Végérvényesen lezárult az a próbaper, amelynek alapján az 1924-ben kibocsátott úgynevezett Népszövetségi Kölcsön kötvényeinek tulajdonosai a siker reményében nyújthatnak be keresetet a magyar állam ellen. Az LB, megszüntetve az eddigi diszkriminációt, indoklásában kimondta, hogy hiába tűnt el a történelem viharaiban előbb (1926-ban) a korona, majd 1946-ban a pengő, a papírokon svájci frankban szereplő követelés változatlanul fennáll. (A svájci frank mellett dollárban, fontban, holland forintban, francia frankban, sőt még cseh koronában is denomináltak sorozatokat.) Ennek alapján pedig az igényeket a törvényes fizetőeszközben, azaz a forintban kell megfizetni. Korábban a Fővárosi Bíróságon megszületett precedens értékű ítélet a próbaper tárgyát képező 1 darab kötvény után 1000 svájci franknak megfelelő forint megfizetésére kötelezte a magyar államot (NAPI Gazdaság, 1999. július 28., 1-4. oldal). A pernyertes magánszemély (akinek eredetileg 13 kötvénye volt) és a fél tucat, 50-60 kötvényt birtokló többi tulajdonos ezt követően döntött úgy, hogy a többi értékpapír után is követeli az őt megillető összeget. Az őket képviselő Patay Géza ügyvéd lapunknak elmondta: a tárca korábban arra hivatkozva tagadta meg az igényeket, hogy a próbaper jogerős döntése ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be, és azt még nem bírálták el. Jelenleg egyébként mintegy 11 per van folyamatban e tárgyban. A tegnapi döntés lapunk szakértői szerint befolyással lehet a régi székesfővárosi kötvények párhuzamosan folyó perére. Ezek tulajdonosai ugyanis - mintegy 30 magánszemély 450 értékpapírjáról van szó - szintén a próbaper mellett döntöttek, a közel tíz keresetlevelet már benyújtották a Fővárosi Bíróságra. A székesfőváros még 1914-ben különböző devizanemekben mintegy 58 millió aranykorona értékű (akkor 72 millió svájci franknak, illetve 11,5 millió dollárnak megfelelő), 1927-ben 20 millió aranydollár értékű kötvényt bocsátott ki. A Fővárosi Önkormányzat szerint ez esetben is a magyar államé a felelősség, a Pénzügyminisztérium azonban ezt a kibocsátó főváros terhére látta megállapíthatónak. A városháza információink szerint azt is állítja, hogy Budapest nem tekinthető a székesfőváros jogutódjának. Ezenkívül elévülésre is hivatkozik. Patay Géza szerint ugyanakkor a tulajdoni igények elévülhetetlenségének a polgári törvénykönyvben lefektetett szabálya az értékpapírokra is vonatkozik. Az ügyvéd mindkét ügy kapcsán utalt rá, hogy megbízói más-más igényekkel lépnek fel az alperesekkel szemben. Akad, aki idős korára való tekintettel beérné a tőketartozással, és van, aki ügyleti kamatot, illetve késedelmi kamatot is követel. A jogász szerint az alperesek magatartása egyik ügyben sem felel meg a jóhiszeműség és a kölcsönös együttműködési kötelezettség szabályainak, és a hatóságok indokolatlanul kényszerítik pereskedésre a túlnyomórészt idős kötvénytulajdonosokat. Lapunk úgy tudja, hogy az 1949 utáni beszolgáltatási kötelezettség, a szervezett megsemmisítés ellenére is számos olyan régi kötvény lehet szerte az országban, amelyek birtoklói a mostani felülvizsgálati döntés alapján sikerrel perelhetnek. Becslések szerint akár több milliárd forintra is rúghat az összes értékpapír után járó követelés. A kötvényeknek egyébként csak gyűjtői árfolyamuk van, ezt a mostani persorozat kezdetéig elsősorban a ritkaságérték és az esztétikai szempontok határozták meg. (A székesfővárosi kötvényeken például Budapest-látképek láthatók.) Tavaly még 2000-5000 forintért lehetett kapni régi államkötvényeket, mára azonban a devizában is denominált kötvények eltűntek, legfeljebb a koronában kibocsátott hadikölcsön-kötvényekkel lehet találkozni, antikváriumokban. Ezekre vonatkozóan azonban aligha lehetne visszafizetési igényt támasztani. DRÁVUCZ PÉTER