A Balaton déli partján tapasztalt halpusztulások nem elszigetelt események, hanem egy komolyan veendő, rendszerszintű ökológiai kockázat tünetei. A jelenség túlmutat egy-egy kikötőn vagy helyszínen, és a Balaton jövőbeli működése szempontjából kritikus kérdést vet fel - mutatnak rá a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakemberei.

A kutatók a a Balaton déli partján létesített kikötők ökológiai kockázatairól, a téli oxigénhiányos állapotokról és a halpusztulásról tették közzé a Facebook-oldalukon tudományos állásfoglalásukat. Megállapításuk szerint

a Balaton déli partján, az egyes kikötők térségében tapasztalható téli halpusztulások nem elszigetelt, helyi problémák, hanem emögött egy összetett, rendszerszintű jelenség áll, amely a klímaváltozás és az elmúlt évek intenzív partmenti beépítéseinek együttes következménye.

Hangsúlyozták, hogy a halpusztulás nem köthető kizárólag egyetlen kikötőhöz vagy beruházáshoz. A Balaton déli partján létesített, bővített vagy átalakított kikötők esetében hasonló ökológiai kockázatok rajzolódnak ki, különösen ott, ahol nagy kiterjedésű, mélyített és erősen védett öblözetek jöttek létre.

Emellett a klímaváltozás és a téli viszonyok átalakulása is felelőssé tehető a halpusztulásért. Miután ritkábban fagy be a tó vize és a téli időszakban is erősen hullámzik a víz, a télen alig táplálkozó halak  hullámzástól védett területeket keresnek, ilyenek a kikötőmedencék is. 

A halak tömegesen húzódnak ezekbe a nyugodtabb öblözetekbe, ahol azonban a vízcsere korlátozott, és nagy az oxigénhiányos állapot kialakulásának kockázata.

A védett, gyenge átkeveredésű kikötőmedencékben a halak nagy sűrűsége, az üledék oxigénfogyasztása és az algák alacsony téli oxigéntermelése együttesen akut oxigénhiányos állapotot idézhet elő. Ilyen körülmények között rövid idő alatt tömeges halpusztulás alakulhat ki, akár külső terhelés, zavaró hatás nélkül is

- magyarázták a szakemberek. 

Arra is rámutattak, hogy a halpusztulás elsősorban a Balaton őshonos halfajait, a keszegféléket, így a dévérkeszeget, karika keszeget és bodorkát, a küszt és a süllőt érinti. Ezek a halak a tó táplálékhálózatában fontos szerepet töltenek be, kulcsszerepük van a balatoni ökoszisztéma stabilitásában és meghatározóak a halgazdálkodás és a horgászat szempontjából. Ezért

a probléma nem pusztán halgazdálkodási kérdés , hanem a Balaton teljes ökológiai működését érintő, kritikus kockázat

- hívták fel a figyelmet. A jelenség kezelése szerintük csak komplex, szakmailag megalapozott, jelenkori vízélettani szempontokat is figyelembe vevő kikötő tervezéssel lehetséges, amely tekintettel van a klímaváltozás hatásaira, a kikötők geometriai és hidraulikai sajátosságaira, a halállomány tér- és időbeli viselkedésére, valamint a Balaton egészének működésére.