Egyre több szülő választja, hogy akkor is nyomon követi felnőtt gyermekének mozgását, amikor azok már külön költöztek vagy egyetemre mentek – írja a The Telegraph. Egy húszéves mérnökhallgató, Alex példája jól rávilágít a problémára: édesanyja folyamatosan figyeli, hol jár, órákon van-e, és még a boltban is hívja, hogy emlékeztesse a bevásárlásra. Bár Alex nem akarja megbántani édesanyját, az állandó kontrollt túl soknak érzi.

Nem egyedi esetről van szó: egy 2023-as amerikai felmérés szerint a szülők 25 százaléka követi felnőtt (18-34 év közötti) gyermekeit telefonos alkalmazásokkal vagy más nyomkövetőkkel. Az Egyesült Királyságban 2019-ben a szülők 40 százaléka figyelte kiskorú gyermekeit, és sokan ezt a kontrollt megtartják akkor is, mikor a gyerek már elköltözik. Ma már léteznek olyan edzőcipők, amelyekbe elrejthető helymeghatározó is beépíthető.

Az érvek mindkét oldalon érthetők. Egyes szülők szerint, amíg ők fizetik a gyerek telefonját, esetleg fedezik költségeiket, joguk van tudni, merre jár. Mások azonban a túlzott szülői beavatkozás ellen érvelnek, és a személyes szabadság megsértésének tartják a nyomkövetést. Sőt van, aki attól tart, hogy a folyamatos kontroll a későbbiekben bántalmazó vagy kontrolláló párkapcsolatokra készítheti fel a gyerekeket.

Vannak azonban olyan fiatalok is, akik egyenesen örülnek neki, hogy szülei szemmel tartják a telefonja helyzetét, mivel így nagyobb biztonságban érzik magukat egy bulis éjszakán.

A megoldás kulcsa a kölcsönös beleegyezés – derül ki Ali Ross pszichoterapeuta, a Brit Pszichoterapeuták Tanácsának szóvivőjének gondolataiból. Ross szerint minden egészséges felnőtt-felnőtt kapcsolat alapja a közös megegyezés, folyamatos kommunikáció és egymás érzéseinek tiszteletben tartása. Ha a felnőtt gyermek szeretné, hogy kövessék, vagy viszont is követi szüleit, nincs gond, de amennyiben ezt nem szeretné, a szülőnek ezt tiszteletben kell tartania.

A nyomkövetés nemcsak a szülő, hanem a gyermek szorongásait is fokozhatja, miközben fennáll a veszély, hogy a fiatalok önállóságát vagy önértékelését csökkenti a túlzott ellenőrzés. A folyamatos “legrosszabb esetre való felkészülés” hosszú távon több szorongást okozhat, mint amennyi tényleges biztonsági haszna van. Fontosabb, hogy a családok nyíltan, őszintén beszéljenek a nyomkövetéssel kapcsolatos érzéseikről, és közösen döntsék el, mi az, amivel mindenki jól érzi magát.

Kapcsolódó