A nemzetgazdasági miniszter nemrégiben azzal a megjegyzéssel reagált arra a hírre, miszerint az OTP Bank két másik bankkal együtt az Alkotmánybírósághoz fordult az automata bankjegykiadó gépek telepítéséről szóló törvény kapcsán, hogy „minden magyar embert megillet a készpénzfelvétel mint alapszolgáltatás, éljen az ország bármely pontján.”

Csakhogy a bankok egyáltalán nem azt vitatják, hogy mindenkit megillet-e a készpénzfelvétel joga, hanem annak módját, ahogy e jog megvalósítását az említett törvény elrendelte. 

Volt miért lépni

A digitalizáció és a mobilbank-használat gyors elterjedése miatt hazánkban jócskán visszaesett a bankfiókok forgalma, ezért a hazai bankok több fiókot zártak be az elmúlt évtized során, mint amennyit megnyitottak. Ez a tendencia az EU tagországaiban is végbement, ott párosulva a bankautomaták számának a csökkenésével. Nálunk viszont paradoxnak tűnő módon a digitalizáció 2017-ig még segítette is a bankautomaták darabszámának a gyarapodását. Csak a koronavírus járvány idején tört meg a növekedés trendje, és

2022 végére már 7 százalékkal kevesebb ATM működött Magyarországon, mint az öt évvel korábbi csúcson.

 A trendtörés oka a készpénzzel történő fizetéseknek a járvány során bekövetkezett jelentős visszaesésével függött össze.

A bankfiókok és a bankautomaták számának a csökkenését különösen a kistelepülések sínylették meg. Egyrészt azért, mert a hajdan 1500-2000 fiókot számláló takarékszövetkezeti hálózatból a szervezeti átalakulások és a hatékonyságjavítás miatt csak 10% maradt meg. Másfelől míg a Magyar Posta pénzforgalmi szolgáltatásait 2011-ben még 2734 postahelyen lehetett igénybe venni, ami akkor a legnagyobb fiókhálózattal rendelkező pénzforgalmi szolgáltatóvá tette a postát, addig 2024 végére – ugyancsak a digitalizáció és a hatékonyságjavítás következtében – a postahelyek száma 2032-re apadt. Ennek folytán hazánk 2807 községének kétötöde nem rendelkezik állandó postai szolgáltatóhellyel. 

A községek 2,8 millió lakosának a pénzforgalmi ellátottsága az említett okokból az elmúlt másfél évtized során érezhetően romlott. 

A helyzet javítása érdekében 2023-ban a törvény lehetővé tette a 2008 óta elérhető, cash back néven is ismert bolti készpénzátvételi szolgáltatás ingyenes igénybevételét. Mégis, eddig sem a kereskedők, sem pedig az ügyfelek nem tolongtak ezért a lehetőségért nagy számban. A visszafogottságnak feltehetően több oka is lehet: e készpénzfelvételi módnak az igénybevétele vásárláshoz kötött, ami sokakat visszatarthat, csakúgy mint az, hogy más vásárlók is láthatják, hogy ki mennyi pénzt vesz fel. A kereskedőnek pedig ki kell egészítenie a bankjával kötött kártyaelfogadási szerződését ezzel a készpénzfizetési móddal, emellett a pénzkiadás óhatatlanul lassíthatja a pénztár működését. Az sem segíti a megoldás elterjedését, hogy a kis vidéki üzletek komoly készpénzlogisztikai akadállyal szembesülnének – folyamatosan nagyobb tételben kellene készpénzt tartaniuk helyben, ráadásul komoly az esély, hogy fizetésnapok után olymértékben megnőne az igény a cash backre, hogy az üzletekbe készpénzt kellene kiszállítani. Az üzleteknek így nemhogy többletbevételt hozna a szolgáltatás, hanem jó eséllyel ráfizetnének. 

Új szabályok között

A kialakult helyzet kétségtelenül indokolta, hogy az állam további intézkedéseket tegyen a helyzet javítására. Az automata bankjegykiadó gépek telepítéséről szóló, májusban kihirdetett 2025. évi XVIII. törvény azonban az újonnan telepítendő bankjegykiadó automaták telepítési költségeit – a megfelelő helyszín biztosításának a kivételével – továbbá értelemszerűen a működtetés költségeit is teljes egészében a bankokra hárította, mégpedig úgy, hogy a bankjegykiadó automatákat valamennyi 1000 főt meghaladó népességgel rendelkező településen már 2025. december 31-étől, valamennyi 500 főt meghaladó népességgel rendelkező településen pedig 2026. december 31-étől kell üzembe állítani. 

Ez a nagyszabású előírás szakértők szerint több mint 2 000 új automata telepítését vonja maga után, ami a bankszektor számára legalább 12 milliárd forintos befektetést jelent. 

Ehhez járul még az új bankjegykiadó automaták folyamatos működtetésének a költsége, aminek legköltségesebb tételei a bankjegyekkel való rendszeres feltöltés és karbantartás díja. Ezeken felül kiadásként még a készülékek biztosítása, áramfogyasztása, a működtetéshez szükséges távközlési szolgáltatás és a szoftverlicencek díjai merülnek fel.

Ráadásul az ütemezés nem pusztán banki kihívás: sok településen gond az előírásoknak megfelelő hely kialakítása, az ATM bekötéséhez szükséges távközlési/informatikai infrastruktúra kiépítése is.

E kiadásoknak, valamint a berendezések amortizációjának az ATM használat díjából kellene megtérülnie. Ám ennek nagyságát jelentősen csökkenti az ingyenes igénybevétel lehetősége, különösen akkor, ha annak jelenlegi fejenként 150 ezer forintos összege 2026 elejétől törvénymódosítással megkétszereződik. Kedvezőbb megtérüléssel csupán azoknál a községeknél lehet számolni, amelyek jelentősebb idegenforgalmat tudnak vonzani, ám az ilyen települések száma viszonylag kicsi.

Természetesen más európai országokban is elsősorban a bankrendszer feladata, hogy fenntartsa és működtesse az automata bankjegykiadó gépek hálózatát, ám ott az olyan feltételek mellett történik, amelyek mellett a létesítésre és a fenntartásra fordított kiadások megtérülnek, hiszen egy piacgazdaságban nem képzelhető el, hogy magánvállalkozásnak bármilyen kötelező feladatot úgy írjanak elő, hogy költségeinek a megtérülése kétséges legyen. 

Nálunk viszont az új törvény az automaták igénybevételére vonatkozó szabályok mellett kérdésessé teszi a befektetett tőke és a felmerülő költségek észszerű időn belüli megtérülését. Természetesen lehet arra hivatkozni, hogy az átlagosnál magasabb jövedelemre szert tevő hazai bankrendszernek kötelessége, hogy a képességei és lehetőségei szerint járuljon hozzá a közösségi feladatok ellátásához. Csakhogy a bankszektort már most is jelentős összegű különadók terhelik: a hazai bankok idén 842 milliárd forintot fizetnek az államkasszába a hagyományos adókon kívül különadó, extraprofit-adó és tranzakciós illeték címén. A bankok és pénzügyi vállalkozások extraprofit-adójából származó költségvetési bevételt pedig a már elfogadott 2026. évi költségvetésben előirányzott 185 milliárd forint helyett 370 milliárd forintra kívánja felemelni a kormány. Az említett terhek alapján végképp aránytalanul súlyosnak tekinthető a bankjegykiadó automaták telepítésére megállapított kötelezettség. Ráadásul – ahogy arra már fentebb utaltunk – az előírt feszített ütemű megvalósítás akkor is kötelező, ha egyes önkormányzatok nem tudnak megfelelő telepítési feltételeket biztosítani, a megvalósítás késedelme viszont súlyos bírságot von maga után.

Nem kerülhető meg annak kérdése sem, hogy a szabályozás a magyar ügyfeleknek számlát vezető és azok számára bankkártyát kibocsátó pénzintézeteknek ír elő ATM telepítési kötelezettséget, miközben a cég saját – az MNB adatokból nem feltétlenül kikövetkeztethető – közlése alapján a Revolut már közel 2 millió honfitársunknak postázott bankkártyát. A magyarországi fióktelepének működését a közeljövőben elkezdő neobank saját álláspontja szerint rájuk nem vonatkozik az ATM telepítési kötelezettség – és ezt az álláspontot az MNB eddig nem cáfolta. Ez pedig újabb versenyhátrányt jelent majd a magyar pénzintézeteknek, miközben a Revolut köszönettel igénybeveszi majd az új ATM-eket és így szolgáltatásával elérheti majd a kistelepüléseken élőket is. 

Más országok példája

Tanulságos a szomszédos Ausztria példája, ahol 2021-től kezdve erőteljes csökkenésnek indult a bankautomaták száma. Annak elkerülése érdekében, hogy a bankok leszereljék a már telepített ATM-eket, és ezáltal a készpénzellátás felelőssége az osztrák Nemzeti Bankra háruljon, tavaly az osztrák bankok és az Osztrák Önkormányzatok Szövetsége öt éves moratóriumban állapodtak meg. Ezzel párhuzamosan az osztrák jegybank vállalta, hogy 2025 és 2026 során országszerte 120 új bankjegyautomatát telepítését finanszírozza. Az osztrák bankok közvetett tulajdonában lévő PSA Payment Services Austria gondoskodik a telepítésről és a banksemleges működtetésről. Az új ATM-ek pályázat útján elsősorban olyan vidéki településekre kerülnek, ahol nincs sem készpénzkiadó automata, sem bankfiók, amelyek távol vannak a legközelebbi készpénzautomatától, és legalább 500 lakossal rendelkeznek. Az első ilyen automatát idén nyáron az alsó-ausztriai Obritzberg-Rust 2300 lakosú mezővárosba telepítették. 

Az osztrák megoldás elvben Magyarországon is követhető volna, ám a jegybanktörvény szerint a pénzforgalmi infrastruktúra fejlesztése nem tartozik az MNB alapvető és egyéb feladatai közé, ráadásul ilyen célra jelenleg nem is áll szabad tőke rendelkezésre.

A másik érdekes megoldást Belgiumban alakították ki. A Batopin elnevezésű céget 2023-ban a négy legnagyobb belga kereskedelmi bank, a BNP Paribas Fortis, a KBC, az ING és a Belfius hozta létre, amely cégre az alapítók átruházták a meglévő ATM-hálózataikat. A Batopin az átvett hálózatot független és banksemleges hálózatként üzemelteti; a hálózatban található ATM-ek mind semleges, fekete-sárga színű, „CASH” felirattal vannak ellátva. A közös cég első feladata a négy alapító bank ATM-hálózata irányításának a korszerűsítése és földrajzi eloszlásának optimalizálása volt, ami a először az ATM-ek számának csökkenéséhez vezetett: a kezdeti 750 ATM-pont száma idénre 600-ra csökkent. Ugyanakkor a cég hozzálátott az alacsony ellátottságú térségekben új ATM-pontok létesítéséhez, s így 2026 végére országszerte már 1040 ATM pontot fog működtetni. Ez azt jelenti, hogy Batopin a következő év végéig napi átlagban egy új automatát helyez üzembe. A cél az, 2030 végéig olyan lefedettséget érjen el a cég, ami lehetővé teszi a belga lakosság 95 százaléka számára, hogy otthonuktól 5 km-es körzetben hozzáférhessenek ATM-hez, és a belgák 85 százaléka számára pedig, hogy ugyanekkora távolságon belül befizetési funkcióval rendelkező ATM-hez is hozzáférjenek.

A belga megoldás hazai megvalósításának elvileg nincs akadálya, sőt azt a magyar törvény elvben lehetővé is teszi.

A hálózatok „összedobásával” számos, a városokban tapasztalható párhuzamosságot ki lehetne küszöbölni az ellátási színvonal csökkentése nélkül; a felszabaduló készülékeket pedig az ellátatlan városrészekre és településekre lehetne áthelyezni.

Olcsóbbá válhatna a működtetés is, hiszen például a bankjegyek feltöltését és a karbantartást országos szinten lehetne optimalizálni. Egy ilyen megoldás jogi és szervezeti kialakítása azonban időigényes folyamat, amibe a bankokon kívül a Nemzetgazdasági Minisztériumot, a Magyar Nemzeti Bankot és a Gazdasági Versenyhivatalt is be kellene vonni. Félő azonban, hogy a törvény szabta szűk határidőkbe e megoldás megvalósítása nem fér bele. 

A sietség ára

Az alig másfél hónap leforgása alatt az Országgyűlésen keresztülhajszolt ATM törvény, majd a társadalmi egyeztetés nélkül kihirdetett NGM végrehajtási rendelet következménye ezért – akármiként is döntsön majd az Alkotmánybíróság a bankok alkotmányjogi panaszáról – valószínűleg pazarlás lesz. Ennek árát pedig így-vagy úgy a fogyasztók fizetik majd meg.

(A cikk szerzője, Terták Elemér az Európai Bizottság belpiaci főigazgatóságának pénzügyi intézményekért felelős korábbi igazgatója)