Az elsőfokú, nem jogerős ítélet szerint 2019-ben szexuális erőszak miatt folyt nyomozás egy ügyben, amelyben azt állította a feljelentő, hogy a kiskorú gyermekét szexuálisan zaklatta annak édesanyja, valamint ismeretlen személyek.
A feljelentéshez egy igazságügyi orvosszakértői és gyermekpszichiáteri szakvéleményt is csatoltak, amelyet a vádlott készített, aki egyszerre tevékenykedett pszichiátriai osztályt vezető főorvosként, valamint igazságügyi szakértőként.
A szakvéleményben az szerepelt, hogy a gyermekkel szemben korábban akár szexuális abúzust is elkövethettek. Ezután a nyomozó hatóság kirendelt egy másik igazságügyi pszichológus szakértőt is, a vádlott munkatársát, a gyermek pszichológiai vizsgálatára.
A vizsgálatot követően a vádlott felhívta kollégáját, aki közölte: szerinte nem állják meg a helyüket a feljelentésben foglaltak, mire a vádlott megkérdezte, hogy „ki lehetne-e mást hozni a történetből.″ Erre azonban nemleges választ kapott.
Pár nappal később a vádlott megkereste kollégáját, jelezve neki, hogy „sokat megérne” az édesapának, ha valótlan tartalmú szakvéleménnyel támasztanák alá a feljelentést, vagyis, hogy a kisfiút szexuálisan zaklatták. Mindeközben egy papírlapra annyit írt fel, hogy „1-2 millió”. A pszichológus szakértő nem reagált.
A Fővárosi Törvényszék 2 év 6 hónap börtönt, továbbá 3 év közügyektől és 5 év szakértői tevékenységtől való eltiltást szabott ki.