A karbongazdálkodás piaci alapú többletbevételt hozhat a mezőgazdasági termelőknek, de a rendszer még kialakulóban van, a bevételek mértéke és időzítése egyelőre bizonytalan. Óvári Csilla, az Agrárközgazdasági Intézet Klíma- és Környezetkutatási Osztályának vezetője az Agroinformnak beszélt a lehetőségekről és kockázatokról.

„A mezőgazdaság egyre fontosabb szerepet kap az uniós klímapolitikában, hiszen a klímasemlegességhez nemcsak kibocsátáscsökkentésre, hanem szén-dioxid-elnyelésre is szükség van” 

– mondta Óvári Csilla.

A szakértő szerint az ipari megoldások egyelőre drágák, ezért a következő években a természetközeli, mezőgazdasági gyakorlatok kerülnek előtérbe.

A karbongazdálkodás lényege, hogy a gazda akkor juthat bevételhez, ha mérhetően és igazolhatóan szén-dioxidot köt meg a talajban vagy a biomasszában, illetve csökkenti a kibocsátását, például kevesebb műtrágya használatával – nyilatkozta a szakember.

Az így elért eredmény tonnában kifejezhető, ebből karbonegység keletkezik, amelyet piaci szereplők vásárolnak meg. Ez nem támogatás, hanem piaci bevétel.

A várható bevételek kapcsán a szakértő óvatosságra intett. Mint rámutatott: az elmúlt években az önkéntes karbonprogramokban egy tonna szén-dioxid ára jellemzően 20–30 euró volt, de az elérhető mennyiség hektáronként nagyon eltérő lehet. Papíron akár 3–5 tonna is szóba kerülhet, de a gyakorlatban előfordulhat, hogy ennek csak töredéke realizálható.

Óvári Csilla hangsúlyozta: a talajban történő szénmegkötés lassú folyamat, és az uniós mérési, ellenőrzési és tanúsítási rendszer még kidolgozás alatt áll. Az EU-szintű, szabályozott karbonpiac indulása 2026 után várható, a tényleges bevételek pedig jellemzően csak egy-két év gyakorlati alkalmazást követően jelenhetnek meg.

A karbongazdálkodás többek között

  • a talajkímélő műveléshez,
  • a vetésforgó bővítéséhez,
  • a szervesanyag-visszapótláshoz,
  • az agrárerdészeti rendszerekhez
  • és a műtrágya-felhasználás csökkentéséhez kapcsolódhat.

Összegzésként kiemelte: a karbongazdálkodás hosszú távú gondolkodást igényel, és fontos, hogy a gazdák megfelelő információk birtokában, reális elvárásokkal vágjanak bele ebbe az új bevételi lehetőségbe.