- Ön - hogy csak két nagy befektetését említsem - a TVM és a péti Nitrogénművek Rt. tulajdonosa, ám cégcsoportjának, a Bige Holdingnak Nyíregyházán van a székhelye, s ön ott is él. Mi köti a városhoz? - Már 18 évet töltöttem el Nyíregyházán. Lokálpatrióta lévén, nagyon szerettem Nagyváradot is, ahol 25 éven keresztül éltem. Az olyan várost szeretem ugyanis, amelyik kicsit melegebb, vannak érzelmei, egyszóval él körülöttem. A nagyobbakat - amelyek lehetnek akár igen szépek, mint például Budapest vagy a hozzá hasonlók - nem igazán kedvelem. - Krúdy ideje óta is van élet Nyíregyházán? - Valamikor 1982-ben voltam ott először, egy este utaztam át rajta, Dombrád irányába. Egy lélek sem járt a környéken, és úgy gondoltam, arra járnak a csókák megdögleni, nincs már arra élet. Azóta azonban Nyíregyháza olyan szinten fejlődött, hogy tényleg emberközpontú, szép kis város lett belőle. Valójában persze Pesten kéne laknom, hiszen itt dőlnek el a dolgok, sokan mondták is, hogy költözzek ide, de jó nekem ott. - Mivel önt a leggazdagabb magyarok között tartják számon, ráadásul előkelő helyen, nem kerülhető meg a következő kérdés. Amikor Erdélyből áttelepült, még nem volt akkora a vagyona, mint most. Ilyen jól lehet keresni a vegyszerekkel, vagy némi ügyesség is kellett hozzá? - Az 1950-es évektől kezdve az én családom elment külföldre; a nagybátyáim, nagynénéim, majd a testvérem, később az unokatestvéreim, szóval mindenki elment Nagyváradról. Ma Kanadától Ausztráliáig, Hollandiától Amerikáig élnek rokonaim a világban. Belém is ezt nevelték, nagyapámtól is ezt hallottam, hogy mindegy hová, csak Biharkeresztesen legyünk túl, tehát menjünk el Romániából. Amikor én dönthettem erről, az ott élő rokonaimra figyelemmel választhattam Amerika vagy Nyugat-Európa több országa között is, de Magyarországra jöttem. Koncepciózus ember vagyok, hosszú távra gondolkodom, körülbelül meg tudom ítélni azt, hogy hét-nyolc év múlva mit fogok csinálni, és ez mindig be is jött. Úgy véltem, ahhoz, hogy a magammal szemben támasztott elvárásokat teljesíteni tudjam és sikeres lehessek, nem kell elmennem Amerikába vagy Nyugat-Európába. Igaz, hogy ez 1984-ben volt - egy vagon bútorral jöttem át, annyit engedtek át a határon -, de nekem lett igazam. - Vasúton jött? - Nem, egy kamionnal, de akkor a románok így számoltak. Utánam egy évvel jött a feleségem és a nagyobb fiam, később született még két fiam. S mivel vegyész vagyok, 1990-től vegyiparral elkezdtem foglalkozni. Magánvállalkozói engedélyem pedig korábban is volt már, valamikor a 1980-as évek végétől ki lehetett váltani az engedélyt vegyipari termékek külkereskedelmi forgalmazására. - Térjünk rá a műtrágyára. Miközben cége, a péti Nitrogénművek Rt. raktáraiban eladatlan ammóniumnitrátműtrágya-készletek halmozódnak, egyes vélekedések szerint - kihasználva a decemberi-januári vámmentes időszakot - ön is jócskán vásárolt a pétinél jóval olcsóbb import műtrágyából... - A Bige Holding 1991 óta minden évben importál műtrágyát, kisebb-nagyobb mennyiségben. Amióta megvettük a Tiszamenti Vegyiműveket, nem importáltunk MPK műtrágyát. A holdinghoz kilenc cég tartozik, mindegyik önálló jogi személy, azzal az elvárással, hogy eltartsa magát. Ezeknek a cégeknek nyilván új stratégiát alakítunk ki - hiszen megvettük a Nitrogénműveket is -, hogy ne zavarják a péti gyár termelését. De nem tudom, miért szúr szemet bárkinek is az, hogy az országba az utóbbi időben beérkezett több százezer tonna nitrogénalapú műtrágyából a Bige Holding cégcsoporthoz tartozó egyik cég behozott 14 138 tonnát. - Tehát nem fedik az igazságot azok a vélekedések, amelyek szerint egy nagy bank vezetője nagyobb hitelt adott volna nagy mennyiségű műtrágya importjához? - Nem. Ez badarság. A VPOP minden egyes tonna importról számot ad. Ebben a statisztikában csak a rangsor jelenik meg a későbbiekben, de az illetékesek megnézhetik, hogy ki mennyit hozott be. A listának a hátterében ott vannak az off-shore cégek is. Azok ugyan nem vámkezelhetnek Magyarországon, az ő vonatkozásukban importőrként azok a cégek szerepelnek, amelyek vámkezelték az árut, hiszen be kellett fizetniük a vámilletéket. Innentől nincs az egészben semmi titok. Az illetékesek előtt nyitott könyv az egész történet. - A tavalyi megszüntetés után nem megkésve állították vissza a vámpótlékot az ammónium-nitrát-műtrágyára? - Nem volt nyilvános, hogy novemberben eltörlik a tonnánkénti 5200 forint vámpótlékot, ám mindenki tudott erről, akit érinthetett. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy decemberben megérkezett az orosz-magyar határra 142 ezer tonna műtrágya, ami rendkívül nagy mennyiség. Mindenki pontosan tudta tehát, hogy van egy vám nélküli hónap. Abban tévedtek a kereskedők, hogy nem gondolták: még januárban sem állítják vissza a vámot. Mivel azonban nem állították vissza, mindenki annyit hozott be, amennyit bírt. Az importot ugyanis 21 500 forintért lehetett megvásárolni, és nem 23 500 forintért - tehát 10 százalékos haszonnal - adták tovább, hanem 33 000 forintért, tehát 50-60 százalékos extraprofittal. Ezután pedig a február 1-jétől visszaállított vámpótlék már valóban okafogyottá vált. Más kérdés, hogy a piacon most teljes a zűrzavar, senki sem tudja, hogy mennyi műtrágyára van szükség, de az már látszik, hogy több van az igényeknél, amelyek körülbelül 550 ezer tonnára rúgnak a júniustól a következő év júniusig tartó szezonban. - Az import kapcsán 36 ezer forint tonnánkénti árról beszélnek házhoz szállítva. A péti áru mennyibe kerül? - Pét minden ellenkező híreszteléssel ellentétben 35 500 forintért adta el tavaly decemberben is a legdrágább műtrágyáját, ma pedig még olcsóbb, mert el kell adnia mintegy 150 ezer tonnás készletét, amelynek jobb a minősége, mint az importnak, s ezt a gazdálkodók tudják is. Egyrészt nem poros, másrészt az importáru általában nem tartalmaz tapadásgátló szert, egy-két hónap elteltével tehát összecsomósodik. - Hogyan került a péti gyár ebbe a helyzetbe? - Azért, mert mi vesszük a legdrágábban a gázt - mintegy kétharmadrészt ebből készül az ammónium-nitrát-műtrágya - a környező országok között, beleértve még Nyugat-Európát is. Az ilyen nagy felhasználóknak, mint mi, mindenütt 20-40 százalékkal olcsóbb, Magyarországon viszont hatósági áras. Három éve ezer köbméter gázért a péti Nitrogénművek átlagosan 80 dollárt fizetett a Molnak, tavaly már 162 dollárt. Ez vezetett oda, hogy nem tudunk versenyezni a Kelet-Európából származó, Oroszországban ezer köbméterenként 20, Ukrajnában 60, Romániában pedig 85 dolláros gázzal készült műtrágyával, pedig a péti gyár európai színvonalú, az elmúlt tíz év alatt minden évében 1,1-1,5 milliárd forintot költött felújításra és beruházásra. Az unió 16 - elsősorban kelet-európai és afrikai - országgal szemben tart fenn műtrágyavámot, tonnánként 47,07 eurót. Magyarország hamarosan tagja lesz az uniónak, élvezi majd a vámvédelmet, s persze a gázár sem lesz mindig annyira szubvencionált az említett országokban, mint ma. - A gáztörvény már az EU-csatlakozás előtt, 2004. január 1-jétől lehetővé teszi, hogy a péti gyár attól vásárolja a gázt, akitől akarja. A belépésig hátralevő időszak egyik része tehát ez év végéig, a másik a jövő év elejétől a csatlakozásig tart. Az első kérdés, hogy mit lehet tenni idén a készletek eladása érdekében, a második pedig, hogy január 1-jétől kitől vásárolnak gázt? - Január 1-jétől attól vesszük a gázt, aki a legolcsóbban, a legjobb feltételekkel adja. Vannak jelentkezők. A gázár meghatározása mindig az olajár függvényében történik, s negyedévente változik, ma valahol 120 dollár körül van. Igazából éves átlagárral érdemes számolni; én azt gondolom, megkapjuk majd azon a legjobb piaci áron, ahogy bármely más hozzánk hasonló nagy felhasználó Európában. Ez pedig azt jelenti, hogy bárkivel szemben versenyképesek vagyunk. Nyilvánvaló, hogy addig a péti Nitrogénműveknek szüksége van némi állami segítségre. A 30 milliárdos termelési értékű cég 14 adónemben - évtől függően - mintegy 2,1-2,5 milliárd forint közötti adót fizet, éves bérköltsége 3,3 milliárd forint. Tehát ha azt mondanánk, hogy bezárjuk a gyárat, mert nem tudjuk működtetni, ez is tét lenne. Bízom benne, hogy ez nem fordulhat elő, mert aki azt gondolja, hogy a magyar mezőgazdaság megvan a péti gyár nélkül, azt nem tudom másként minősíteni, mint hogy ássa az ágazat sírját és nem ért a kérdéshez. - Arra gondol, hogy egy ország mezőgazdasága sem lehet kiszolgáltatva az importnak? - Ilyen Európában sehol nincs, és nem is fordult elő. Az import ugyanis csak addig olcsó, ameddig belső árszabályozás is van, ugyanakkor teljesen bizonytalan, vagy van, vagy nincs. Három évvel ezelőtt például Romániából egy kilogramm műtrágya sem jött - mivel uniós szinten volt a gázár -, most pedig több érkezett onnan, mint Oroszországból. Nem beszélve arról, hogy a péti gyár bezárása esetén az ott dolgozó mintegy 1100 fő egy évre számított munkanélküli segélye több lenne, mint amennyire a gyárnak szüksége van, s nekünk dolgozik még a gyárudvaron belül lévő tizenhárom kft. mintegy 500 dolgozója is. A gyárat ráadásul, vegyi üzem lévén, nem lehet leállítani, nagyon gyorsan elamortizálódna. - Milyen nagyságú állami segítségre gondol, és milyen formában? - Mintegy 2 milliárd forintra lenne szükség. Ezt kétféleképpen lehet elképzelni, s ez ügyben folynak is a tárgyalások. Az egyik: munkahelymegtartó támogatást kapnánk, a másik pedig - amivel a magyar gazdák is jól járnának most -, hogy tonnánkénti kiegészítő ártámogatást adna az állam az értékesítéshez. Ez tonnánként 8 ezer forintot jelentene, ami a péti 150 ezer tonnára vetítve 1,1-1,2 milliárd forint. Ezáltal olcsóbban juthatnának hozzá a gazdálkodók a műtrágyához, amely így nem maradna a péti gyár raktáraiban sem. Ez már csak azért is méltányos lenne, mert miközben valakik nagyot kaszáltak az importon, a péti gyár igen nagy kárt szenvedett miatta. Ráadásul nem hallottam arról, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikai irányvonalába beleillene, hogy jól működő gyárakat csukat be. - Hét-nyolc év múlva mit csinál majd? - Remélhetőleg lesz még néhány műtrágyagyáram a régióban.