A sporttörvény a sportolók védelmében mindössze annyit ír elő, hogy az igazolt versenyzőnek valamiféle biztosítási szerződéssel kell rendelkeznie, arról már nem rendelkezik, hogy az milyen legyen, mekkora biztosítási összegről szóljon és ki fizesse a díját. A hírek szerint esély van arra, hogy a törvény újrafogalmazásakor a biztosítási kötelezettség - ha nem is kötelező érvénnyel, de - a korábbinál markánsabban jelenik meg a törvény szövegében. A sportbiztosításokat a mai gyakorlat szerint az "ernyőszervezetek", a sportági szakszövetségek kötik, a biztosítás díját is ők fizetik, majd azt továbbhárítják oly módon, hogy beépítik azt a sportolók éves tagdíjába. E szerződések zömében élet- és baleset-biztosítások. A korábban ismert és népszerű "sportbiztosítási csomagok" - amelyekben a sportolás közben történt baleset következtében elveszett haszonra szólt a biztosítás - kevésbé kapósak. Magyarországon nem köthetők olyan, profi sportolóknál ismert biztosítások, mint például egy sztárfutballista lábára vagy egy sportlövő szemére kötött kockázatvállalalási szerződés. A jellemző az, hogy a szövetség csoportos élet- és baleset-biztosítást köt sportolóira - a tömegsportolókra magasabb életbiztosítási és kisebb baleset-biztosítási kockázati elemmel -, s minél magasabb színvonalon műveli a sportoló tevékenységét, annál inkább megváltozik a biztosítás összetétele: a díjban és így a kártérítésben is magasabb összeg jut a baleset- és betegbiztosításra, és kisebb az életbiztosításra. A díjat a sportoló - vagy szponzor - ki is egészítheti, meg is emelheti, ily módon alkalmasint magasabb kártérítéshez jutva. A sportolók biztosítása nagyobb kockázattal jár, mint egy átlagemberé, de maguk a sportágak sem azonos kockázatúak: egész más kárveszélyességi kategóriába tartozik egy sakkozó és egy hegymászó vagy egy barlangász. A statisztikák szerint a legkockázatosabb terület a technikai sport világa, azon belül is az autó- és a motorversenyzés. A díj is ennek megfelelően változik, a legkockázatosabb és a legkevésbé kockázatos sportágakat művelő versenyzők biztosítási díja közötti különbség akár 10-50-szeres is lehet. A 300 ezer igazolt versenyzőnek - akik között a diáksportolóktól egészen a profi focistákig mindenki szerepel - a becslések szerint mindössze a fele biztosított. Az üzleti biztosítók közül öt, a Hungária (HB), a Generali-Providencia, az Ahico, az ÁB-Aegon és az N-N rendelkezik sportbiztosítással. A legtöbb sportolót, közel 120 ezret a Hungária biztosít, és egy speciális biztosítási konstrukció keretében a HB végzi a teljes olimpiai keret biztosítását. G. Á.