"A magyar Jeremie-program best practice az Európai Unióban"

− Hogyan húzható meg az MV Zrt. eddigi teljesítményének mérlege?
− Összességében elégedettnek kell lennünk, hiszen három fő termékkörünkön keresztül − refinanszírozás, garancia és kockázati tőke − nem kis részben 150 közvetítő partnerünknek köszönhetően, 16 ezer vállalkozáshoz juttattunk el Jeremie-forrást. Az idén záruló uniós költségvetési időszak során mintegy 250 milliárd forintnyi forrás állt rendelkezésünkre és közel száz százalékban sikerült is ezt az összeget kihelyezni.

− Mennyire okozott gondot, hogy más uniós forráskihelyezésekkel szemben az önök által meghirdetett programok zöme visszatérítendő támogatásokat kínált a partnereknek?
− Az eredmények azt mutatják, hogy a vállalkozások számára emészthető volt ez a megoldás. Ráadásul az így kihelyezett összegek a későbbiekben újrafelhasználhatóak gazdaságélénkítési célra, tehát ezek a pénzek mintegy modern Marshall-segélyként is működhetnek. Aligha véletlen, hogy az EU is ebbe az irányba mozdul − a 2014−2020-as költségvetési ciklusban az unió preferálja a visszatérítendő támogatások hangsúlyosabb szerepeltetését. Míg általánosságban az EU-pályázati forrásokhoz átlagosan 15 százalékot a nemzeti költségvetésnek kellett biztosítania, addig a visszatérítendő forrást alkalmazó megoldások esetében az új szabályok szerint ennél 10 százalékkal lehet kisebb az önerő, sőt bizonyos programok finanszírozási háttere 100 százalékban támaszkodhat majd az unióból érkező forrásra. Szerénytelenség nélkül mondhatom: az, hogy az MV Zrt.-nél döntően pénzügyi területről érkező szakemberek dolgoznak, illetve az, hogy a Jeremie-források kihelyezési strukturáit indulástól a pénzügyi közvetítői rendszerre alapozzuk, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a magyar Jeremie-programokat az Európai Unióban immár best practice-ként állítják a tagállamok elé.

− Az összkép valóban szép, de bontsuk szét a programelemekre az eredményeket. Az uniós sikert vélhetően a hiteltermékek, konkrétan a kombinált mikrohitel hozta meg?
− Valóban mind a klasszikus mikro­hitel, mind az ön által említett kombinált termék kihelyezési eredményei meghaladják a várakozásainkat. Fontos látni, hogy a termékek kondíciói az elmúlt időszakban hónapról hónapra kedvezőbbek lettek, miközben a korábbi hitelezési plafon okán a régi szerződések legnagyobb részét 9 százalékos ügyfélkamat mellett helyezték ki − és abban a környezetben még messze versenyképes kamatot kínált az érintett körnek −, addig az új kihelyezéseink már 5 százalékos kamatszint mellett teszik lehetővé a finanszírozást.

− A kockázati tőkével kapcsolatosan mindenki óvatos volt, milyen tapasztalataik vannak a kihelyezések hatékonyságával kapcsolatban?
− A kockázati tőke nem alkalmas arra, hogy a vállalkozók tömegei számára valós finanszírozási forrást biztosítson, még akkor se, ha rendkívül büszkék lehetünk arra, hogy a jelek szerint sikerült "megtanítanunk" a piacot a kockázati tőkére. Korábban senki nem gondolt arra, hogy a kockázati tőke eljuthat a kisvállalkozói körbe, főleg azzal az alapfeltétellel, hogy a Jeremie-pénzek mellett minimum 30 százalékos piaci forrás is szükséges. Ehhez képest immár a negyedik kockázati tőkeprogramot kellett elindítanunk, s a magvető program keretében akár már 150 ezer eurós tőkével is lehetőség van egy induló kkv-t kockázati tőkével segíteni. Az első program keretében rendelkezésre álló összeg közel 80 százaléka már eljutott működő vállalkozásokhoz, ami közel 100 céget jelent. A másik fontos minősítési elem lehet, hogy alig kétéves futamidő után a rendszerben már megvolt az első kivásárlásos exit is.

− Sokan úgy vélik, hogy a vállalkozások forráshoz jutásában döntő szerepük lehetne a garanciatermékeknek. Ehhez képest itt nem igazán van okuk büszkélkedni...
− Ezen a területen magam is gyorsabb áttörést vártam, bár azt kell mondjam, hogy az utolsó hónapok szerződéseinek köszönhetően immár 32 milliárd forintos kumulált állománnyal büszkélkedhetünk. Nem akarom a teljes felelősséget eltolni, de a korábbi időszak sikertelensége vélhetően összefügghet azzal, hogy nem igazán volt valós hitelkereslet a vállalkozások részéről.

− Nem igazán sikerült garanciaterméket kapcsolni a növekedési hitelprogramhoz (nhp) sem...
− Azt gondolom, hogy a rövid rendelkezésre álló idő okán döntően olyan ügyfelek kaptak az nhp első körében hitelforrást, akiknek a banki kockázata nem igényelte külön garancia igénybevételét, s e téren a Jeremie-feltételeknek megfelelés is szűkítette a keresztmetszetet. Ám az októberben indult második kör esetében már jóval bizakodóbb vagyok a programelem kihasználásával kapcsolatban, már csak azért is, mert az MV Zrt. garanciaterméke alapesetben − külön támogatások nélkül is − 0,5 százalékos garanciadíj mellett érhető el. Az elmúlt hetekben arra helyeztük a hangsúlyt, hogy erre a kritériumra felhívjuk a finanszírozó partnereink figyelmét.

− Ha már nhp. A kisebb cégek esetében a legkomolyabb kritika a programmal kapcsolatban épp az, hogy a közismerten forráshiánnyal, emiatt a mindennapokban is finanszírozási gondokkal küszködő cégek számára csak nagyon szűk mezsgyén, éven belüli finanszírozás esetén teszi elérhetővé a forgóeszköz-finanszírozást. E téren hogy állnak az MV Zrt. hitelprogramjai?
− Nem tisztem és azt hiszem, nem is kell, hogy én védjem meg a jegybanki programot kidolgozó szakembereket, de látni kell, hogy az nhp-t hangsúlyosan monetáris politikai eszközként aposztrofálták, márpedig a gazdaság növekedéséhez sokkal inkább a beruházások, semmint a mindennapi likviditás biztosítása járul hozzá. Emellett pedig látni kell azt is, hogy a korábbi uniós költségvetési időszakban ki volt zárva, hogy a brüsszeli pénzek forgóeszköz-finanszírozást támogassanak. Azt gondolom, időközben az unió döntéshozói is szembesültek a valósággal: megerősítést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy a 2014−2020-as költségvetési időszakban már a forgóeszköz-finanszírozás is belefér a Jeremie-pénzek által támogatható eszközökbe, és a lízing is teret nyer majd. Ésszerűnek látszana a faktoringtermékek felvétele is, erről azonban még távolibb a döntés.

− Az nhp-t az MNB, a Jeremie-pénzek elköltését az MV Zrt. irányítja, miközben például a Széchenyi kártyaprogramot egy harmadik szervezet, a Kavosz koordinálja, ráadásul első ránézésre sok az átfedés a programok között. Nem okozhat ez problémát a későbbiekben?
− A piacon futó, adott esetben kormányzati vagy uniós támogatási forrásokat felhasználó termékekben előfordulnak párhuzamos elemek, de a másik oldalon még igen széles az a vállalkozói kör, amelyet egyelőre nem tudtunk semmilyen támogatási lehetőséggel megszólítani, tehát a különbözőségek is igen fontosak. Fontos új feltétel, hogy az új költségvetési ciklus során az unió minden támogatási döntés előtt megelőző felmérés elvégzését írja elő − ez könnyebben felszínre hozhatja az átfedéseket és hozzásegíthet a szinergiák jobb kihasználásához is. Az utóhangolást pedig segítheti, hogy a hírek szerint gyorsulni fog az uniós notifikáció, a programelemek bevezetését pedig az gyorsíthatja, hogy az eddiginél általánosabb módon engedi majd az EU, hogy a tagállam − ha a programra bizonyosan megérkezik majd a brüsszeli jóváhagyás − saját forrásaira támaszkodva akár azonnal piacra vezessen egy új terméket. Remélem, hamarosan több MV Zrt.-s innováció is gyorsan piacra juthat a megoldás révén.

Szerző: Nagy László Nándor