Információink szerint egy közbeszerzési eljárás keretében a MiG-29-esek élettartam-hosszabbításához szükséges hajtóművek egy része már megérkezett Magyarországra, hogy azokat a hadsereg kecskeméti javítóbázisán beépítsék a gépekbe, holott a tárgyban politikai döntés még nem is születet. Az összesen alig 1200 óra repülésre tervezett sugárhajtómű a repülő legdrágább részegysége. A MiG-ügylet üzleti részét az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV) Rt. intézi, amely a tárgyalások során - nem kis optimizmussal - a fennálló orosz államadósságból 400 millió dollár készpénzben történő visszaszerzését tűzte ki célul, míg a fennmaradó összegből a MiG-ek élettartam-hosszabbítását végeznék el. Ez ad jogosítványt a további működtetésre, ami nélkül jövőre már fel sem szállhatnának a hazai MiG-29-esek (NATO-kódjuk Fulcrum). Az ÁPV Rt. elzárkózott azon kérdésünk megválaszolása elől, hogy mekkora a teljes orosz államadósság és a vadászgépek élettartam-meghosszabbítása kapcsán mekkora összegről tárgyalnak. Lapunk a Magyar Nemzeti Banktól megtudta, hogy az adósság ma 460 millió dollár. Ebből az következne, hogy Moszkvának a MiG-projekt keretében 60 millió dollár tartozást enged el Magyarország (egyébként a DASA korábban 77 millió eurós ajánlatot tett). A lapunk által megkérdezettek egybehangzóan állítják, hogy miként eddig, most is ez a követelések visszaszerzésének egyetlen módja. Az említett 60 millió dollárral szemben azt is hallani, hogy az ügylet csak néhány milliárdba, de mindenképp tízmilliárd forintnál kevesebbe kerül majd. A Hadtudomány című szakfolyóirat egy korábbi tanulmánya szerint egy hajtóműpár ára 4,4 millió dollár, hatvanmillióból pedig mintegy 14 gép hajtóműve szerezhető be. (Jelenleg átlagosan ennyi gép üzemképtelen a magyar légierőben.) Eszerint a Faragó Csabának, az ÁPV elnök-vezérigazgatójának a külföldi államadóssággal foglalkozó tárcaközi bizottság vezetőjeként Moszkvában folytatott tárgyalásairól nyilvánosságra került információk és a MNB-től kapott adatok összevetéséből reális összegnek adódhat a 60 millió dollár, amely mai árfolyamon 17 milliárd forintot tesz ki. Mindenesetre nemcsak az árat illetően nagy a csend, agyonhallgatott az ellentételezés is, amely minden más esetben (például a 100 millió dolláros Mistral rakéták ügyében vagy a leendő vadászgépekkel kapcsolatban) központi kérdés. Az orosz haditechnikai vásárlásoknál ez mégis feledésbe merül. Egy kormányrendelet előírja, hogy minden 1 milliárd forintnál nagyobb külföldi katonai megrendelésnél kötelező a teljes körű közvetlen és részben közvetett ellentételezés - ezen nem változtat az a tény, hogy a kormány ezúttal nem készpénzért, hanem az orosz adósság rovására vásárol. Kérdés az is, hogy a magyar hadseregnek szüksége van-e ennyi felújított MiG-29-esre. Senki nem tud igazán elfogadható magyarázatot adni arra, miért kell elvégezni mind a 27 vadászgép nagyjavítását, hiszen a tervek szerint 2004-ben bekövetkező típuscsere miatt vajmi kevés értelme van az összes gép szerelőcsarnokba küldésének. Még akkor is, ha a nyugati „vadászok” csak 2006 után érkeznének Magyarországra. A vadászgépek javítási idejét illetően számos vélemény ütközik attól függően, hogy kormánypárti politikust, haditechnikai, illetve gazdasági szakértőt kérdezünk-e. Egyes - kormányközeli körökből származó - vélekedés szerint a 27 repülő élettartam-hosszabbítását célzó munkálatok egy éven belül befejeződnek, gépenként ez csak néhány hetet vesz igénybe. Az azonban érthetetlen, hogy az új géptípusra való teljes átállásig hátralévő pár évre miért teszik repképessé valamennyi gépet, amikor azok egyenként évente legfeljebb párszor tíz órát repülnek majd, figyelembe véve, hogy a pilóták továbbra sem töltenek a levegőben évi negyven-ötven óránál többet (ez majd csak akkor változik meg, ha az új gépek rendszerbe állnak). A kormányközeli forrással ellentétben gazdasági és katonai szakértők úgy vélekednek, hogy a gépek nagyjavítása darabonként 14-16 hónapot vesz igénybe. Így a védelmi képesség fenntartásának szükségességét szem előtt tartva - számításaink szerint - az első ütemben 11 repülő felújítása 2002 júniusáig tart, majd további nyolc gépé 2003 augusztusáig, a maradék szintén nyolc vadász pedig csak 2004 októberében kerülhet ki az üzemből. A szokásos meghibásodások nyomán a bevethető gépek teljes állományhoz mért aránya ez idő alatt akár 50 százalék alá is süllyedhet (a MiG-ek a gyakori műszaki problémák miatt jelenleg csupán 50-60 százalékban hadra foghatók - az előírás 70 százalék -, bár kérdés, hogy szükséges-e 27 gép a légtérvédelem ellátásához). A 14 hónapos javítási ciklus és a szükséges szempontok figyelembevétele tehát azt igazolja, hogy a MiG-ek esetleges 2004-es kivonásakor lesznek olyan felújított repülők, amelyek alig több mint kettő, illetve mindössze egy évet repültek, s akad közöttük jó néhány, amely egyetlen órát sem tölt levegőben a magyar hadseregnél. Ha a gépeken végzendő munkálatok egy éven belül elkészülnének, a Fulcrumok akkor sem repülnek többet 2004-ig, mint hatvan-kilencven órát, s ez az élettartam-hosszabbítás utáni üzemidőnek csak töredéke. A gépek egyébként eddig sem használták ki üzemidő-tartalékukat, de az években kifejezett használati idő miatt szükség van az időszakos javításra. Ha a típusváltás csak 2006 után történik, a Fulcrumok egyenként talán 200 órát is repülnek majd, de még ez is csak töredéke a hajtóművek 1200 órás szavatossági idejének. Más megközelítésből szemlélve a gépek a „fiatalításukat” követően további 8-10 évet repülhetnek, s ha a váltás csak 2006 után történik, akkor szükség is lesz az üzemidő-tartalékra. Azonban ha mindegyik Fulcrum üzemképes lesz, akkor nem fognak repülni évente húsz-harminc óránál többet, hiszen figyelembe kell venni, hogy a légierő - részben költségtakarékosság miatt - az olcsóbban működtethető cseh gyártmányú, korlátozott harci képességű Albatros (L-39) gyakorló repülőket is alkalmazza. A MiG-29-esek egy repült órára vetített költsége ugyanis a légierő szerint 4 ezer dollár - a Haditechnika említett tanulmánya ugyanakkor az állapítja meg, hogy a hajtóművek repültóra-költsége 5667 dollár, a sárkányszerkezeté pedig 8250 dollár -, az L-39-eseké pedig csak 1600 dollár. (Magyarország egyébként tizenkilenc L-39-essel rendelkezik.) Korábban az exportesélyek növelésével is magyarázták a hazai gépeken végrehajtandó élettartam-hosszabbítást. Csakhogy ez megfigyelők szerint nem növeli jelentősen az értékesítés lehetőségét, s kétséges, hogy megkapja-e a kormány a reexportengedélyt Oroszországtól, ahol százszámra állnak jobb-rosszabb állapotú gépek. A hazai inkurrenciaraktárakban több tucat eladatlan vadászgép áll ma is, így a drágább és mind jobban elhasználódó MiG-29-esek értékesítése még inkább kilátástalan. Vigh György Zsolt