Húzóágazat maradt a vitorlázás
Bár a balatoni vitorlásturizmusban is érzékelhető volt a válság, az ágazat az elmúlt években és ma is az átlagosnál jóval kiegyensúlyozottabban teljesít. Ebben része van annak, hogy a vendégek zömét csábító strandolásnál kevésbé időjárásfüggő, de annak is, hogy jobbára tehetősebb közönsége van. Nem véletlen, hogy immár jó néhány panziótulajdonos, sőt fizetővendéglátó is vitorlástúrát és hajóhasználatot kínálva igyekszik vonzóbb lenni a piacon. A kikötőről kikötőre járó vitorlázók jelentősen növelik a helyi vendéglősök, büfések forgalmát, de sok borház is szinte ebből él. A nagy, látványos balatoni versenyek − például a Kékszalag − évről évre egyre több vendéget csábítanak a tó szinte minden településére. Miközben az idei szezon − többek között a kiszámíthatatlan időjárás miatt − a tavalyinál is döcögősebben indult, az említett legnagyobb múltú verseny idejére a szállodák és panziók jelentős részében minden szoba foglalt. Sternócky Balázs, a siófoki Hotel Azúr értékesítési és marketingigazgatója elmondta, a rendkívül gyenge előszezon után különösen fontos, hogy vonzó rendezvényekkel lehessen vendégeket csalogatni a tó partjára. Júliusi foglaltsági adataik jobbak a tavalyinál. Ezen belül a külföldi vendégek száma az elmúlt év azonos időszakához képest mintegy 20 százalékkal nőtt. Az egyik lapunk által megkérdezett balatonfüredi vendéglőüzemeltető szerint az életben maradásukat köszönhetik a hajótulajdonosoknak, és ez nem csak Füreden van így. Az időjárástól függetlenül kora tavasztól késő őszig jönnek, hiszen a kikötőben mindig akad tennivaló. Hozzátette, a nyári vendégek legalább 30 százaléka a vitorláskikötőből érkezik. Egy hajós átlagosan ma is kétszer annyit költ, mint egy másik vendég. Ugyanakkor az is tény, hogy az ágazat dinamikus fejlődése 2008-tól megtorpant. Források híján több kikötőfejlesztési program kútba esett, illetve lelassult, de a hajók és a bérelt kikötőhelyek száma sem nőtt az elmúlt négy évben. Egyre több, elsősorban régebbi típusú, kisebb vitorlás kerül piacra, döntően azért, mert tulajdonosa − főként az emelkedő fenntartási költségek miatt − már nem tudja üzemben tartani. Helyükre jórészt korszerűbb, nagyobb, már a tengerre is alkalmas, döntően márkás, külföldön gyártott vitorlások kerülnek.
