Beindult az Aldi-mé­diahenger, a hét elején teleplakátolták a frekventált közterületi hirdetési felületeket a keménydiszkont-lánc reklámjaival, és a legnagyobb példányszámú újságokban is feltűntek a cég imázshirdetései. A korábbiaktól eltérően most nem alkalmazottakat toboroz a cég, hanem a márkanevét erősíti. Közben országszerte hallani arról, hogy felépültek az első Aldi-üzletek, és az 1-es út mentén lévő raktárközpontban is megindult az élet. A lapunk által megkérdezett önkormányzatok szerint a náluk elkészült egységeket a cég március végén, április elején kívánja megnyitni, de pontos dátumot senki sem mondott. Úgy hírlik, a cég Magyarországra tervezett 400 üzletéből a nyitás pillanatában 20-25-öt szeretne átadni, ami jó esetben duplája lesz a konkurens Lidl első körben nyílt üzletszámának. A Lidl 2004 novemberében 12 üzlettel és erősen nyomott árakkal indult. A szórólapos és médiareklámoknak köszönhetően a nyitás napján minden üzlet előtt tömeg verődött össze (Napi, 2004. november 19.). Az elemzők szerint aligha hagyja ki az Aldi a nyitás marketingerejét, nyilvánvalóan komoly reklámkampányt indít az eseményre, és a konkurenciához hasonlóan erőteljesen lenyomja az árakat. Ám kérdés, hogy a versenytársak milyen ellenakciókkal válaszolnak az új szereplő megjelenésére. Gyanús, hogy az Aldi-üzletek nyitásának pontos dátuma a konkurencia miatt csak az utolsó pillanatban derül ki, és a keménydiszkont-lánc kommunikációját ismerve, az időpont fizetett hirdetésként jelenik majd meg a legfrekventáltabb médiumokban. Az Aldi a Lidlhez hasonlóan nem szán komolyabb forrásokat a sajtókommunikációra, sőt az üzlet szervezéshez szükséges kutatásokat (a piackutatók szorosabb együttműködését kerülve) is inkább listaáron szerzi be, így veszi elejét annak, hogy az elemzők betekintsenek a cég belső rendszerébe. Az Aldi híresen hatékony cég, minden kommunikációjában igyekszik megjeleníteni, hogy ennek köszönhetően képes az árait tartósan alacsonyan és a minőséget állandóan magasan tartani. A cég hirdetése szerint az árak alacsonyan tartása mellett kéthetenként a tartós fogyasztási cikkeknél is "kategóriagyilkos" kíván lenni azzal, hogy egy-egy terméknél árvágást hajt végre - méghozzá hétfőn és csütörtökön. Az Alditól legalább annyira tartanak a konkurensek, mint a Lidltől, ami nem meglepő, hiszen a Lidl első üzleteinek nyitását követő első évben nulláról 3 százalék fölé tornászta élelmiszer-kereskedelmi piaci részesedését. A tapasztalatokat elemezve a szakemberek úgy értékelik, hogy az Alditól leginkább a kis alapterületű üzletek (a függetlenek és a lánchoz tartozók egyaránt) félhetnek, ugyanis a modern kereskedelmi csatornák szívóereje - főként az árképzésük és szélesebb választékuk miatt - jóval erőteljesebb. Az Aldi megerősödése az elemzők szerint középtávon majdnem biztosan magával hozza egy nemzetközi lánc kivonulását is. Ezt az is alátámasztja, hogy a jelenlegi, sőt a következő két évben várható vásárlóerő-adatokkal számolva, a kiskereskedelmi négyzetméternagyságból túlkínálat alakult ki. A fővárosban a modern kiskereskedelmi felület meghaladja a 600 ezer négyzetmétert, országosan pedig az 1,5 millió négyzetméterhez közelít ez a mutató. Az elemzők szerint nincs gazdasági alapja annak, hogy a jelenlegi értékbeli forgalom mellett a piac (adott esetben a vásárló) ezt a négyzetméternagyságot nyereségesen eltartsa. Az azonban még nem körvonalazódott, hogy a versenyben elsőként a kis alapterületű hagyományos boltok véreznek el, vagy a hatékonyság miatt minimálisra vágott árréssel működő modern kiskereskedelmi láncok lesznek képtelenek tovább finanszírozni a magyar jelenlétet.