Ha a munkáltatók jövőre a legegyszerűbb megoldást szeretnék alkalmazni a béren kívüli juttatásoknál, Szép kártyát biztosítanak munkavállalóiknak. Ezzel éves szinten 450 ezer, havonta 37,5 ezer forint juttatást adhatnak kedvezményes adózás mellett. A történetet csak kismértékben bonyolítja a többi, ezzel versenybe nem állítható juttatási forma, mint például a képzések támogatása vagy az utazás finanszírozása.

A szabályok szerint háromféle számlára kérhet utalást a munkavállaló, szállást fizethet, étteremben ehet és egészségmegőrző szolgáltatásokat vehet igénybe. A szabályok szerint azt nem korlátozza semmi, hogy az adott számlát milyen sorrendben és milyen arányban töltik fel, vagyis az is elképzelhető, hogy valaki csak elalussza vagy elfürdőzi a teljes juttatást.

Nagy esély van azonban arra, hogy a munkavállalók leginkább étkezésre költenék a rendelkezésre álló összeget. Főleg annak fényében, hogy jövőre utalvány formájában legfeljebb havi ötezer forintot kaphatnak, s a csökkenő béreiket alternatív módon, például juttatások révén próbálják majd növelni. Itt pedig nyilvánvalóan elsődleges szempont lesz az étkezés. Az idén a maximálisan adható utalványösszeg 216 ezer forint, s ez szinte maradéktalanul össze is jöhet jövőre is. A Szép kártyát ugyanis 150 ezer forintig lehet feltölteni étkezési célzattal, ehhez jön hozzá a maximálisan adható 60 ezer forint utalvány − a végösszeg 210 ezer forint. Ezt messze nem használják ki a munkáltatók most sem, vagyis jövőre mindössze egy technikai módosítással kell megbarátkozni.

A kártya kibocsátóinak − jelenleg ketten vannak a piacon, az OTP- és az MKB-csoport − összességében mindegy, hogy milyen formában használják az ügyfelek a kártyákat. Abban a tekintetben persze nem, hogy ha csak "eleszik", akkor nagy fejlődés nem kínálkozik, s a teljes 450 ezer forintos keretet bajosan töltik majd ki. Ugyanakkor az első időkben nem is terveznek ekkora forgalmat.

Az is igaz ugyanakkor, hogy első körben nem az éttermek haraptak rá a kártyára, hanem a szállodák. A kibocsátók célja is az, hogy kezdetben a korábbi üdülésicsekk-elfogadóhelyeket fedjék le. Ezek között vannak éttermek is, ám azok azért nem a napi munkaebéd kategóriájába tartoznak. Nem lenne meglepő ennek fényében, ha jövőre a kereslet és a kínálat nem fedné le egymást teljes mértékben: a munkavállalók egyszerűen ebédre költenék a juttatást, a kártyaelfogadó helyek pedig hiába várnák a kártyával költők sokaságát.