Economx: A Turizmus Top 50 listára való bekerülés mit jelent Önnek személyesen, és mit üzen ez a hazai sportturizmus fejlődéséről?
Kocsis Árpád: Személyes oldalról nézve ez egy nagyon komoly elismerés egy olyan területtől, amelynek organikusan nem voltam a része. Üzletemberként nem sok embert ismertem a klasszikus turizmus piacáról, így ezt a díjat egyfajta befogadásként értékelem. A szakma elismerte a „kvázi betolakodót”, ahogy mondani szokták, a „gyüttmentet”, és ezzel együtt magát a futóturizmust is. Az üzenet egyértelmű: a futóturizmus mára megkerülhetetlen tényezővé vált. A 157 ezer nevezés és a hozzá kapcsolódó milliárdos bevételek bizonyítják, hogy ez a szegmens kilépett a réspiac kategóriából, és a hazai turizmus egyik motorjává vált. Ez a hétköznapi üzleti kapcsolatokban is sokat segíthet a jövőben.
2025-ben összesen 157 ezer nevezés, 4 milliárd forintos turisztikai bevétel – honnan indult ez a fejlődés? Mikor kezdett el a BSI tudatosan építeni a külföldi nevezőkre?
A tudatos építkezés 1998-ban kezdődött. Ekkor már a Nemzetközi Maraton és Utcai Futóversenyek Szövetsége (AIMS) elnökségi tagja voltam, és láttam, hogy a nyugati világban, döntően Nyugat-Európában a futóturizmus már kiválóan működik. A volt szocialista blokkban talán elsőként döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk felépíteni Budapestet futódestinációként. Külön kollégát vettünk fel erre a feladatra, és minden akkor elérhető csatornát kipróbáltunk: hirdettünk print magazinokban, jártuk a külföldi expókat, és utazási irodákkal tárgyaltunk. Volt olyan időszak, amikor 25 nyugat-európai utazási iroda programozta a budapesti maratont és félmaratont. Több mint 15 európai országra volt külön marketingtervünk, építettük az adatbázisokat a futóklubokról és versenyekről, és személyesen promotáltuk a várost a nagy külföldi versenyeken.
A külföldi futók száma három év alatt 142%-kal nőtt. Milyen marketingstratégiával érték el ezt a robbanásszerű növekedést?
A stratégiaváltást részben a technológia, részben a Covid kényszerítette ki. A járvány alatt a külföldi látogatószám gyakorlatilag nullára esett vissza, 2020-ban ezer fő alatt voltunk. A költségcsökkentés jegyében be kellett zárnunk a külföldi képviseleti lábakat, és újra kellett pozicionálnunk magunkat. Rájöttünk, hogy a piac teljesen átalakult. Míg 20-25 éve utazási irodák szervezték a futóturizmust – különösen Kelet-Európába, ahová a nyugatiak nehezebben indultak el –, mára ez megszűnt. Ma egy futó leül a laptop elé, és 25-30 perc alatt mindent elintéz: benevez, repülőjegyet vesz, szállást foglal. Ezt felismerve mi is teljesen áttértünk az online térbe: Facebook- és Google-hirdetésekre, organikus és fizetett online kampányokra fókuszálunk. Emellett szorosan együttműködtünk a Magyar Turisztikai Ügynökséggel (MTÜ) is, study tour-okat szerveztünk, újságírókat hívtunk meg a vezető európai futómagazinoktól, hogy hiteles forrásból értesüljön a futótársadalom a budapesti versenyekről.
Azt látjuk egyes elemzésekben, hogy a briteket leváltották a németek és a szomszédos országok a ranglista élén. Ez tudatos piacépítés eredménye, vagy organikus folyamat?
Pontosítanék: a németek száma stabilan ott van az élmezőnyben, de nem ők vették át a vezetést. A britek és a franciák azok, akik jelenleg „tarolnak” a budapesti versenyeken. Ez részben annak köszönhető, hogy korábban nagyon erős kampányokat futtattunk Angliában. Ugyanakkor volt egy nagyon tudatos stratégiánk a régiós piacra is, nagyjából 15 évvel ezelőtt. Azt a szlogent találtuk ki, hogy „Az első külföldi versenyed legyen Budapest!”. Ezzel céloztuk meg a lengyeleket, szerbeket, szlovákokat, románokat. Az érvünk az volt, hogy nemcsak a nevezési díj kedvezőbb nálunk, de egy háromnapos budapesti tartózkodás összköltsége is lényegesen alacsonyabb, mint például egy bécsi kiruccanásé. Ez a stratégia bevált: a szlovák és lengyel futók száma jelentősen megnövekedett.
Egy külföldi futó átlagosan 350-500 eurót költ Budapesten. Hogyan tudják ezt az értéket tovább növelni? Van együttműködésük szállodákkal, éttermekkel?
Régebben, a kétezres évek elején sokkal több ilyen jellegű direkt együttműködésünk volt: szerveztünk hajós vacsorákat, koncerteket, néptáncesteket, és voltak partnerhotelek, akik korai reggelit biztosítottak a maratonistáknak. Mára azonban Budapest turizmusa annyira megerősödött, a programkínálat pedig olyan gazdag, hogy ezekre a szervezett pluszokra nincs szükség. A hozzánk érkező futók pillanatok alatt találnak maguknak több ezer programlehetőséget a városban. A szállodák és éttermek részéről sem tapasztalunk már akkora megkeresést, hiszen a város turizmusa önmagában is erős. Mi most elsősorban a versenyélményre koncentrálunk, a kiegészítő turisztikai szolgáltatásokat a piac „megoldja” magának.
A női futók aránya 55%-ra nőtt a rövidebb távokon. Ez spontán trend, vagy tudatos döntések eredménye?
Ez egyértelmű világtendencia. Amikor 30 évvel ezelőtt kutatásokat végeztem, azt láttam, hogy Skandináviában és Észak-Amerikában már akkor 40-50% körül volt a nők aránya, míg nálunk és Dél-Európában 10% alatt. Egyszerűen felzárkóztunk a nyugati világhoz. Nem volt ez kifejezetten tudatos stratégia a növekedés szempontjából, bár 1989 óta szervezünk női futóversenyeket, amivel sokat tettünk a nők mozgásának népszerűsítéséért. Gazdasági szempontból ez nem jelent különösebb profilváltást: a szponzorok ma már nem tesznek különbséget, mindkét nemet egyformán értékes célcsoportnak tekintik.
Nyolc teltházas rendezvény volt 2025-ben – ez kapacitáskérdést vet fel. Tervezik-e a létszámok további növelését, vagy inkább az élmény minőségére és a jövedelmezőségre koncentrálnak?
Az élmény minősége nem feltétlenül függ össze a létszámmal, ha a szervezés profi. A feladatunk az, hogy időben és térben minden négyzetcentimétert megtervezzünk. Göteborgban például egy 600 ezres város rendezi a világ legnagyobb félmaratonját, ahol reggeltől délutánig folyamatosan rajtolnak a futók. Párizsban 50 ezer ember indulását 3-4 óra alatt bonyolítják le. Mi jelenleg ezt 30 perc alatt oldjuk meg. Tehát vannak még technikai tartalékaink, keressük a kapacitások felső határát. Ugyanakkor a BSI alaptétele, hogy a mennyiség nem mehet a minőség rovására. A már benevezett tízezer ember élményét nem ronthatja el újabb pár ezer induló, még akkor sem, ha ez üzletileg indokolt lenne.
37 éve van a szakmában. Hogyan változott meg egy futóverseny gazdasági jelentősége ez alatt az idő alatt?
A fejlődés léptéke talán a Vivicittá példáján látszik a legjobban: az 1986-os induláskor 2-3 ezer ember futott egyetlen távon, ma két nap alatt 30 ezer feletti a nevezőszám 11 különböző távon. Gazdasági értelemben a nagy futóesemények a szórakoztatóipar, az attrakcióipar részévé váltak. A versenytársaink ma már nem a többi sportesemény, hanem az Állatkert, a fürdők vagy a hétvégi családi programok. Elértünk egy olyan kritikus tömeget, ahol a tovagyűrűző hatás már a beszállítóinkon kívül is érezhető. Gondoljunk csak bele, hány ezer kávé fogy el a Margitszigetre vezető úton egy verseny reggelén, vagy mekkora forgalmat generál a tömeg a környező vendéglátóhelyeken.
A KPMG-tanulmány szerint jelentős a tovagyűrűző hatás. Mennyire mérik a BSI-rendezvények nemzetgazdasági hozzájárulását?
2016 körül készült egy átfogó KPMG-mérés, amit szerettünk volna 2025-ben megismételni, de ez végül későbbre tolódott. Terveink szerint 2026-ban készítünk egy új, szakértői elemzést. Az biztosan látszik, hogy a 2015-ös számokhoz képest mind a bevételek, mind a költségek, mind a turisták költési hajlandósága drasztikusan emelkedett. A Covid utáni turizmus sokkal erősebb számokat produkál, és ezt szeretnénk pontos adatokkal is alátámasztani jövőre.
16 esemény 2026-ban – ez fenntartható növekedés, vagy van kockázata a piac telítődésének?
A nevezési számok alapján 2026-ban is további növekedést várunk, a limitjeink időarányosan gyorsabban telnek be, mint korábban. Ez egy globális jelenség: a London Marathon 25 ezer kisorsolható helyére 1,2 millióan jelentkeztek. A világon óriási az érdeklődés a futás iránt. Magyarországon ráadásul még van hova fejlődni, hiszen az uniós átlaghoz képest a sportoló lakosság aránya alacsonyabb, talán a fele-harmada. Ez óriási piaci potenciált jelent. Ahogy a kormányzati és piaci szereplők egyre több forrást fordítanak az egészséges életmód népszerűsítésére, úgy jelennek meg új belépők, akik előbb-utóbb eljutnak hozzánk is. Nem hiszem, hogy elértük volna a plafont.
Hol látja az ágazatot 5 év múlva?
A nagy budapesti események valószínűleg elérik a kapacitásbeli maximumukat, de minőségben tovább lépnek. Ami viszont nagy változás lesz, az a vidéki, regionális versenyek megerősödése. Jelenleg a megyeszékhelyek futóversenyei létszámban még nem összehasonlíthatók a budapesti eseményekkel, de arra számítok, hogy a következő öt évben kialakul egy erős „második vonal”. Néhány vidéki nagyváros eseménye ki fog emelkedni, és ebben a folyamatban a BSI-nek is szerepe lehet.