A Képzőművészek Új Társasága (KUT) 1924-ben alakult az első világháború előtt már különféle kiállításokon szerepelt festők, grafikusok és szobrászok nemzedékének progresszív szemléletű tagjaiból, akik azonos elnevezéssel folyóiratot is kiadtak. A rangidős mesterek közül Rippl-Rónai József és Vaszary János említhető példaként, de a derékhadat is olyan jó nevű alkotók képviselték, mint Egry József, Márffy Ödön vagy Perlrott Csaba Vilmos. Amíg a KUT az első években kizárólag képzőművészek soraiból verbuválta tagságát, 1926-ban már elérkezett oda, hogy pedagógusokkal, esztétákkal és menedzserekkel is bővítse állományát. Így került a vezetőségbe Rózsa Miklós is, aki laikusokból álló pártoló tagokkal szélesítette tovább a KUT társadalmi-financiális bázisát. A következő esztendőben pedig sikerült megnyernie tiszteletbeli tagnak gróf Klebelsberg Kunó kulturális minisztert. A felvilágosodott arisztokrata sokat idézett korabeli nyilatkozata a különféle művészeti stílusok egyenjogúságáról teljesen egybecsengett a KUT akkori törekvéseivel, mert a társaság a Nyolcak csoportjának, továbbá Kassák Lajos körének és az aktivistáknak balos szellemiségű alkotóit éppen olyan szívesen fogadta, mint a Gresham-kör líraian polgári törekvéseit vagy a Munka-kör fiataljainak avantgárd szárnypróbálgatásait.
Mivel a művészetelmélettel és a művészélet gyakorlati szervezésével egyaránt kora ifjúságától szívesen foglalkozó Rózsa Miklós a jelzáloghitelbankot működtető Madarassy-Beck famíliába nősült be, ez a vagyoni háttér lehetővé tette számára, hogy teoretikus terveit praktikusan realizálhassa. Amíg ő irányította a KUT tevékenységét (1926–1932), a társaság művészi összetétele mennyiségi és minőségi szinten éppúgy a legjelentősebbnek mondható, mint ahogyan szociális és gazdasági tekintélye is a csúcson volt. Gondosan ügyelt arra, hogy modern tárlatsorozatainak szervezésére olyan semleges bizottságot hozzon létre műgyűjtőkből, újságírókból és művészekből, akik különféle világnézeti meggyőződésük ellenére is együtt tudtak működni a közös cél megvalósítása, a modern művészet ügyének érdekében. Rózsa Miklós a húszas esztendőkben két folyóiratot is kiadott: a KUT mellett azonban a rövid életűnek bizonyult Új Szín a tervezett évi tíz szám helyett csak egy mutatvány- és további két kiadványt ért meg. (A Magyar Nemzeti Galéria június 24-ig látogatható, Új színben elnevezésű kamaratárlatának címadása erre a korán meghiúsult periodikára utal.) A hivatalos művészetpolitika azonban fokozatosan elfordult a KUT tagjaitól – főleg az új kulturális miniszter, Hóman Bálint színrelépése után – és inkább a Római Iskola és a Szinyei Társaság képviselőit támogatta az egyre szűkösebbé váló állami költségvetésből. Így került sor 1932-ben Rózsa Miklós hivatalos lemondására a KUT vezetőségéből, ám magánemberként továbbra is ott bábáskodott a háttérben a modern művészeti törekvések útjának egyengetésénél, egészen 1945-ben bekövetkezett haláláig.
A KUT tagjainak ragaszkodását dokumentálja az utókor számára is az a huszonnégy művészönarckép, amelyet alkotói szimbolikusan ajándékoztak Rózsa Miklósnak és többségében írásbeli ajánlással is elláttak. 1932-ben Kádár Béla például fekete krétarajzát így dedikálta: „Még nem tettük le a fegyvert, van még mit mondanunk, csak kissé pihenünk”. Márffy Ödön tussal szignálta, hogy „Régi jó barátomnak, Rózsa Miklósnak a harcos évek emlékéül”, míg Berény Róbert ceruzarajzán – jelképesen a szíve tájékán – öltönyének fazonjára rótta ezeket a sorokat: „Miklósnak – a halaszthatatlanoknak gondolt közös ügyek emlékére – szeretettel Róbert”. A művészi „hűségnyilatkozatok” a továbbiakban sem maradtak el. Csorba Géza például 1933-ban szénnel készült pipás önarcképének aljára azt firkantotta: „Rózsa Miklósnak szeretettel s oly rossz rajzzal, mint a gazdasági viszonyok”. Fél évtizeddel is későbbi a datálása két egyedi munkának. Bernáth Aurél: Önarckép papírlappal című 1937-es ceruzarajzán – szellemes és elegáns megoldással – a rajztömbjére került az írott sor: „Rózsa Miklósnak igaz tisztelettel BA”. Ugyanebben az esztendőben készült olajjal vászonra Rózsa Miklós mellképe cvikkerrel és kigombolt nyakú, világoskék ingben, ezzel a meleg hangú ajánlással: „Bátyuskának szeretettel Szőnyi Pista” – ez pedig Rózsa Miklósnak a Gresham-kör törzsasztalánál, baráti körben használatos beceneve volt.
Wagner István