Az illegális és veszélyes hulladéklerakás Magyarországon eddig is komoly problémát jelentett, a gyenge jogszabályi háttér és a hatósági kapacitások hiányosságai tovább súlyosbítják a helyzetet – írta Éltető Andrea, az ELTE KRTK Világgazdasági Intézet Európai Integrációs csoportjának vezetője.

A Másfélfokon közölt elemzés szerint a veszélyes hulladék deponálása eddig is gondot okozott, és a gyorsan bővülő akkumulátoripar várhatóan nagyságrendileg növeli a keletkező hulladék mennyiségét. Miközben a magyar lakosság 69 százaléka nem szeretne akkumulátorgyárakat, az ország 2030-ra Európa legnagyobb akkumulátorcella-gyártó kapacitásával rendelkezhet.

A cellagyárakhoz számos ázsiai alapanyag- és alkatrészgyártó cég települt, és 2025 decemberében már 46 elkészült, épülő vagy bejelentett üzem működik, ezek közül 23 veszélyes üzem.

A jelenlegi adatok szerint 2030-ra évente több százezer tonna akkumulátoripari hulladék keletkezhet, amelynek jelentős része veszélyes, de a hazai újrahasznosító kapacitások csupán töredékét tudják kezelni.

A cellagyártás kezdetén a selejtarány magas, a technológia fejlődésével azonban 2030-ra 4 százalék körülire csökkenhet. Egyelőre a magyarországi üzemek a selejtet is termelik, és ezzel kezdeniük kell valamit. A gyártók a hulladékot jellemzően külső szolgáltatóknak adják át, de gyakran nem ismert, hová kerülnek a veszélyes anyagok – derül ki az írásból.

Éltető Andrea kiemelte, hogy az akkuipari veszélyes hulladék két fő részből áll: a selejtes cellákból és a kobalttal, nikkellel szennyezett oldatokból. Jelenleg két dél-koreai NMP-regeneráló üzem működik Magyarországon, a komáromi JWH és a sóskúti Dongwha, de a CATL is Komáromba szállítja a veszélyes anyagot. 2030-ra a becsült szuszpenziómennyiség csak hat gyár termeléséből elérheti a 186 ezer tonnát.

Az átláthatatlan folyamatok és az újrahasznosító üzemek hiánya komoly környezeti kockázatot jelent. Az elemzés szerint annak idején a hazai akkumulátoripar túlfejlesztésekor jogsértően elmaradt a stratégiai környezeti vizsgálat, és most, az újrahasznosító üzemek betelepülése előtt mindenképpen szükség lenne egy ilyen felmérésre. Nem mindegy, hogy ezek a cégek milyen helyre kerülnek, hogyan biztosított a víz- és energiaellátás, és milyen természeti értékeket veszélyeztethetnek.