Tatabányán mostanra már nem egyszerű városi háttérzaj, hanem mindennapi beszédtéma lett a patkányok jelenléte. Egy helyi lakos csak legyintett, amikor a közösségi oldalakon újabb bejelentés jelent meg: „A dögök itt vannak – mindenhol szaladgálnak.” A mondat ma már sokak számára nem túlzás, inkább keserű ténymegállapítás.

A városlakók eddig is találkozhattak időnként rókával vagy vaddisznóval, esetleg egy-egy rágcsálóval, de az elmúlt hónapokban a patkányészlelések száma látványosan megugrott. A háttérben pedig egy jól működő „infrastruktúra” áll.

„Tatabánya csatornarendszere gyakorlatilag elsőosztályú mozgásteret kínál a patkányoknak”

– magyarázza Hancsicsák József rágcsálóirtó, aki szerint az állatok így könnyedén haladhatnak egyik városrészből a másikba. A bejelentések többsége valóban innen érkezik: csatornanyílásokból, álmennyezetekből, de előfordult már, hogy a lakótelepi WC-kben bukkant fel egy-egy példány.

A szakember szerint a patkány alapvetően kerüli az embert, de ha sarokba szorítják, agresszívan reagál: „Ha valaki egy lapáttal próbálja elzavarni, az állat morgó, csaholó hangokkal akár a nyélen is képes felszaladni, hogy támadjon.”

A harapás ritkán okoz komoly sérülést, a fertőzésveszély viszont valós – főleg, mert a patkány olyan kórokat terjeszthet, mint a leptospirozis, a murin tífusz vagy a patkányharapási láz.

Bár ezek többsége szerencsére ritka, a szakértők óvatosságra intik a lakosságot.

A jelenség nem újkeletű: tavasszal Szabó Zsuzsanna önkormányzati képviselő már jelezte a városvezetésnek, hogy a Sárberekben valóságos patkányinvázió bontakozott ki. A földbe vájt lyukak sokasága és az utcán sompolygó állatok hétköznapi látvánnyá váltak. A helyzet pedig azóta tovább romlott: a minap a Köztársaság útja egyik zebrája mellett bukkant fel egy elpusztult példány – a város központjában.

A szakemberek szerint a bosszankodás érthető, de a patkányok viselkedésének hátterét is érdemes látni. A rágcsálók rendkívül intelligensek, óvatosak az étellel szemben, és a csapdákat, mérgeket is könnyen elkerülik. A városi környezet számukra bőséges táplálékot, védett búvóhelyeket és stabil szaporodási feltételeket kínál.

Tatabánya tehát nem különleges eset: inkább egy újabb példája annak, hogyan alkalmazkodnak a városban élő rágcsálók a modern emberi környezet előnyeihez. A kérdés már nem az, hogy jelen vannak-e – hanem az, hogyan lehet velük együtt élni úgy, hogy a fertőzésveszély és a kellemetlenség a lehető legkisebb legyen.

Kapcsolódó