanulmány legfontosabb állítása az, hogy a program nem egyszerűen csak „segítette” a kis- és középvállalkozásokat, hanem mérhetően magasabb pályára állította a magyar gazdaság teljes kibocsátási szintjét. A modellalapú számítások rámutatnak, hogy

a Széchenyi Kártya Program 2015 és 2025 között a program kumuláltan mintegy 4500 milliárd forinttal emelte meg a hazai GDP szintjét. A hatás ráadásul folyamatosan épül fel: 2025-ben már körülbelül 1,5 százalékos addicionális szintkülönbséget eredményezett a nemzetgazdasági teljesítményben.

A folyamat dinamikája kifejezetten tanulságos. A 2015–2018 közötti időszakban a GDP-hozzájárulás még csupán néhány tizedszázalékos volt, a valódi, döntő fordulat a pandémiás időszakban következett be, amikor a Széchenyi Kártya a kkv-k fölé emelt elsőszámnű védőernyővé vált. Amikor a piaci hitelezési dinamika beszakadt, a támogatott kkv-hitelek voltak azok, amelyek anticiklikus módon fenntartották a gazdaság vérkeringését. Ennek következtében 2021-ben már mintegy 0,5 százalékos, 2022 és 2024 között pedig tartósan 1 százalék feletti többlet jelentkezett.

A hatás ráadásul erősödik is, hiszen a tavaly októberben bevezetett, minden Széchenyi Kártya termékre érvényes egységes 3 százalékosos kamatozású megoldás révén a bevezetést követő 4,5 hónapban:

  • több mint 22 ezer igénylés érkezett,
  • az igényelt összeg meghaladta az 1100 milliárd forintot,
  • a szerződött állomány túllépte a 650 milliárd forintot

Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium kis- és középvállalkozások fejlesztéséért felelős államtitkára a tanulmány bemutatóján világosan fogalmazott: ha ezt a volument kivonnánk a vállalati hitelpiacról, az ma sem nem stagnálna, hanem visszaesne.

Beruházási multiplikátor

A fenti adat is jól mutatja, hogy a magyar gazdaság egyik legkritikusabb pontja évtizedek óta a vállalati hitelállomány GDP-hez viszonyított aránya, amely hosszú távon csökkenő pályán mozgott, és a régiós konvergencia ellenére az uniós átlag mintegy felén áll. Ez az alacsony tőkeellátottság a másik oldalon persze hatalmas, ki nem használt növekedési potenciált rejt magában. A tanulmány szerint a program épp a beruházásokra gyakorolt hatása miatt számít legkomolyabb növekedési tényezőnek.

  • A Széchenyi Kártya hatására a beruházási szint 2021-ben több mint 2 százalékkal volt magasabb.
  • A 2022–2023-as években már közel 4,5 százalékos többlet volt kimutatható.
  • Az előretekintő pályán 2026–2027-ben 5–7 százalék közötti pluszt jelez a modell, sőt
  • egy pesszimista makropályán ez a hatás akár a 8,4 százalékot is elérheti.

Itt kell azonban két dolog magyarázatra szorul. Egyrészt a számítás nem egyszeri, éves növekedési impulzust mér, hanem tartós hatásat. Azaz a teljesítménybe beleszámít az a vállalat is, amely 2016-ban vett fel Széchenyi Kártya hitelt és fejlesztett, hiszen ennek eredményeképp ez a vállalkozás 2026-ban is  magasabb kibocsátási szinten működik. Az általa megtermelt hozzáadott érték szervesen beépül a gazdaság teljesítményébe, ez a stabil, magasabb bázis pedig multiplikált, kumulatív módon gyűrűzik tovább.  Ez az a klasszikus tőkeakkumulációs mechanizmus, ami a programot egyszeri válságkezelő beavatkozásból a tartós növekedés motorjává teszi.

A másik fontos elem, hogy az előretekintő modell a kontraciklikus jelenségre is rámutat: minél gyengébb a makrokörnyezet, annál nagyobb a program addicionális GDP-hozzájárulása. A Széchenyi Kártya Program ugyanis válságban sokkal erősebben teljesít, mint konjunktúrában – ez a klasszikus anticiklikus működés tankönyvi példája.

A likviditás a túlélési recept

A beruházások mellett a másik végpont a mindennapi, operatív működés. A 750 hazai vállalat bevonásával készült felmérés szerint a program három legerősebb hatása a pénzügyi stabilitás megteremtése, a beruházási képesség biztosítása, valamint a kapacitásbővítés és az új piacok elérése. Bár ritkábban kommunikált tény, a tanulmány arra is rávilágít:

a hazai vállalati csődök jelentős része, mintegy 27-30 százaléka masszív likviditási problémákra vezethető vissza.

Ebben a kontextusban az a tény, hogy a Széchenyi Kártya Programnak hangsúlyos eleme (sőt, megalkotásakor a klasszikus folyószámlahitel révén első terméke) a támogatott likviditási és forgóeszközhitelek köre nem pusztán kényelmi „működési finanszírozást” jelentenek, hanem az alultőkésített hazai kkv-k számára létfontosságú túlélési mechanizmust biztosítanak. Ráadásul a kihelyezett források 70 százaléka vidéki cégekhez került, ami regionális kiegyensúlyozó hatást is biztosít: ahol kisebb a piac és nagyobb az indulási kockázat, ott nagyobb volt a program súlya. 

Rendszerszintű elfogadottság

A program mára láthatatlanul, de annál stabilabban integrálódott a vállalkozói döntési horizontba. A bemutatón elhangzottak alapján az egységes, 3 százalékos fix kamat átvitte a piaci ingerküszöböt. A Google-keresési trendek 2020 után egyértelműen a Széchenyi Kártya dominanciáját mutatják a támogatott konstrukciók között, ami a kereslet megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka. Ma már a 3 százalék nem egy átmeneti "akciós ajánlat", hanem a kkv-finanszírozás referenciaára, egy viszonyítási pont, amihez a piac igazodik.

Ezt a paradigmaváltást a szakmai szereplők is határozottan megerősítik. Eppel János, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) elnöke  történeti kontextusba helyezve rámutatott: a 24 éve indult program egy alultőkésített gazdaságban teremtett olyan alternatív finanszírozási csatornát, amely mára rendszerszintű alappá érett - az indulás óta közel 400 ezer vállalkozás működését vagy indulását segítette a program.  Nagy Elek, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke rendkívül találóan fogalmazott, amikor kijelentette, hogy a program révén forráshoz jutó vállalkozó „nem gépet vesz, hanem időt és biztonságot”. Ez a kiszámíthatóság az, ami stabilitási horgonyként megtartja a piacot. A program tehát nem mellékszereplő, hanem fundamentális keresletfenntartó erő.

Megtérülő költségvetési mérleg

Makrogazdasági szinten gyakori kritika a támogatott hitelprogramokkal szemben azok fiskális terhe. A tanulmány adatai azonban újraírják ezt a leegyszerűsítő narratívát. A program kamattámogatási oldalon  a tavalyi 260 milliárd forint után idén 320 milliárd forintos költségvetési ráfordítással működik. Ugyanakkor a modell szerint a 2015 és 2025 közötti időszakban a beavatkozás elképesztő bevételeket generált:

  • Több mint 500 milliárd forint ÁFA-többlet keletkezett.
  • Mintegy 100 milliárd forint volt a foglalkoztatási adótöbblet.
  • 50 milliárd forintot meghaladó jövedéki adótöbbletet mértek.

Összességében a teljes tízéves időszakban mintegy 700 milliárd forint adóbevétel-többlet realizálódott a központi költségvetésben a KAVOSZ tevékenysége nyomán. A bevételi oldal tehát nagyságrendileg eléri, sőt kiváltja a költségoldalt. Ez fiskális értelemben azt jelenti, hogy a program nem nettó teher az államháztartás számára, hanem egy profin működő, megtérülő, multiplikatív beavatkozás.

Árazási dilemma

A tanulmány ugyanakkor objektív módon rámutat a fő problémára is, amikor azt elemzi, hogy a széles körben elérhető, nagy volumenű támogatott hitel tompíthatja a jegybanki monetáris politika kamatcsatornájának hatékonyságát. Amikor a jegybank hűteni próbálja a gazdaságot a magasabb kamatokkal, a kedvezményes források ezt a hatást részben semlegesítik. Ez azonban nem egy rendszerhiba, hanem egy tudatosan vállalt makrogazdasági kompromisszum. Egy erősen nyitott, külső sokkoknak kitett, és történetileg alultőkésített gazdaságban a makrostabilizáció és a piaci fegyelem közötti egyensúly folyamatos finomhangolást igényel

A Széchenyi Kártya Program közel negyedszázad után nem egyszerűen csak „működik”, hanem érdemben és tartósan emeli a GDP szintjét - vonható le a tanulmány konkluziója. A program elképesztően erős, tőkefelhalmozást ösztönző beruházási multiplikátorként működik, szerepe van a hazai foglalkoztatás stabilzálásában, hiszen a kkv-szektorban dolgozik a munkavállalók közel 70 százaléka. A megkönnyített úton járó kkv-szektor termelése kétoldalról - kínálat (termék, szolgáltatás) és kereslet (bérek) - oldalról támasztja a fogyasztást, ráadásul a tanulmány szerint a ráfordítás költségvetési oldalon is javarészt megtérül.