A BCSDH felmérésének eredményeiből kirajzolódó kép szerint stagnálás érzékelhető a körforgásos gazdaság terén Magyarországon: még mindig várat magára a paradigmaváltás, mivel a körforgásos gazdaság elvei és alkalmazása továbbra sem terjedt el mélységében a vállalatok körében. Továbbra is a kevésbé komplex körforgásos gazdasági modellek élveznek előnyt.
„Közel 10 éve indítottuk útjára a Körforgásos Gazdaság Platformot, azzal a céllal, hogy a szektorok közötti összefogással, a szinergiák kihasználásával elősegítsük a körforgásos átmenetet Magyarországon. Fontos eredmény, hogy az élenjáró vállalatok 75 százaléka már rendelkezik körforgásos célkitűzéssel és 49 százalékuk méri a körforgásos teljesítményét” – mondta a kutatás eredményeit bemutató eseményen Márta Irén, a BCSDH igazgatója. Hozzátette: a cégek kezdik felismerni, hogy ez egy komplex üzleti eszköz, amely egyszerre képes hozzájárulni a költséghatékonysághoz, az ellátásbiztonság javításához, az új üzleti modellek kialakításához és a dekarbonizációs célok eléréséhez.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy csupán a vállalatok 21 százalékának van körforgásos gazdasági stratégiája. Márta Irén szerint a körforgásos átmenet felgyorsítása csak tudásmegosztással, a jó példák megmutatásával, a lehetőségek és a legújabb innovációk bemutatásával és elsősorban összefogással lehetséges. Ennek fóruma lesz azoktóber 5-e és 7-e között a BCSDH által Budapesten megrendezendő európai Circular Economy HOTSPOT, amely nemzetközi és hazai tudást és gyakorlati inspirációt kínál az üzleti szférának.
Globális és hazai erőforrás-használati kihívások
A BCSDH felmérése szerint a vállalatok 48 százalékát leginkább az erőforrás-hatékonyság motiválja a körforgásos gazdaságra való átállásban. A többi tényezőt is – mint atermék-és technológiai képességek fejlődését, a körforgásos gazdasági üzleti modell jövedelmezőségét, a kitettségek és kockázatok csökkentését, valamint a ÜHG kibocsátás csökkentését – fontosnak tartják, de még nem érzékelik annyira közvetlen hatásukat, hogy egyértelmű prioritási sorrendet alakítsanak ki.
„Az eredmények szerint a vállalatok 59 százalékának a hulladékgazdálkodás és 49 százalékának a megújuló erőforrások fenntartható beszerzése és felhasználása területén vannak célkitűzései” – rögzítette Nagy Julianna, a KPMG igazgatója, aki szerint ebben a nagyvállalatok és a kkv-k is hasonlóan gondolkodnak. A komplexebb körforgásos tevékenységekhez kapcsolható célkitűzések jelenleg háttérbe szorulnak.
A szakember arról is beszélt, hogy a már használt megoldások közül is még mindig a legkönnyebben alkalmazható, már működő tevékenységek a legnépszerűbbek. Ezek közé tartozik a maradékanyagok újrahasználata, értékesítése (53 százalék), miközben az olyan komplex megoldások, mint a körforgásos design (31 százalék), kevésbé kerülnek előtérbe. A jövőben az új üzleti modellek kialakítása mutatja a legnagyobb potenciált, amelyet a válaszadók 21 százaléka tervez megvalósítani.
A globális gazdaság évente körülbelül 100 milliárd tonna erőforrást használ fel, ennek a mennyiségnek mintegy 75 százaléka származik nem megújuló erőforrásokból. Az anyagok kitermelése és feldolgozása felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 55 százalékáért, a vízhiány 90 százalékáért, valamint a földhasználathoz kapcsolódó biodiverzitás-csökkenés 90 százalékáért és a levegőben szálló részecskék egészségkárosító hatásainak akár 40 százalékáért.
Jelenlegi életmódunk fenntartásához 1,75 Földnek megfelelő erőforrást használunk, így az ökoszisztémák nem tudnak lépést tartani igényeinkkel. Miközben a valós társadalmi igények kielégítéséhez elég lenne 30 százalékkal kevesebb anyagmennyiség, gazdaságunk még mindig növekvő anyaghasználati pályán van.
Nincs körforgás?
„A Circularity Gap Report 2025-ös jelentése szerint a növekvő anyaghasználat miatt az anyagáramok mindössze 6,9 százaléka tekinthető körforgásosnak, ami a tavalyi 7,2 százalékhoz képest visszalépést jelent” – hangsúlyozta Bartha-Horváth Bálint, a CBRE szenior tanácsadója. Magyarország elmarad az európai 12,2 százaléktól, nálunk ez a szám 7,3 százalék körül mozog, ám a hazai teljesítmény értékelésekor szerinte érdemes néhány szempontot figyelembe venni.
Például azt, hogy azok az országok, amelyek magasabb erőforrás-hatékonysággal és jobb körforgásos mutatószámokkal rendelkeznek, abszolút mértékben több alapanyagot használnak fel és több hulladékot is termelnek. Ezáltal nagyobb lemaradást mutathatnak az „ideális” körforgásos szinttől, ha figyelembe vesszük, hogy a fogyasztásuk milyen mértékben haladja meg az ökológiai kapacitásukat. Bartha-Horváth Bálint úgy véli: Magyarország nem feltétlenül van olyan messze a fenntartható működéstől, ha az ökológiai lábnyomát is mérlegeljük, de természetesen sok még a tennivaló.