Gomba módra szaporodnak a búvároktató központok Magyarországon, egy alapfokú tanfolyam elvégzése azonban még nem jelenti azt, hogy az illető megfelelően felkészült és bármilyen váratlan helyzetben helyesen reagál - vélik a búvároktatók. A barlangi búvárkodást komoly felkészülésnek kell megelőznie, hiszen a búvárnak adott esetben a felkavarodott iszap miatt vaksötétben kell visszatalálnia a bejárathoz. A lapunk által megkérdezett oktatók említettek olyan eseteket, hogy valaki benevezett egy hétvégi túrára - a részvételi díj 40-50 ezer forint körül van -, és minden előzetes felkészülés nélkül elfogadták a jelentkezését. Azok az oktatók, túraszervezők, akik ezt vállalják, büntetlenül viszik vásárra mások életét, hiszen őket probléma esetén semmilyen felelősség nem terheli (egy oktató szavaival: „a balhét mindig a halott viszi el"). Az elméleti kézikönyv is azzal a nem túl biztató mondattal kezdődik, hogy „a barlangi búvárt nem lehet menteni”, mert a kedvezőtlen látási viszonyok miatt bármilyen probléma, hiba könnyen végzetessé válhat. Szintén az oktatási anyag szerint az első hiba még nem feltétlenül, de a második már nagy valószínűséggel halálos kimenetelű. A barlangi búvárkodás azzal veszi kezdetét, hogy a barlang előtt várakozó felkészült búvárnak megmondják, mennyi ideig maradnak bent. A vezérkötél segítségével egymással összeköttetésben, soha nem egyedül maradva haladnak a barlang belsejében a búvárok. A bódvarákói barlangban Szilágyi Zsolt valószínűleg ott követte el a hibát, hogy miután észlelte a problémát - a vezérkötél elszakadását -, pánikba esett, és egyedül akart kitalálni. Az oktatónak feltehetően már a kiérkezése előtt fel kellett fedeznie, hogy társa elveszett; ha nem így történt, nagyot hibázott; de lehet, hogy észlelte azt is, hogy kevés a levegője, és egy másik arányszabályt követve - egy halott jobb, mint két halott - nem merte vállalni a kockázatot. Egyes oktatók szerint ha kellően felkészült lett volna a bent rekedt fiatalember, inkább vállalta volna, hogy a vízen keresztül kijön - még akkor is, ha az egészségi állapota nem stabil -, mint hogy két napot várjon lenn, amíg a kőzetben járatot nyitnak számára. Mások szerint a súlyos pszichés hatás miatt nem merte vállalni; egy oktató szerint abban a járatban - ha nem is abban az üregben - járt már magyar búvár, de „annyira húzósnak ítélte”, hogy senkinek nem ajánlotta felfedezni. Vannak olyan barlangok, ahova minősítés nélkül is be lehet menni oktató kíséretében, de egyes oktatók szerint a bódvarákói barlanghoz nem volt elegendő a búvár üregi minősítése. Mások szerint viszont igen, és felkészült is volt Szilágyi Zsolt. Többen megjegyezték azt is, hogy az ilyen sportágaknál szerencsétlenségek esetén általános védekező reflex, hogy mindenki inkább felkészültnek minősíti a bajba jutottat, hiszen az ellenkező állítás rávilágítana a belső bajokra, a képzési hiányosságokra. Mlinkovics Ildikó