A bejelentésnek komoly súlya van. Erősíti a kínai–orosz kapcsolatokat, és egyben üzenet Washington felé: Peking nem az amerikai LNG-re, hanem az orosz csővezetékre kíván támaszkodni, és nyíltan figyelmen kívül hagyja az Egyesült Államok szankciós fenyegetéseivel, amelyek célja, hogy más országokat eltántorítsanak az orosz energiahordozók vásárlásától.
Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa szerint az új vezeték
Mennyi gáz jön most?
Oroszországból várhatóan körülbelül 50 milliárd köbméter gáz érkezik Kínába 2025-ben, vezetékeken és LNG formájában. Ez nem kevés, de összehasonlításképp az Európai Unió 2021-ben még 150 milliárd köbmétert vásárolt Oroszországtól.
Kína idei teljes fogyasztása körülbelül 450 milliárd köbméter, amelyből mintegy 200 milliárd köbmétert importál. Fő beszállítói: Türkmenisztán, Ausztrália, Oroszország és Katar.
A meglévő és tervezett vezetékek
- Szibéria Ereje 1: 2019 óta működik, idén 30 milliárd köbmétert szállít, jövőre 38-at, és a friss tervek szerint akár 50-et is;
- Távol-keleti útvonal: Szahalin felől indulna, 2027-től évi 10–12 milliárd köbméterrel;
- Szibéria Ereje 2: most aláírták, papíron 50 milliárd köbméter kapacitással, de megvalósítása hosszú éveket vehet igénybe.
Ha mindhárom vezeték elkészül, együttes kapacitásuk meghaladná a 110 milliárd köbmétert.
Ez ugyan nem ellensúlyozhatná teljesen a kieső európai vásárlásokat, de az orosz államháztartás számára stabil bevételi forrást jelenthetne. Jól hangzik – de mindez még messze van.
Miért kérdéses?
A szakértő úgy látja: a finanszírozás még nincs lezárva, a mongóliai szakasz adminisztratív akadályokkal terhelt, a kínai belső hálózat építése pedig el sem kezdődött. A legnagyobb probléma azonban nem technikai, hanem politikai-gazdasági természetű:
Kínának jelenleg nincs égető szüksége az orosz gázra
– fogalmazott Eszterhai Viktor, egyben hozzátette, hogy a kínai energiaátmenet célja a szénről való fokozatos leválás. Ebben a földgáz fontos szerepet kap, mint viszonylag tisztább átmeneti energiahordozó. „Ez azonban nem jelenti azt, hogy Peking többletigényét feltétlenül orosz forrásból kívánná fedezni. Kína ugyanis rendkívül kedvező tárgyalási pozícióban van”.
Egyrészt diverzifikált beszállítói hálózattal rendelkezik: közép-ázsiai vezetékek, ausztrál és katari LNG, valamint újonnan épülő terminálok a keleti parton. Másrészt
„időnyomás alatt nem Peking, hanem Moszkva áll. Az orosz gáz hagyományos európai piacai a háború és a szankciók következtében beszűkültek, így az export diverzifikálása létkérdés a Kreml számára”.
Még mindig inkább szimbólum
A Szibéria Ereje 2 projekt aláírása kétségkívül geopolitikai üzenet: Moszkva és Peking szorosabbra fűzi kapcsolatait, miközben közösen próbálnak alternatívát állítani az amerikai energiapolitikával szemben. Egyértelmű üzenet az is, hogy a két nagyhatalom kész együtt befolyást gyakorolni az energiapiacra.
Ám a szakértő szerint a projekt realitása továbbra sem egyértelmű. Kína aligha mond le erős tárgyalási pozíciójáról: „csak akkor fog ténylegesen beleállni a beruházásba, ha rendkívül kedvező árakat tud kialkudni, vagy ha a geopolitikai környezet erre kényszeríti. Addig a Szibéria Ereje 2 inkább szimbolikus erődemonstráció marad, semmint valódi fordulópont az energiapiacon”.