− Az első negyedévi eredmények alapján a Stabilitás Pénztárszövetséghez tartozó önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona 14 százalékkal nőtt egy év alatt. Jelenthet ez fordulatot?
− Fordulatról talán még korai beszélni, de az tény, hogy tavaly nagyon jó volt a hozam az egész szektorban. Főleg 2011-hez képest, ami sok pénztárban negatív eredménnyel zárult. Most a reálhozam is igen erősen pozitív volt. Az igazi fordulatot az jelentené, ha sikerülne a húszas-harmincas korosztályt meggyőzni az önkéntes nyugdíjpénztári tagság előnyeiről. Hogy ez a legolcsóbb hosszú távú megtakarítási forma, amihez ráadásul állami kedvezmények is járnak. Természetesen később sem haszontalan elkezdeni az előtakarékosságot, de ez az az időszak, amikor talán a legelőnyösebb. Az általános gazdasági helyzet miatt 2008 óta mostanáig csökkent a taglétszám, remélhetően ez a folyamat hamarosan megáll és a jövőben megfordul.
− Miért idegenkednek Magyarországon egyesek ma is ettől a megtakarítási formától?
− A kilencvenes években a belépők döntő többsége munkáltatói kezdeményezésre vált pénztártaggá. Amikor Magyarországon − a szakszervezetekkel együttműködve, gyakran az ő ráhatásukra − több munkáltató bevezette az önkéntes nyugdíjpénztári lehetőséget, sok munkavállaló sajnos nem volt tisztában azzal, hogy milyen fontos eszközt is kap az időskor anyagi biztonságához. Az önkéntes nyugdíjpénztári forma persze a leghatásosabban ott működött, ahol mondjuk a munkáltató három százaléka mellé a munkavállalónak is oda kellett tennie a maga egy százalékát. Ez esetben egészen máshogy viszonyultak a dolgozók a pénztártagsághoz: sokkal tudatosabban kezelték, átérezték, hogy ez valóban öngondoskodás, és nem hagyták abba a befizetést egy esetleges munkahelyvesztés vagy munkahelyváltás után sem. Vagy épp a cafeteria-rendszer bevezetésével, amikor mások inkább a kézzelfoghatóbb, rövid távon megtérülő juttatásokat választották a nyugdíjpénztári megtakarítások helyett.
Sokak számára nem volt egyértelmű a 2008-as pénz- és tőkepiaci válság előtt, hogy ez egy tőkebefektetés, vagyis itt sincs hozamgarancia. Nekik katartikus élmény volt akkor rádöbbenni arra, hogy nem mindig van szó lineáris növekedésről. Szerencsére a rákövetkező év jól sikerült, és ez megnyugtatta a kedélyeket. Remélem, hogy a 2012-es, a szektor szintjén is igen jó hozamok tovább erősítik a pénztárak iránti bizalmat. Mindemellett hogyha több évre visszamenőleg összevetjük az egyéb megtakarítási lehetőségek hozamait, még a rosszabb évvel együtt is kiemelkedő a nyugdíjpénztári megtakarítások átlaghozama.
− Milyen volt az elmúlt év az MKB Önkéntes Nyugdíjpénztárnál?
− Nagyon sikeres. Az egyik portfóliónkkal 19,83 százalékos hozamot értünk el az MKB Nyugdíjpénztár önkéntes ágában, ami a második legjobb eredmény az egész piacon − és a nálunk 0,12 százalékkal jobb első helyezett portfólió korántsem érint ennyi tagot. Ez ugyanis a kiegyensúlyozott portfóliónk, amihez a teljes pénztári vagyon 86 százaléka, illetve a teljes, 90 ezres tagság 90 százaléka tartozik. A teljes pénztári vagyon eközben 10,7 százalékkal nőtt: 84,5 milliárd forintról 93,5 milliárdra. A közelmúltban egy átfogó elemzést készített egy független cég a hazai önkéntes nyugdíjpénztárakról, amely szerint a nagyok között az MKB az egyik legjobb.
− Mi az, amiben jobb lehet egy nyugdíjpénztár a másiknál?
− Természetesen az elért eredmény, mindenekelőtt a hozam számít, de van még, ami fontos lehet. Mondjuk a korrekt, megbízható és teljes körű kiszolgálás, például tagjaink az MKB Bank nyolcvan fiókjában intézhetik országszerte pénztári ügyeiket is. Nálunk ráadásul nem csak ezzel használhatják ki a banki háttér előnyeit, hiszen minden pénztártagnak kedvezményes számlavezetés jár. Emellett az MKB Önsegélyező Pénztár és az MKB Egészségpénztár szolgáltatásai, valamint az MKB Szép kártya teheti teljesebbé a cafeteriakínálatot.
