Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A főváros és a kerületek jövője volt a Republikon Intézet keddi konferenciájának a központi témája. Az első panelben Karácsony Gergely főpolgármester, Baranyi Krisztina ferencvárosi, Böröcz László I. kerületi és Niedermüller Péter erzsébetvárosi polgármester vitatta meg, milyen önkormányzati rendszert kellene felépíteni a 16 évig tartó centralizáció után.
Horn Gábor, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnöke a beszélgetés felvezetésében arról beszélt, hogy a rendszerváltás idején még a „kicsi állam” és az erős helyi közösségek gondolata volt meghatározó, mára viszont szerinte megfordult a viszony: a nagyobb önkormányzatok, köztük Budapest és több kerület is a központi költségvetés nettó befizetőjévé vált. Szerinte a következő időszak egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy helyre lehet-e állítani az önkormányzatiságot, és vissza lehet-e adni a helyi közösségeknek azokat a feladatokat, amelyeket az elmúlt években elvontak tőlük.
Karácsony Gergely szerint Budapest hosszú távú jövőjéről lehet és kell is beszélni, de a legégetőbb kérdés most az, hogy a főváros egyáltalán működőképes marad-e a következő hetekben. A főpolgármester szerint az előző kormány még a választás után 60 napos haladékot adott a szolidaritási hozzájárulás ügyében, ez a határidő azonban lejár, és tudomása szerint nincs olyan döntés, amely meghosszabbítaná a haladékot vagy végleges megoldást adna a helyzetre.
Karácsony azt mondta, a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott idei költségvetésben nulla forint szerepel a szolidaritási hozzájárulás befizetésére, vagyis Budapest álláspontja szerint nem tud fizetni. A főváros emellett továbbra is jogvitában áll a Magyar Államkincstárral, miután a bíróság szerinte kimondta, hogy a szolidaritási hozzájárulás jelenlegi rendszere törvénysértő.
Jelenlegi tudásunk szerint a Fővárosi Önkormányzat a jövő héten fizetésképtelenné fog válni.
A főpolgármester úgy fogalmazott: lehet beszélni a kerületek és a főváros közötti feladatmegosztásról, az agglomerációs együttműködésről vagy a hosszú távú városfejlesztési célokról, de mindez másodlagossá válik, ha Budapestnek rövid távon nincs pénze a működésre. A főváros problémája nem elsősorban hatásköri kérdés. Úgy látja, a fővárosnál logikusan azoknak a feladatoknak kell maradniuk, amelyeket városi léptékben lehet hatékonyan ellátni: a közösségi közlekedésnek, a közvilágításnak, a fővárosi főúthálózatnak, a hidaknak, a víz- és csatornaszolgáltatásnak, valamint a nagyobb zöldfelületek kezelésének. A valódi gond szerinte az, hogy ezekhez a feladatokhoz nem kapcsolódik kiszámítható finanszírozás.
Hosszabb távon a Budapest és az agglomeráció közötti viszonyt is új alapokra helyezné. Szerinte tarthatatlan, hogy a fővárosi térség, amely az ország gazdasági teljesítményének meghatározó részét adja, nem rendelkezik közös, demokratikusan ellenőrizhető döntéshozatali fórummal.
A főpolgármester szerint nem arról lenne szó, hogy el kell venni a települések autonómiáját, hanem arról, hogy a főváros, a kerületek és az agglomerációs önkormányzatok viszonyát intézményesíteni kellene. Példaként említette, hogy ma a közösségi közlekedés, a vízvezetékek, a csatornahálózat vagy más közszolgáltatások gyakran a közigazgatási határnál véget érnek, miközben a városi élet valójában nem áll meg a Budapest tábláknál.
Baranyi Krisztina szerint a kormányváltástól Budapest és a kerületek is elsősorban partnerséget vártak. A ferencvárosi polgármester úgy fogalmazott, az előző kormány Budapestet és a vidéki önkormányzatok jelentős részét sem partnerként, hanem ellenségként kezelte, ez pedig ellehetetlenítette a fejlődést.
Szerinte a főváros és a kerületek közötti viszony finomhangolásáról lehet beszélni, de addig ez nem lehet elsődleges ügy, amíg Budapest pénzügyi biztonsága nem rendeződik. A kerületek sokszor olyan feladatokat is elvégeznek, amelyeket normál esetben a fővárosnak kellene, mert a budapestiek szempontjából nincs különbség aközött, hogy valaki fővárosi vagy kerületi lakos.
Jól mutatja a helyzet súlyát, hogy Budapesten az elmúlt években alig volt érdemi útfejlesztés. Úgy látja, a város fejlődése az elmúlt hat évben lényegében befagyott, mert a működési kényszerek és az elvonások felemésztették a fejlesztési mozgásteret.
Baranyi Krisztina élesen reagált arra, amikor Böröcz László arról beszélt, hogy az önkormányzatok saját bevételeit hatékonyabb gazdálkodással is lehet növelni. A ferencvárosi polgármester szerint a Fidesz-kormány egyszerűen meglátta, hogy az önkormányzatoknál még van pénz, majd elkezdte azt elvonni. Példaként említette, hogy Ferencvárosban olyan nagy létesítmények vannak, mint a Groupama Aréna és az MVM Dome, amelyek szerinte nem fizetnek olyan helyi adókat, amelyek egyébként jelentős bevételt jelenthetnének a kerületnek.
Böröcz László több ponton is vitatkozott polgármester-társaival, de abban egyetértett velük, hogy a budapesti kétszintű önkormányzati rendszert nem lenne helyes felszámolni. Szerinte a kerületeknek továbbra is megvan a szerepük, mert a helyi ügyekben ők vannak a legközelebb a lakókhoz.
Azoknak a feladatoknak kell az önkormányzatoknál maradniuk, amelyek a helyben élők mindennapi problémáira adnak választ. Ha például valahol kátyú, szemét, közterületi gond vagy helyi forgalmi probléma van, azt egy kerületi önkormányzat gyorsabban és pontosabban érzékeli, mint egy nagy, központosított városi hivatal.
Böröcz szerint Budapest történelmileg kialakult 23 kerülete nem puszta közigazgatási egység, hanem helyi identitás is. A szemétszállítást, a közösségi közlekedést, a közműveket, a közvilágítást és a városi szintű infrastruktúrát természetesen a fővárosnak kell koordinálnia, de a helyi utak, kisebb zöldfelületek és lakosságközeli ügyek jelentős része jobban kezelhető kerületi szinten.
A polgármester azt is hangsúlyozta, hogy Budapestet, a megyei jogú városokat és a kisebb településeket nem lehet egyetlen egységes sablonnal kezelni. Szerinte külön kell gondolkodni a fővárosról, a nagyvárosokról és a vidéki településekről, mert teljesen más problémákkal küzdenek.
Böröcz ugyanakkor védte azt az álláspontot, hogy bizonyos korábbi központosítások mögött volt racionális megfontolás. Az iskolák államosításánál szerinte például létező probléma volt, hogy a kisebb, szegényebb települések nehezen tudták fenntartani az intézményeiket. Abban viszont egyetértett Karácsony Gergellyel, hogy ha az iskolák visszakerülnek az önkormányzatokhoz, azt nem lehet úgy megoldani, hogy csak a gazdagabb települések válogathassanak az intézmények közül.
Niedermüller Péter szerint a főváros finanszírozási problémája nem technikai részletkérdés, hanem Budapest működőképességéről szól. Az erzsébetvárosi polgármester úgy fogalmazott: ha nincs megfelelő finanszírozás, akkor nem lesz megfelelő közszolgáltatás sem.
Európai összehasonlításban is tarthatatlan, hogy egy fővárosnak ilyen rövid távú likviditási bizonytalanságokkal kelljen szembenéznie. Az önkormányzatokat nem lehet az államtól különálló, másodlagos szereplőként kezelni, mert olyan feladatokat látnak el, amelyek közvetlenül meghatározzák az állampolgárok életminőségét.
Niedermüller a kerületek önállóságát is fontosnak nevezte, de hozzátette: a kerületek között jelentős különbségek vannak. Erzsébetváros például társadalmi, kulturális és turisztikai terhelésben egészen más helyzetben van, mint több külső vagy kisebb forgalmú kerület. Szerinte a finanszírozási rendszernek ezeket a különbségeket is figyelembe kellene vennie.
A polgármester később arról is beszélt, hogy a szolidaritási hozzájárulás jelenlegi formája azért problémás, mert nem átlátható. Mint mondta, Erzsébetváros milliárdos nagyságrendű befizetéseiről sem lehet megmondani, pontosan hova kerültek és milyen települési célokat finanszíroztak belőlük.