Hogyha manapság Kempelen Farkas (1734–1804) nevét halljuk, akkor rögtön a török ruhába öltöztetett, legendás sakkozó automatája jut eszünkbe, amelyről csak napjainkban derült ki végérvényesen, hogy ember rejtőzött benne. Mindenesetre az 1769-ben konstruált, turbános és kaftános figura jó táptalajt adott korában a találgatásoknak, amint sok rejtekajtós szekrény-asztalkája fölé hajolt titokzatosan. A szerkezet Európa-szerte egy csapásra híressé tette alkotóját. Ezzel szemben szakértői körökben már életében is sokkal többre tartották és manapság is legfontosabb tudományos munkájának ítélik beszélőgépét és az emberi beszéd mechanizmusát leíró könyvét, amelyet 1791-ben adott ki Bécsben. Ehhez kapcsolódva szerkesztette beszélő masináját, hogy elméletét a gyakorlatban is bebizonyítsa. Sajnos, a két automata közül egyik sem maradt fenn, ezért a müncheni műszaki múzeumból egy korabeli, hasonló találmányt kellett kölcsönkérni a beszélőszervek működési mechanizmusának illusztrálására, a sakkautomata precízen rekonstruált 2003-as modelljét pedig Volker Huber kölcsönözte magángyűjteményéből.
Mindez a Kempelen – ember a gépben elnevezésű történeti és médiaművészeti kiállításon látható a Műcsarnokban május 28-áig. A rendezők a tárlat történeti részében felvázolják ugyan a két évszázaddal ezelőtti hátteret – Mária Terézia és II. József „kalapos király” udvaráról, a szabadkőművesek mozgalmáról, az ipari forradalom előhírnökeként jelentkező valóságos feltalálási hullámról, a korszak egzotikus török-divatjáról és bábu-mániájáról –, ám a teljesség igénye nélkül, szándékosan csak erre a két híres szerkezetre koncentrálnak a polihisztor rendkívül sokrétű munkásságából.
Bár Kempelen körül mindig sok volt a rejtély, azért vannak vitathatatlan tények. Így például az, hogy az akkori magyar fővárosnak számító Pozsonyban született, tanulmányait Győrben kezdte és Bécsben fejezte be, ahol jogi diplomát szerzett, majd ott is helyezkedett el udvari hivatalnokként. Közigazgatási megbízatásai mellett tudományos, technikai és művészeti téren egyaránt aktív volt, mégpedig kora megfelelő szakembereinek színvonalán. Foglalkozott bányászattal, városi csatornázással és gőzgépmodell-építéssel, még mozgatható betegágyat is készített a himlőben megbetegedett Mária Terézia számára. Könyvtárat létesített és megszervezte a nagyszombati egyetem áttelepítését Budára, közreműködött a Várszínház építkezésében és versírás mellett színdarabokat is alkotott, sőt, zenés játékokat is komponált. Jól rajzolt és festett, a sokszorosított grafikai technikák közül a rézmetszést művelte. Sokrétű érdemei elismeréseként a bécsi akadémia rendes tagjává választotta.
A tárlat másik felében a kortárs médiaművészet eszközeivel értékelik át Kempelen pályafutását és korát, a felkért magyar és külföldi alkotóknak részben kimondottan erre az alkalomra készült munkáival. A hosszú lajstromból kiragadva emlékeztetjük a rendszeres múzeumi látogatókat Jovánovics György egyéni tárlatáról arra a Kempelen-ihlette 1979-es installációra, amelyet igen stílusosan az általa épített Várszínház közelében, a Budavári Palota A-épületében láthattak pár éve „Liza Wathruck Jovánovics Györggyel vakon sakkozik és lép, miután tenyere az automatában megbújt személytől eredő gyenge fényjelet érzékeli” címmel. Pauer Gyula viszont most készítette Matt elnevezésű mobil kisplasztikáját Hommage à Kempelen ajánlással, akárcsak Csörgő Attila Kockadobáló gépét, amely nagyszámú hajtástechnikai eszköz összehangolt munkája nyomán másfél perces műsort bonyolít le. A külföldi meghívottak közül Ken Feingold számítógépes programja Box of Men címmel hat virtuális hasbeszélő bábut működtet mint gyermekkórust. Martin Riches orgonaszerelő munkája közben született ötlete – Kempelen könyvét olvasva – a Talking Machine (1989–1991), amely egy harminckét sípból összeállított, akusztikus beszédszintetizátor. A Karlsruhéból érkezett, 2003-as konstrukciójú Robotlab-Autoportré az előtte ülő látogatóról rögtönzött arcképet készít ceruzával az állványon lévő papírlapra, de utána mindjárt le is törli a portrérajzot. A kiállításhoz kísérő rendezvények sora társul, a tudományos szimpóziumtól a sakktörténeti előadásokon és villámversenyeken át a gyerekek különböző korosztályait megmozgató foglalkozásokig.
Wagner István