Aktív biztonsági fejlesztések − megéri megelőzni a balesetet

A szakértők szerint amíg az előző évtizedek a passzív biztonság fejlesztéséről szóltak, addig jelenleg az aktív biztonság javítása játssza a főszerepet. A kettő között nem csupán a gyakorlatban, de az elméletben is komoly különbség van, hiszen amíg a passzív biztonsági fejlesztések egy, már bekövetkezett balesetben próbálják megvédeni az autó utasait, addig az aktívak a baleset elhárításában segédkeznek.

A statisztikák szerint jóval kevesebb a súlyos sérültek száma az utakon, mint néhány évtizeddel ezelőtt, a gyártóknak rengeteg pénzbe kerülő fejlesztéseknek tehát igenis van eredménye. A balesetek zömét ugyanakkor a sofőr hibái vagy mulasztásai okozzák, amelyek sokszor banális okokra vezethetők vissza. Az autógyártók ennek érdekében elkezdték nevelni az autóvezetőket: jelzik, ha gyorsabban megy a megengedettnél, tilosban akar előzni, indexelés nélkül vált sávot vagy egyszerűen túl közel megy az előtte lévőhöz.

Mindez egy évtizede még a távoli jövőnek tűnt, ma viszont már egy átlagos cégautóba is megvásárolhatók ezek az extrák. A márkák ma már csak elvétve kérnek felárat egy-egy függönylégzsákért, de az aktív biztonsági felszerelések jelenleg még felárasak. A jó hír az, hogy ezek messze nem kerülnek annyiba, amekkora segítséget jelentenek a balesetek megelőzésében.

A legelterjedtebbek közé tartozik a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer. Ennek lényege, hogy az autó két oldalán − jellemzően a visszapillantó tükrök aljában − elhelyezett kamerák pásztázzák az utat, és jeleznek a sofőrnek, ha irányjelzés nélkül lépte át a szaggatott, esetleg a záróvonalat. A rendszer néhol hangjelzést ad, máshol megrázza a kormányt, de a lényeg, hogy felkelti a figyelmet, rosszabb esetben magát a vezetőt. A volán mögötti elalvás ugyanis az egyik leggyakoribb súlyos baleseti ok, igaz, ez nem annyira Európában, mint a nagy távolságairól és szigorú sebességkorlátozásairól ismert Egyesült Államok autósait sújtja.

A sávelhagyásra figyelmeztetést hasznos kombinálni a holttér-figyelővel. A szintén kamerákra épülő rendszer lényege, hogy a külső visszapillantó tükör közvetlen közelében felvillanó fénnyel jelzi, ha van valaki az autónk mellett, vagyis nem érdemes sávot váltani. A rendszer hátulütője, hogy gyakran túlságosan is óvatos és persze bármennyire is fejlett technológiáról van szó, érdemes mindig a saját szemünkre hagyatkozni.

A táblákat mindig érdemes figyelni, de vélhetően már mindenkivel előfordult, hogy elfelejtette, mennyivel is lehet menni egy település főútvonalán vagy hogy éppen van-e korlátozás az autópályán. Ilyenkor elkél a táblafelismerő, ami meglepően jól működik a gyakorlatban. A kamerás rendszer mellett ugyanakkor egyre gyakrabban a navigációban is feltüntetik a legnagyobb sebességet, igaz, ezek gyakran nem aktuális információk.

A leghasznosabb, egyben leglátványosabban eredményes rendszerek azok, amelyek vagy automatikusan tartják a követési távolságot az előttünk haladó autótól, vagy maguktól fékeznek, ha hirtelen közeledő akadályt érzékelnek. Előbbi az adaptív tempomat, ami leginkább hosszú autópályás haladásnál könnyítheti meg a vezetést. Itt nemcsak a kívánt követési távolságot lehet beállítani, hanem azt is, mennyi legyen az a maximális sebesség, amire az autó még felgyorsíthat. A ráfutást megelőző, illetve koccanásgátló rendszerek működése is hasonló, ráadásul egy baleset elkerülése esetén igen gyorsan megtérülhet az ebbe fektetett összeg. Több márka egyenesen úgy reklámozza rendszerét, hogy 30 kilométer/órás sebesség alatt nem is lehet összetörni az autót.

Akadnak persze ma is olyan extrák, amelyek még a luxuskategória kiváltságai. Ilyen a jó head-up display, ami bár néhány tízmillió forint alatti autóban is megtalálható, azok megközelítőleg sem annyira jók, mint például a BMW saját fejlesztése. Egyelőre hasonló privilégium az éjjellátó berendezés, ami különösen a gyalogosfelismerő rendszerrel együtt hasznos baleset-megelőzési szempontból. Ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy tíz év múlva ezek is rendelhetők lesznek valamennyi jobb kompakt modellbe.