A magyar egészségügy folyamatos csaták színtere annak ellenére, hogy jelentős átalakítást eddig egyetlen kormány sem mert véghez vinni, legutoljára a Gyurcsány-kabinet dobta kukába az eredetileg 2005-től bevezetni kívánt egészségügyi reformterveket. A vélemények arról nagyjából megegyeznek, hogy a közélet szereplői mit nem szeretnének: szegény és gazdag kórházak kialakulását, a hálapénz intézményét, pazarló rendszert, rossz műszerezettséget. A megoldásban már nincs összhang, azon kívül, hogy több pénzre lenne szüksége a rendszernek. Ám ennek végrehajtása igen nagy vitákat kavart, egészen odáig, hogy decemberben az állampolgárok dönthetik el, hogy a pénzpumpálás csak és kizárólag az állam feladata legyen vagy továbbra is segítségül lehessen hívni a magántőkét. A december 5-i népszavazáson a kórház-privatizáció kapcsán a következő kérdésre kell választ adni: egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt? A referendum értelmezése több szempontból is aggályos. A kérdésben említett kórháztörvény néven elhíresült jogszabályt az Alkotmánybíróság – nem tartalmi, hanem eljárási okok miatt – már hatályon kívül helyezte. Így jelenleg nincs olyan törvény, amely kizárólag az egészségügy magánosítását rendezné, ugyanakkor az önkormányzati törvény lehetőséget teremt erre, de a garanciavállalás elsősorban a szerződő felekre hárul. Problémás a privatizáció fogalma is. Magyarországon az egészségügyben klasszikus privatizációról tulajdonképpen nem lehet beszélni, ilyen csak a patikák magánosításakor történt (ekkor a szolgáltatás mellett az ingatlanok is magánkézbe kerültek). Jelenleg az egészségügyi szolgáltatók 20 százaléka nincs állami tulajdonban, ám ezen esetekben – egyebek között a háziorvosi praxisok és a művese-központok esetében – csak funkcionális privatizációról lehet beszélni. Így az ingatlanok, a műszerek továbbra is állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak, míg magát a szolgáltatást gazdasági társaság folytatja. Ezzel együtt marad az OEP-finanszírozás, tehát a betegnek továbbra sem kell az ellátásért fizetnie. A járóbeteg-ellátási szinten most van folyamatban a magánosítás, a dolgozók tulajdonszerzését állami hitelprogram is támogatja. A jövő homályos, a pártok véleménye abban sem egységes, hogy konkrétan mekkora forrás bevonására lenne szükség a szektorban. A Medgyessy-kormány négy év alatt 1500 milliárd forint pluszt ígért. Ezt az ellenzék számításai nem támasztja alá. Frajna Imre fideszes képviselő szerint 40–50 milliárd forint többletre van szükség évente a fekvőbeteg-ellátásban és további 100 milliárdot kéne a műszerezettség fejlesztésére fordítani. Egyes szervezetek ugyanakkor 1500 milliárd forintos hiányról beszélnek, ám ez a szakpolitikusok szerint irreális. Eltérnek a vélemények abban is, hogy milyen következménye lenne az igen válaszok többségével végződő népszavazásnak. Vojnik Mária, a szaktárca politikai államtitkára szerint ebben az esetben a parlament feltehetően az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordul, hiszen a népszavazáskor feltett kérdés egy nem létező törvény eltörlését is kéri. Frajna szerint a szavazáskor feltett kérdés második felével „tulajdonképpen nem kell törődni”, és ha pozitív lesz a referendum, akkor az a további magánosításnak állít majd tilalomfát, tehát visszamenőleg semmit sem kell majd újraállamosítani.