A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa szerdai, soron kívüli ülésén csütörtöki hatállyal 8,5 százalékról 100 bázisponttal, 7,5 százalékra mérsékelte a jegybanki alapkamatlábat. A bejelentés meglepetésként érte a piacot. Járai Zsigmond jegybankelnök ugyanis szerda reggel még úgy nyilatkozott, hogy a gazdaságban jelen lévő inflációs nyomás miatt nincs lehetőség a kamatszint csökkentésére. Az elnöki nyilatkozat és a döntés több ok miatt is különbözhet, elképzelhető például, hogy Járai egyszerűen kisebbségbe került a monetáris tanácson belül. A jegybank a lehető legtovább kívánta változatlan szinten tartani a kamatszintet, ugyanis az inflációs cél teljesüléséhez erős forintra van szüksége - véli Barcza György, az ING Bank elemzője, aki szerint a meglepetésszerű döntéssel a spekuláció letörése volt az MNB célja.
A hivatalos indoklás szerint a kamat csökkentését az tette szükségessé, hogy a forint árfolyama elérte az árfolyamsáv szélét, így a jegybanknak sok devizát kellett vásárolnia a sáv védelme érdekében. A NAPI Gazdaságnak nyilatkozó banki szakértők becslése szerint a jegybank 300-400 millió eurót vásárolt fel szerdán a piacon.
A tegnapi kamatdöntés fokozta a forintra nehezedő vételi nyomást, amelynek következtében a magyar fizetőeszközzel késő délután - amikor már nem él a jegybank intervenciós kötelezettsége - újra a sávon kívül kereskedtek. A NAPI Gazdaságnak nyilatkozó szakértők szerint a 100 bázispontos kamatvágás nem hűtötte le a spekulációt, ahhoz ugyanis ennél 50-100 bázisponttal erőteljesebb csökkentésre lett volna szükség. A vártnál mérsékeltebb vágás után tehát a befektetők újabb mérséklést prognosztizálnak. Ráadásul a szerdai események arra utalnak, hogy a jegybank nem képes az erőteljesebb spekulációs támadás kivédésére - mondták a szakértők, akik közül többen úgy vélik, hogy a hétfői ülésen további 50 bázisponttal csökkenhet az alapkamat.
Az intervenció ténye azt mutatja, hogy alacsonyabb kamat mellett is a jelenlegi szint közelében stabilizálódhat az árfolyam - áll a kamatdöntést indokló jegybanki nyilatkozatban, amely újra hitet tesz amellett, hogy az erős forint segíti az idei és a jövő évi inflációs célok elérését.
A forint erősödéséhez - és így áttételesen a soron kívüli kamatvágáshoz - nagyban hozzájárult, hogy az előzetesen várt 5,1 százalék helyett mindössze 4,8 százalék volt a decemberi inflációs ráta. Ezzel kényelmesen teljesült a jegybank 2002 decemberére kitűzött, 4,5 ±1 százalékos inflációs célja is, mivel az éves átlagos drágulás 2002-ben 5,3 százalék lett.
A decemberi prognózisok és a tényadat közötti eltérés nagy részben két tényezőre vezethető vissza. Az elemzők többsége az élelmiszerektől 0,2-0,3 százalékos áremelkedést várt, a főcsoport árszintje azonban - elsősorban a sertéshúsnak köszönhetően - 0,1 százalékkal esett. Jelentősen torzította az előrejelzéseket az is, hogy a szakértők tévesen kalkuláltak az üzemanyagárak esetében. A prognózisok azzal számoltak, hogy az üzemanyagok összesen 4 százalékos drágulása miatt 1,2 százalékkal emelkedik a főcsoport árszínvonala is, azaz nem vették figyelembe, hogy a KSH havi átlagárakkal számol. Havi szinten ugyanis a novemberi árcsökkentések és a decemberi áremelések nagyjából kiegyenlítik egymást, így a hó/hó alapon kalkulált részmutató mindössze 0,2 százalékos volt.
Optimizmusra ad okot az inflációs statisztikán belül, hogy az erős forint hatására 0,3 százalékkal esett a tartós fogyasztási cikkek árszintje. Szintén kedvező, hogy a tavalyi év kiemelkedő bérdinamikája a jelek szerint nem okoz számottevő inflációs nyomást, a piaci szolgáltatások éves indexe 30 bázisponttal még mérséklődött is novemberhez képest.
A makroelemzők nagy része nem bízik abban, hogy teljesül a jegybank idei inflációs célkitűzése, szerintük decemberben 4,5 százalék felett lesz az árnövekedés mértéke. Nem ért egyet a többséggel Kovács György, a Budapest Economics közgazdásza, aki úgy véli, hogy a kedvező decemberi adat tükrében teljesülhet a 2003-as cél, és 2003. decemberre 4,3 százalékos inflációs ráta várható.
Az irodaházak tulajdonosai valószínűleg nagy megnyugvással szemlélik az infláció folyamatos csökkenését. Bár a bérleti díjakat nem forintban, hanem euróban állapítják meg, a hosszú távú - öt vagy több évre szóló - megállapodásoknál számolnak a forint romlásával is. Ez azt jelenti, hogy minden év elején az előző évi infláció mértékével emelik meg a bérleti díjat. Mivel azonban a fővárosi irodapiacon az utóbbi két évben nem változtak a bérleti díjak (sőt néhány területen még csökkentek is) s jelenleg minden ötödik irodaház üresen áll, a fejlesztőknek nagyon meg kell gondolniuk, hogy az inflációból mennyit háríthatnak át a bérlőkre - mondta lapunknak Kispál Sándor, a Magyar Ingatlanszövetség alelnöke. Ezt a problémát a gyakorlatban úgy oldják fel, hogy az indulásnál megállapított bérleti díj valamivel alacsonyabb lesz a piacinál, s a szerződés ideje alatt kerül lassan egyensúlyba az irodaház tulajdonosának és a bérlőnek az elvárása.
A biztosítótársaságok is figyelembe veszik az inflációt az idei díjaik kialakításánál. Így az ING NN Biztosító Rt. az életbiztosításoknál a teljes éves inflációt veszi alapul, amikor ügyfeleinek felajánlja az inflációkövetést, szakszóval az indexálást. Erre Szabó József, a társaság vezető matematikusa szerint azért van szükség, mert a korábban kötött életbiztosítások lejárati és a futamidő közben érvényes haláleseti és rokkantsági biztosítási összegét így növelni lehet. Tehát nemcsak a biztosítás értéke nő, hanem a lejáratkor felvehető összeg is.
A biztosítók számára az indexálás az új üzletkötés nélküli díjbevétel-növelés lehetőségét jelenti. Az Allianz Hungária Biztosító Rt. különféle életbiztosítási termékeinél ugyancsak felajánlja az indexálást. Az egyik - hasonlóan az ING-hez - a KSH adataihoz köti azt, a másik esetben az Allianz akkora díjemelést kínál fel, amekkora a biztosításba épített garantált kamat és a befektetéseken ténylegesen elért hozam közötti különbség.
A lakásbiztosításoknál az inflációval való díjemelés elfogadása szerződési feltétel az Allianznál - mondta Török Miklós főosztályvezető. Ez a fizetendő díj mellett a biztosítási összeget is emeli. A régi lakásbiztosításoknál a 2003-as díjemelésnél az Allianz a 2002. januári év/év inflációval számol, amely 6,6 százalék volt. Az új lakásbiztosítási termékeknél kedvezőbb értékkövetés él, itt a 2002. júniusi év/év indexet alkalmazzák. Ez az ingatlanértéknél 4,5, az ingóságoknál 4,8 százalék. Ebben az esetben azonban csak a tavaly szeptember előtt kötött szerződések díjait emelik. Az indexálás alapját az ingatlanoknál a lakásjavítási cikkek, valamint a szolgáltatások átlagos árindexe adja, az ingóságoknál a KSH fogyasztói árindexével számolnak.
H. B.-K. P. P.-V. Gy. Zs.
