A meghívón a Pocakosnak nevezett férfi invitál kedélyesen – szélesre tárt jobbjával és hóna alá szorított fejfedővel – a francia Vibert rajza után készült 1866-os színezett párizsi litográfián. A szemnek tetszetős album borítóján viszont az Öreg és előkelő címadás arra az italosflaskára céloz, amelyet a pincér hoz áhítatos mozdulattal a kerti asztalnál várakozó cilinderes uraknak az angol Sadler festményéről 1889-ben sokszorosított londoni rézkarcon.
Szántó András Eleink örömei – Gasztronómiai emlékek a hajdani metszeteken címmel, a Gabbiano Print kiadásában most megjelent gyönyörű albuma mintegy másfél száz képpel illusztrálja a könyvnyomtatás hőskorától (a XIV. század végétől) napjainkig a szóban forgó témát. A könyvbemutatóval megnyitott, azonos nevű – június 30-ig nyitva tartó – kiállításon pedig ezek közül negyedszáz eredeti multiplikált grafikát válogatott össze a szerző a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
A végletek között tallózva említhetjük elsőként a híres humanista és orvos, Hartmann Schedel Nürnbergben megjelent 1493-as Világ-krónikáját, amelyet mi magyarok elsősorban Buda várának sokat reprodukált, közismert ábrázolása miatt tartunk számon. A magyar származású Albrecht Dürer akkoriban még gyakornokként dolgozott az egyik vezető illusztrátor, Michael Wolgemuth műhelyében, a könyvben eddig a művészettörténészek mindössze három fametszetét azonosították, ezek egyike az ókori görög eposzból Kirké és Odüsszeusz lakomája. A kompozíción nemcsak csendéleti részlet vagy zsánerjelenet látható, hanem egyben tájkép is, a megterített kerti asztal idilli látványával és a tenger hullámain ringatózó hajónak az ellentétpárjával. A fekete-fehér vonalak kontrasztjával szemben szinte festőinek tűnik a fél évtizeddel későbbi színezett strasbourgi fametszet, amely egy reneszánsz konyhabelsőt ábrázol. A képen a két alakot főzés közben jeleníti meg az ismeretlen mester, így fogalmat alkothatunk a korabeli lakás berendezéséről éppúgy, mint a használati tárgyakról és az emberek öltözködéséről. Nemhiába vált egyhamar népszerű illusztrációvá, amelyet számos későbbi könyvben is sokszor reprodukáltak.
A biedermeier életérzést árasztja a francia Paul Gavarni Magánszoba Petroniusnál elnevezésű, 1840 körüli litográfiája, amelyen a költő és a színésznő flörtöléséhez képest a terített asztal szinte másodlagossá válik, és csak ürügyet szolgáltat a szerelmi légyotthoz. Bár a festő életében rengeteg illusztrációt készített könyvek és újságok számára, ez a „bohéméleti” jelenet egy kompozíció-ciklus teljesen önálló darabja volt, és kimondottan kereskedelmi célokra született. A neves párizsi Rittner et Goupil cég kiadásában egyszerre hozták forgalomba a francia fővárosban éppúgy, mint Londonban és New Yorkban. A kőnyomat technikája olyan részletfinomságokat tett lehetővé, hogy a fekete-fehér grafika már-már korai fotográfiának tűnik.
Még mindig a XIX. század derekán járva, de már egyenesen a pesti Széna térre röpít Wéber Henrik festménye után a Laczi konyhája című színes litográfia. Ez a kifejezés általában a vásári sátorba telepített kifőzdét jelentette, de itt konkrétan a Nemzeti Múzeum melletti, Két pisztolyhoz címzett vendégfogadó „kihelyezett tagozatáról” van szó. Ez az akkori magyar főváros közismert és közkedvelt korcsmája volt, egyszerű, de kitűnő konyhája miatt. A kép pedig a külföldre irányuló turisztikai reklám egyik korai, de kiváló példája. Báró Prónay Gábor ugyanis először 1854-ben adta ki Vázlatok Magyarhon népéletéből című képes albumát, amely a következő évben már németül és franciául is megjelent. A publikációval az volt a célja, hogy a magyarság megismertetése a határokon túl „előrébb haladjon, s a tévhitek megszűnjenek”. Ezekben az albumokban szerepelt Wéber Henrik hét hangulatos zsánerjelenete is, amelyek közül egyet itt most eredetiben is láthatunk.
Wagner István