- A Hungaropharma magánosításáról szóló kormányhatározatból az derül ki, hogy a cég dolgozói és vezetői kedvezménnyel, a patikusok anélkül szerezhetnek 25 százalék mínusz 2 szavazatnyi részesedést a pályázaton kialakult árfolyamon, ami - ma már tudjuk - 134,58 százalék. Mi ebben a jó a patikusoknak? - Patikát létesíteni először 1991-ben lehetett Magyarországon. Akkor a forgalommal arányosan, lineárisan növekvő, 28 százalékos volt a patikusok árrése, haszna. 1992-93-ban 80 százalékos volt az egészségügyi vállalkozások, köztük a patikák adókedvezménye is. Ezt a következő évben felére csökkentették, majd megszüntették az adókedvezményt. Eközben az árrés 1993-tól degresszívvé vált, mértéke akkor 24 százalék volt. (Ez mára 15 százalékra csökkent.) A privatizáció 1995 és 1996 között ment végbe. A patikusok zöme azonban nem valódi, hanem kényszervállalkozó lett, lényegében a munkahelyüket vásárolták meg. Mindezek tudatában érthető, hogy a ma működő mintegy kétezer patika háromnegyede olyan anyagi helyzetben van, amelyben fel sem merült a részvényszerzés. - A gyártó és nagykereskedelmi tevékenységet egyaránt folytató Richter, Egis és Béres a Hungaropharma új tulajdonosaként bemutatkozva hangoztatta: öt évig bizonyosan nem ad túl részvényein. Ez ígéret vagy van erre valamilyen garancia is a készülő szerződésben? És vajon mi lesz a hatodik évben? - Nem ismerem a készülő szerződést, úgyhogy többről, mint az említett vállalatok vezetőinek szavahihetőségéről, nem tudok beszámolni. Elmondhatom viszont, hogy ha tárgyalunk az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. szakértőivel a gyógyszerészek részvényszerzési lehetőségeiről és technikájáról, akkor felvetjük a garanciák szükségességét is. Számunkra azonban legalább ekkora, ha nem nagyobb fejtörést okoz, hogy az a patikus, aki bekerült a Hungaropharma tulajdonosi körébe, bent is maradjon, és ne legyen kénytelen időközben - esetleg megbillent pénzügyi helyzete miatt - legális vagy kevésbé legális módszerekkel túladni részvényein. Hiszen az állam akarata szerint is legalább 10 százaléknyi gyógyszerészi kisrészvényes szükséges hosszú távon. Európában egyébként általában semmiféle kényszer nem hat a patikusokra abból a szempontból, hogy a tulajdonukban lévő nagykereskedőtől meghatározott mennyiségű árut vásároljanak, hiszen a betegek és a patikusok közös érdeke a minél gyorsabb és olcsóbb szolgáltatás. Itthon - a nagyobb városoktól és Budapesttől eltekintve, ahol naponta kétszer-háromszor is szállítanak - legfeljebb naponta egyszer jelennek meg a nagykereskedők, ezért a patikusok az ellátás érdekében 20-30 napos készletet kénytelenek tartani és finanszírozni, ezzel szemben a társadalombiztosítástól a betegeknek megelőlegezett támogatást csak három héttel később kapják vissza. Ez, ellentétben a nyugat-európai gyógyszertárakkal, jelentős többletbefektetéseket kíván meg, és súlyos likviditási gondokat okoz. Nyugat-Európában ma már kétóránként szállítanak a nagykereskedők, és az inkurrens gyógyszerkészletet visszavásárolják. Ez a különbség azt is jelenti, hogy nálunk a patikusok döntő többsége egyik napról a másikra él, vagy hiteleket próbál felvenni vállalkozása megmentése érdekében. A Hungaropharma privatizációs pályázatában győztes konzorcium tagjaként nyert Magyar Gyógyszer Rt. részvényjegyzési feltételeiben van olyan kikötés, miszerint a részvénytulajdonos a jövőben beszerzéseinek 50-60 százalékát kötelezően a Hungaropharmától vásárolja, és néhány évig az engedmények egy részéről is le kell mondania. Ma 15 százalék az árrés a kiskereskedelemben, és a nagykereskedők 1-2 százalékos árrést engednek át a sajátjukból a patikusoknak. Ilyen feltételek mellett nem lehet jövedelmező vállalkozás egy gyógyszertár fenntartása, hiszen ha a patikusoknál maradó haszon nem éri el legalább a banki kamatot, nem térül meg a befektetésük sem, hosszabb távon nem érdemes dolgozniuk. - A Hungaropharma magánosításának egyik célja a patikaláncok kialakulásának megakadályozása volt. Elérhető-e így ez a cél? - Semmiképpen sem, hiszen ez ellen csak törvényi szabályozással lehetne védekezni. Mint a gyakorlatban látjuk, ezen a résen igyekeznek a kelet-közép-európai, így a magyar piacra is benyomulni a legerősebbek, főként német nagykereskedők. - Nagy választék nincsen, úgyhogy rákérdezhetek: a hazai gyógyszer-nagykereskedelem 30-35 százalékát kezében tartó, jelentős gyártókapacitással, nagy- és kiskereskedelmi lánccal rendelkező németországi Phoenix Pharma további terjeszkedésének megakadályozására gondol? - A vállalati összefonódások miatt a Gazdasági Versenyhivatalnak sem sikerült eddig bizonyítania, mégis úgy tudjuk, feltehetően már 250 patika a német UTA Pharma kezében van. Fennáll a veszélye annak, hogy az anyagilag ellehetetlenülő gyógyszertárakra könnyedén lecsaphatnak, és akkor egy idő után a patikák egyre nagyobb része kicsúszhat a magyar tulajdonból. Ezért nevezhető pozitív fejleménynek, hogy magyarországi gyártóké és kereskedőké lett a Hungaropharma. De ha a készülő privatizációs szerződésben nem lesznek garanciák a tulajdonosi szerkezet megmaradására, illetve nem lesznek olyan kormányzati intézkedések, amelyek közép- és hosszú távon biztosítanák a patikák megélhetését, akkor semmivé válhatnak a mostani ügylethez fűződő remények. Regős Zsuzsa