Az 1848-as forradalmi kormány fejének és a nemzetőrség alapítójának 200. születésnapja alkalmából egyszerre két reprezentatív tárlat is nyílt a fővárosban. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) október végéig tartó rendezvényének címe: Történelmünk korszakalkotója – Batthyány Lajos miniszterelnök, míg a Vár túlsó sarkán a Hadtörténeti Intézet és Múzeum október közepéig mutatja be az érdeklődőknek Batthyány Lajos, a hadseregszervező című időszaki kiállítását.
Bár a reformkorban az országgyűlést még Pozsonyban tartották, két ülésszak között már Pest számított a politikai élet középpontjának, a királyi székhely pedig Bécsben volt. A BTM-be belépő látogatót ennek a három városnak a korabeli hangulata fogadja a falakon függő képeken éppúgy, mint a klasszicista ebédlőasztalon vagy a vitrinekben sorjázó Alt-Wien porcelánok és kristálypoharak festett vedutáin. Magát Batthyányt pedig olyan személyes használati tárgyak hozzák emberközelbe, mint elegáns selyemmellénye, kedvenc sakk-készlete vagy legalább ennyire előkelő – részben aranyozott – miniszterelnöki pecsétnyomója a vésett latin jelmondattal, amely politikai eltökéltségét sugallja: „Viam meam perseque” (utam kijelöltetett). Miközben az említett rekvizitumok életének napos oldalát elevenítik fel, sorsának sötét árnyait olyan baljós tárgyak közvetítik, mint például börtönbéli cellájának rusztikus, kovácsoltvas lámpája vagy egy priccsdarabka a siralomházból. A korabeli kísérő sorok szerint azzal a vérfolttal, amely a kivégzése előtt a felesége által becsempészett tőrrel ejtett sebből folyt ki, amikor öngyilkossági kísérletében felvágta nyaki ütőerét, hogy elkerülje a bitófa szégyenét. Az utolsó pillanatban ezért ítéletét golyó általi halálra módosították.
A róla készült portrék legalább ilyen széles hangulati skálán mozognak, kezdve Franz Eybl bécsi festő 1842-es litográfiájával, amely házikabátban, karosszékében ülve örökíti meg. Batthyány 1841-től bérelt palotát Pesten, mert valósággal halmozta közéleti funkcióit: részt vett az Iparegyesület vezetésében, 1844-től elnöke lett a Magyar Kereskedelmi Társaságnak, tőle származik a Védegylet ötlete is a hazai termékek népszerűsítésére és vezető tisztséget vállalt a Gyáralapító Társaságban. Sorozatos egyeztetések után 1847-ben alapította meg az Ellenzéki Pártot, amelynek programját a kisnemesi származású jogtudós, Deák Ferenc fogalmazta meg. Barabás Miklós az Iparegyesület megrendelésére festette róla egész alakos olajképét 1846-ban, amelyről egy évvel később alkotta meg a legismertebb és legtöbbet reprodukált Batthyány-portrét, illetve a tőle ismert egyetlen mellszobrot. Miközben a védegyleti bál díszmagyaros férfi- és női divatjában gyönyörködhetünk, szemünk megakad Walzel Ágost Frigyesnek a Batthyány-kormányt megörökítő litográfiáján. Szinte jelképes, hogy a magyar Borsos József és az osztrák August von Pettenkofen közösen készítette kompozícióját az országgyűlés 1848. július 5-ei megnyitásáról, István nádornak a Vigadó nagytermében tartott beszédével. A csúcs után a bukáshoz vezető út lépcsőfokai következnek a képeken: Batthyány letartóztatása és minden vagyonának elkobzása 1849. január 8-án, Budavár ostroma 1849. május 21-én, Hentzi bombázásainak pesti pusztításai, Görgey világosi fegyverletétele 1849. augusztus 13-án, végül Batthyány 1849. október 6-ai kivégzésének képzelet utáni ábrázolása – névtelen szerző külföldön terjesztett litográfiáján – a hírhedt egykori Új Épület udvarán, ahol manapság a róla elnevezett örökmécses áll.
Legalább ilyen megragadó a hadtörténeti múzeum most először látható kiállítási tárgyai közül például Batthyány pisztolya, amely a híres Kuchenreiter-műhelyben készült, és a csappantyús szerkezetű remekművet a lemondott miniszterelnök Pulszky Ferenc külügyekért felelős államtitkárnak ajándékozta, amikor az meglátogatta őt ikervári birtokán. Az intézmény friss szerzeménye a 10. (Vilmos) huszárezred 1831-es emlékszablyája is, amelyet a tisztikar az egyik legrangosabb bécsi műhelyben rendelt mint ötvös díszpéldányt. A honvédzászlóknak is megvan a maguk sorsa! Az 5. zászlóalj lobogója például Svájcból került haza egy jó szemű és szerencsés kezű magánszemélynek köszönhetően, aki a zürichi bolhapiacon vásárolta. A világosi fegyverletétel után az orosz cári hadsereg zsákmányába került másik zászlót először 1940-ben szolgáltatták vissza a szovjetek magyar köztulajdonba, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg háborús prédát zabráló speciális egységei vitték ismét Moszkvába és csak 1948-ban, a forradalom és szabadságharc centenáriumán került ismét haza. Végül nemcsak művészi, hanem tudományos szempontból is kuriózum Kiss Tibor kortárs festőnek – a Képzőművészeti Egyetem anatómiai tanszékvezetőjének – Batthyány-portréja, amely az általa kifejlesztett speciális arcrekonstrukciós eljárással készült a kilencvenes évek második felében, illetékes hadtörténeti szakértőkkel folyamatosan konzultálva.
Wagner István