Az első bejelentések az aránytalanul magas gyógyszertámogatással, a nemzetközi összevetésben kiemelkedően megemelkedett gyógyszerfogyasztással és -költéssel indokolták a gyógyszerkassza forráskivonását. Nem szerencsés a magánkiadások vizsgálata, ha a cél a közkiadások csökkentése, de azzal is célszerű lenne számolni, hogy sok kórházban felhasznált szer patikán keresztül jut el a betegekhez, ráadásul 2007 óta az állami ráfordítások közel 20 százalékát a gyógyszergyártók vállalják át − mondta lapunknak Molnár Márk Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója. A gyógyszerellátás a 2007-es racionalizálást követően nem költ többet a hasonló fejlettségű országok rendszereinél, az éves kifizetés 2006-ról 2007-re nettó 400 milliárd forintról 290 milliárd alá csökkent − hangsúlyozta Molnár.
A szaktárca és az egészségpénztár szakemberei mindent megtettek, hogy a gazdaságpolitikai elvárások mögé szakmai tartalmat csempésszenek − fogalmazott az elemző, aki szerint helyes irány többek közt az eredményesség alapú és a betegek együttműködését fókuszba helyező támogatás, de itt is óriási lesz a jelentősége, hogy miként ültetik át a gyakorlatba. Aggasztó viszont, hogy a betegekre hárítják annak felelősségét, mennyire hatásos a terápia − tette hozzá −, illetve hogy ez alapján csökkentenék a rosszul hasznosuló készítmények támogatását betegedukáció helyett. A hatóanyag alapú gyógyszerrendelés kellő szabályozási környezetben hatékony lehet, ám a tervezett módon a nyereségnél nagyobb bevezetési költséggel járhat a kutató szerint.
Molnár úgy véli, a 120 milliárdos megtakarítás jelentős előre nem tervezhető mellékhatásokat eredményez majd a gyógyszerellátás minden szereplőjénél. A betegterhek növekedése mellett a gyógyszergyártók vélhetően csökkentik majd az orvosok továbbképzésére és javadalmazására fordított tízmilliárdos összegeket, a gyógyszergyárak és nagykereskedők kevésbé lesznek türelmesek nehezen fizető ügyfeleikkel, illetve megszüntethetik az évi tízmilliárdos nagyságrendű gyógyszeradományokat is. A kutató szerint különösen fontos lenne hatástanulmányok készítése, a mellékhatások vesztesége ugyanis könnyen elérheti a realizált megtakarításokat.
A tervezett intézkedések zöme a gazdasági értéket előállító hazai gyártókat érinti leginkább, de az extrém mértékű adók nyilván hatással lesznek az innovatív és generikus importőrökre is. A 12 százalékos gyártói befizetési kötelezettség emelése százalékpontonként 2−2,5 milliárd forintot hozhat a költségvetésnek, a gyógyszerismertetők (azaz az orvoslátogatók) terheinek emelése azonban a várható tömeges elbocsátások miatt csökkentheti az állam bevételeit.
