A múlt héten lezajlott két uniós válságkonferencia, ami Tatár Mihály szerint „minden szempontból olyan volt, hogy ha pár évvel ezelőtt számol be róla a média, a közvélemény azt hitte volna: itt bizonyára valamiféle euroszkeptikus és populista pártok tartottak téli csapatépítő tréninget, erős alkoholfogyasztás mellett”. Konkrét példákat is említett: 

  • Emmanuel Macron francia elnök kijelentette, hogy Európa „történelmi fordulópont előtt áll”, és ha nem védik meg az európai ipart, azt öt éven belül „félresöprik”. 
  • Bart De Wever belga miniszterelnök „azonnali sokkterápiát” sürgetett, arra hivatkozva, hogy miközben a toronymagas energiaárak miatt egzisztenciális veszélyben van az európai vegyipar, fémipar és járműipar, az EU-ban kétszer annyian foglalkoznak a szabályok betartatásával, mint az innovációval. 
  • Giorgia Meloni olasz miniszterelnök sürgős válaszokat követelt a túlszabályozás és az energiaköltségek problémájára. 
  • Friedrich Merz német kancellár pedig „elfogadhatatlannak” nevezte, hogy a klímapolitika iparágak és munkahelyek megszűnéséhez vezet. 
  • A nagyvállalatok sem fogták vissza magukat: a Deutsche Telekom vezérigazgatója a magas energiárakat „a gazdaság minden területét megfertőző vírushoz” hasonlította.

Nem merik kritizálni az európai energiapolitikát, a problémák egyik fő forrását

Az elemző szerint a kijelentésekkel és célokkal csak egyetérteni lehet – az európai energiapolitika kritikusai nem véletlenül hajtogatták ezeket évek óta, hiába. 

„Csak hát minderről az embernek a menedzsmenttudomány híres mondata jut az eszébe: a szervezeti kultúra megeszi a szervezet stratégiáját reggelire” 

– fogalmazott Tatár Mihály, hozzátéve, hogy ugyanazok a vezetők és tisztviselők, akik hosszú évek kitartó munkájával a mostani válságba sodorták a kontinenst, most biztosítanak minket annak elhárításáról. 

„Kritizálni sem merik például magát az európai energiapolitikát, hiszen az elmúlt évtizedben minden politikai tőkéjüket erre tették fel. Merz és Macron még védelmébe is vette az EU klímapolitikáját, Ursula von der Leyen pedig kifejezetten a kibocsátáskereskedelmi rendszert, ami az egyik legdrasztikusabb árfelhajtó erő a kontinens ipara számára”.

Elmaradt a zöld gazdasági csoda

Tatár Mihály rámutatott, hogy arról sem esett szó a konferenciákon, hogy mindössze öt éve indult az EU nagy Green Deal gazdaságpolitikája, ami „zöld gazdasági csodát” ígért, és aminek kikényszerítésével foglalkozik az évente kibocsátott, átlagosan kétezer brüsszeli szabályozás nagy része. 

Ezek a szabályozások fogaskerekekként kapcsolódnak össze, és épülnek be az egyes tagállamok joganyagába.  A legtöbb előírás valójában még csak most élesedik és szigorodik, ahogy közelednek a nettó zéró határidők. 

Mégis hogyan lehetne őket sürgősen egyszerűsíteni? Képzeljük el a káoszt, ha hirtelen hatályon kívül helyeznénk minden, az épületek energiájával kapcsolatos joganyagot! 

– világított rá a szakértő. Eközben Németországban az erőltetett, alkotmányba betonozott 2040-es zöldátállás miatt tömegesen építenek le és menekülnek a vállalatok, a mintegy 1700 német tengeri szélerőmű pedig kevesebb áramot termel, mint az a három német atomerőmű, amit legutoljára állítottak le.

Kína és Amerika közben elhúz

Az elemző szerint a világgazdaságban drámai változások zajlanak le – és ebben a felszólaló vezetőknek teljesen igaza van. 

Peking egy „szénmeghajtású” elektrifikációs stratégiával tör az élre: már most csaknem négyszer annyi áramot termel, mint a teljes EU. A következő öt évben még egy „európányi” áramtermelést helyez üzembe, mert a high-tech ipari versenyben ez az egyik kritikus versenytényező. 

Kína tavaly annyi zöldenergia-kapacitást helyezett üzembe, mint Japán teljes áramfogyasztása – de közben annyi új szénerőmű-kapacitást is, mint az Egyesült Királyság fogyasztása. 

„De az európai zöldek mindeközben úgy vélik, az európai tilalmak védik a klímát” 

– jegyezte meg Tatár. Az Egyesült Államok a „fosszilis energia dominanciával” lép be a ringbe, amit a nukleáris energia egészít majd ki.

„Amíg az Európai Parlament a válságkonferenciák hetén a transzszexuális nők egyenlőségéről szavazott, az amerikai hadsereg a történelemben először moduláris nukleáris reaktort szállított légi úton”.

Nincs fék a vonaton

A nacionalizmussal vagy a fosszilis energia iránti szeretettel aligha vádolható Larry Fink, a BlackRock vezetője már egyenesen arról beszél, hogy a high-tech reneszánsz miatt a világ az áramhiány felé tart, és a megújuló energia egyoldalú erőltetése csak fokozza majd a problémákat – emelte ki az elemző. 

Szerinte nem csoda, hogy ilyen háttér mellett az EU a szabályozási dzsungel felülvizsgálata helyett szívesebben foglalkozna még több új európai szabályozással, mint például a megtakarítási unió létrehozásával és a vállalatok felügyeletének átvételével. 

Annál kicsit többre lenne szükség, mint hogy mindenki tartson egy beszédet az alacsonyabb energiaárak és a kevesebb szabályozás szükségességéről, a feladatot pedig megkapja az EU bürokratikus gépezete – összegezte a szakértő. 

„Egy olyan vonaton ülünk, amin nincs fék” – zárta gondolatait.

Korábban az orosz energia EU-s kitiltásáról kérdeztük a szakértőt, aki nem rejtette véka alá véleményét a témában. Erről ide kattintva olvashat bővebben.