A Brüsszelben dolgozó újságírok száma napról-napra nő, jelenleg 1000–1100 akkreditált sajtómunkás él a városban. Az Európai Unió legfontosabb intézményei, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (NATO) és számos más nemzetközi szervezet is Brüssszelt választotta székhelyéül, ami a belga fővárost a világ egyik legnagyobb sajtóközpontjává tette.
A kiküldött tudósítók az esetek többségében mind az európai intézmények – főleg az európai bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács –, mind a NATO és az egyéb nemzetközi szervezetek mindennapjait, valamint a belga eseményeket is figyelemmel kísérik. A nagy nemzetközi hírügynökségeket 10–15, a nagy nyugat-európai napilapokat 5-6 munkatárs képviseli, a jelen levő orgánumok többége azonban jellemzően csak egy munkatársát tudja Brüsszelbe delegálni. A magyar sajtót 11-en képviselik a helyszínen. A magyar anyagi lehetőségeket jól szemlélteti, hogy csak kevesen engedhetnek meg maguknak saját tudósítót.
Bizonyos szempontból a belga főváros az újságírók Mekkája, a rendelkezésre álló információk mennyiségére ugyanis nem lehet panaszkodni. Nehézséget inkább ezek megszűrése okoz. Emellett sok a panasz azzal kapcsolatban is, hogy a különböző intézmények nem hangolják össze kommunikációs megjelenéseiket, így gyakran több helyen is ugyanabban az időpontban várják az újságírókat.
A tudósítások többségében gyakran lehet „meg nem nevezett uniós forrásokra”, „brüsszeli illetékesekre” vagy „meg nem erősített információkra” alapozott értesülésekkel találkozni. A névvel alátámasztott információk ritkák Brüsszelben. Ez az intézmények speciális, alapvetően konszenzusos döntéshozatali folyamatával magyarázható. A döntések ugyanis a gyakorlatban már jóval a nyilvánosságra kerülés előtt megszületnek, azaz a hivatalos bejelentésre váró lapok szinte bizonyosan lemaradnak a hírversenyben. Az újságírók többsége szerint a félreértések és a félreinformálás elkerülése érdekében az európai bizottságnak változtatnia kellene a jelenlegi gyakorlaton, és már a végleges döntés előtt bizonyos információkhoz kellene juttatnia a sajtó képviselőit.
A küldetése szerint a közösségi érdekeket képviselő, így szupranacionális jellegű bizottság sajtókapcsolataiért a sajtó és kommunikációs főigazgatóság felel. Az EU-bővítéssel kapcsolatos bizottsági kommunikáció is a főigazgatóság kompetenciájába tartozik, de – ahogy azt bizottsági funkcionáriusok elmondták – nem a tagjelölt országok lakosságának meggyőzése, hanem az összes publikus információ rendelkezésre bocsátása a fő feladata.
Kolozsi Pál