Új indexek jelentek meg 2012 folyamán a stabilitási jelentésben. Ezek a pénzügyi közvetítés állapotára, megfelelő működésére vonatkozóan adnak sűrített információt és jelzik a kockázatokat. Az indexcsalád két részre bontható: a prociklikusságot (PKI) és a sokkellenálló képességet (REPSI, LSI, TSI) mérő mutatókra. Az indexek historikusan összehasonlítható módon mutatják a prociklikusság, valamint a sokkellenálló képesség különböző aspektusainak alakulását. Az aktuális kockázatokat egy előre meghatározott kritikus szinthez viszonyítva mutatják be az úgynevezett hőábrák. A prociklikusság mértékét jelző első hőábrát a PKI nagysága alapján számoljuk ki, míg a sokkellenálló képesség nagyságát mutató második hőábra a megfelelő három index (REPSI, LSI, TSI) által jelzett szintek közül a legrosszabb alapján készül. Az indexcsalád átfogó, de nem feltétlenül teljes képet ad a pénzügyi közvetítés állapotáról, így a kockázatok bemutatásánál továbbra is szükség van a kvalitatív szakértői értékelésre.

A Pénzügyi Kondíciós Index (PKI) a pénzügyi közvetítő rendszer mindenkori állapotának a reálgazdaságra gyakorolt hatását méri. A PKI tekinthető egy már régebb óta használt koncepció, a Monetáris Kondíciós Index (MKI) általánosításának, kibővítésének. Az MKI a kis, nyitott gazdaságok számára kifejlesztett koncepció, mivel ezekben a gazdaságokban a rövid kamatok mellet a nominális árfolyam mozgásai is hatnak a reálgazdaságra, ezért e gazdaságokban a két változó megfelelő súlyozása fejezi ki a monetáris politika szigorúságát vagy lazaságát. A PKI a rövid kamatok és az árfolyam mellett még a pénzügyi közvetítő rendszert jellemző egyéb ár- (hitelfelárak) és mennyiségi változókat (nettó hitelkiáramlás) sűríti egy indikátor változóba. A súlyozás egy VAR modell alapján történik, aszerint, hogy az adott komponens változása milyen mértékben hat a GDP-re egyéves horizonton.

A PKI éves növekedési üteme azt mutatja, hogy mennyi a pénzügyi közvetítő szektor hozzájárulása a reál-GDP éves növekedési üteméhez. A PKI alapján leolvasható a bankrendszer ciklikus pozíciója is. Ha a kibocsátási rés negatív/pozitív és a PKI is negatív/pozitív értéket mutat, akkor a bankrendszer prociklikus. Ha például a bankrendszer tovább nyitja a negatív kibocsátási rést, akkor viselkedése kontrakciós. A prociklikusságot károsnak tekintjük, hiszen ekkor a pénzügyi rendszer felnagyítja a gazdasági ciklust, akár az egyik irányba túlhevíti a gazdasági növekedést vagy akár a másik irányba elmélyíti a recessziót. A bankrendszer akkor anticiklikus, ha a kibocsátási rés negatív/pozitív, miközben a PKI pozitív/negatív. Mindez kedvező folyamatnak tekinthető, hiszen stabilizálja a gazdasági növekedést, zárja a kibocsátási rést.

A prociklikusság nagyságát historikus összehasonlítás segítségével mérjük. A háztartásoknál 2007-ben a devizaalapú jelzáloghitelek, a vállalatoknál pedig a projekthitelek jelentős felfutásához nagyban hozzájárult a bankrendszer túlzott hitelkínálata is. Ezt az időszakot használjuk referenciaként. Első lépésben tehát, ha a PKI előjele megegyezik a kibocsátási rés előjelével, akkor a bankrendszer prociklikus. Annak mértéke pedig attól függ, hogy a PKI jelenlegi abszolút értéke hogyan viszonyul a PKI 2007-es értékéhez. Ha eléri vagy meghaladja a 2007-es szintet, azt a hőábrán maximális kockázatként (vörös zóna) jelenítjük meg. Ha a bankrendszer semleges vagy anticiklikus, akkor nem azonosítunk kockázatot (zöld tartomány).

A PKI 2012 első felében erős prociklikusságot mutat, ugyanis negatív kibocsátási rés mellett a pénzügyi közvetítés csaknem 2 százalékponttal mérsékli a gazdasági növekedést és akadályozza a rés bezárulását. Ennek megfelelően a hőábra mutatója a vörös tartományban tartózkodik.

A Rendszerszintű Pénzügyi Stressz Index (REPSI) a magyar pénzügyi rendszer legfontosabb szegmenseinek, a spot devizapiacnak, a devizaswap-piacnak, az államkötvények másodpiacának, a fedezetlen bankközi forintpiacnak, a tőkepiacnak, valamint a bankrendszernek az együttes stressz-szintjét méri. Az egyes szegmensek kockázatait kifejező részindexek a pénzügyi stressz különféle aspektusait (például információs aszimmetria emelkedése, tartózkodás a kockázatos, illikvid pénzügyi eszközök tartásától) megragadó kockázati tényezőket tartalmaznak (spreadek, volatilitások, csődvalószínűségek). A REPSI nulla és egy közötti értékeket vehet fel. A magasabb értékek nagyobb, az alacsonyabb értékek pedig kisebb stresszt jeleznek.

A pénzügyi rendszer hat részindexének aggregálását rendszerszintű stresszindexszé a szegmensindexek közötti, időben változó korrelációk figyelembevételével végeztük el, melynek segítségével megragadható a különféle pénzügyi stresszesemények rendszerkockázati jellege. Ezen aggregációs módszer arra az empirikusan megfigyelhető jelenségre épül, miszerint jelentős pénzügyi turbulenciával jellemezhető periódusokban a különféle pénzügyi piacok kockázatai szorosan együtt mozognak, a kockázatdiverzifikációs lehetőségek beszűkülnek, ami a kockázatok és ezzel együtt a pénzügyi rendszer stressz-szintjének további növekedését is generálhatja, ami akár a pénzügyi rendszer összeomlásával is járhat. A különféle pénzügyi piacok kockázatainak erős pozitív irányú együttmozgása és e folyamatok tartóssága tehát rendszerkockázati jelentőséggel bíró pénzügyi stressz jelenlétére utalhat. Ha a pénzügyi turbulencia mértéke nem számottevő, akkor a pénzügyi rendszer egyes szegmenseinek stressz-szintjeit kifejező indikátorok nem mozognak szorosan és tartósan együtt, vagyis a turbulenciát kiváltó esemény nagy valószínűséggel nem rendszerkockázati jelentőségű.

Kritikus szintnek a 0,55-ös értéket tekintjük, ugyanis a becslés alapján ekkora piaci zavarok a múltban kiváltották a jegybank beavatkozását. Az index értéke októberben 0,1 és 0,2 között mozgott, ami historikusan alacsonynak tekinthető, nem utal szignifikáns stresszre a pénzügyi piacokon.

A Likviditási Stressz Index (LSI) azt mutatja, hogy a bankok likviditási tartalékai egy stresszesemény bekövetkezésekor milyen mértékben maradnak el a mérlegfőösszeg-arányos 10 százalékos szabályozói limittől, illetve hány banknál tapasztalunk elmaradást. Likviditási stressztesztünk során öt különböző sokkesemény együttes hatását vizsgáljuk. A sokkesemények három kockázattípusba sorolhatók: pénzügyi piaci kockázat (market risk); bizalmi kockázat (reputational risk); valamint partnerkockázat (counterparty risk). A stresszelt likviditási többletet bankonként számítjuk ki. Ezt követően minden bankhoz egy 0−1 közötti mutatót rendelünk attól függően, hogy a stressz utáni likviditási többlet hány százaléka a mérlegfőösszegnek. A szabályozó által elvárt 10 százalék vagy afeletti likviditás esetén 0, likviditási hiány, azaz 0 százalék alatt 1 értéket kap az adott bank. A két küszöb között lineárisan számítódik a mutató. A bankok mérlegfőösszeg alapú piaci részarányaival súlyozzuk a számított egyedi mutatókat, majd azokat összesítjük, így kapjuk meg az LSI értékét.

Az index 30 százalékos vagy afeletti szintje esetén kritikus likviditási kockázatról beszélünk. A 30 százalékos szint egyenértékű például azzal, hogy egy 30 százalékos piaci részaránnyal bíró bank illikvid, mindegyik más teljesíti a szabályozói minimumot, vagy azzal is, hogy minden bank 3 százalékponttal marad el a 10 százalékos mérlegfedezeti mutatótól a stressz-szcenárióban.

Az LSI értéke 2012 júniusában 6,8 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy a stresszforgatókönyv bekövetkezése esetén a bankrendszer egésze csak elenyésző mértékben kerülne a 10 százalékos szabályozói minimum alá. Kedvező, hogy egyetlen bank sem került nulla alá, tehát minden bank likvid maradna stresszhelyzetben is.

A Tőke Stressz Index (TSI) a szolvenciastresszteszt információit sűríti. Egy súlyos, kis valószínűségű stresszhelyzet esetén felmerülő tőkebevonási igényt mutat meg kétéves időhorizonton. Az egyedi banki eredményekből egy olyan mutatószámot konstruálunk, amely figyelembe veszi a problémás bankok méretét és a banki szintű probléma jelentőségét egyaránt. Egy bank akkor teljesít megfelelően a vizsgálat során, ha a feltételezett két, igen kedvezőtlen év után is teljesíti a szabályozói követelményt, ami legalább 8 százalékos tőkemegfelelési mutatót jelent. Az index számítása során ekkor a bank nullás értéket kap. Amennyiben egy bank tőkemegfelelési mutatója 6 százalékra vagy az alá csökkenne a vizsgált időszak végére, úgy felügyeleti beavatkozást valószínűsíthetünk, ezért ezt az esetet súlyos problémaként értékeljük. A 6 százalékos és az alatti érték a legnagyobb, egyes értéket kapja. A 8 és 6 százalék közötti tartományban egyenletesen képezzük a két állapot közötti átmenetet.

Az egyedi tőkemegfelelési mutatókhoz társított értékeket a tőkekövetelménnyel súlyozzuk össze. Az aggregált index (TSI) kritikus értékének a 30 százalékot tekintjük. Ez előállhat úgy, hogy a bankrendszer 30 százalékát kitevő bankokra 6 százalékos vagy az alatti stresszelt tőkemegfelelést kapunk, míg az összes többi bank maradéktalanul teljesíti a szabályozói tőkekövetelményt. De akár úgy is kaphatjuk eredményül a 30 százalékos szintet, ha a bankrendszer 60 százalékának pontosan 7 százalékos a tőkemegfelelése, míg a fennmaradó 40 százalék problémamentesen teljesíti a tőkekövetelményt. A példák alapján látható, hogy azonos mutatóértékekhez forintban kifejezve akár eltérő tőkebevonási igények is tartozhatnak, mivel az index értéke a tőkehiány mértéke mellett annak bankrendszerbeli eloszlását is figyelembe veszi, árnyaltabb képet nyújtva a rendszer állapotáról. Az index értéke jelenleg 7,8 százalék, ami a bankrendszer megfelelő tőkeellátottságára utal. Ilyen kedvező értéket utoljára 2010 második negyedévére vonatkozóan lehet mérni.

Vonnák Balázs, MNB