Néhai pompás estélyek hangulatát árasztó, bűbájos kellékeket gyűjt manapság Marton Árpád és felesége. Gyöngyökkel kirakott, hímzett vagy fémrátéttel dekorált selyem-bársony tarsolyok és tollas, csipkés, festett legyezők meg díszzsebkendők mellett művirágok, ajándékba kapott apró nippek és egyéb vitrintárgyak jutnak hamarjában az ember eszébe, továbbá retikülbe rejthető szépítészeti eszközök, otkolonos üvegcsék, fedeles szelencék és sárgult fotográfiák merülnek fel az emlékezet homályából. Nem utolsósorban pedig az egykori tánc(z)rendek. Ezekből adományozott most százat a műgyűjtő házaspár az Iparművészeti Múzeumnak, amely 36 különleges példányt választott ki március 18-áig tartó kamaratárlatára.
Az úgynevezett gyűjtők vitrinjében elhelyezett, díszes kis füzetkék java a XIX. századból való, a kor divatos táncai – a csárdás, keringő, lengyelke, tipegő vagy a négyes – mellett azoknak a gavalléroknak aláírásai maradtak bennük az utókorra, akikkel a hölgy az illető számot ellejtette. Az elsőbálos kisasszonyok vagy az éltesebb dámák olykor már korábban megkapták a lakásukon ezeket a parányi remekműveket, amelyeket az erre szakosodott iparosok – könyvkötők, ötvösök vagy bőrdíszművesek – készítettek, máskor a bejáratnál vehették át, ezüsttálcán „tálalva”, legkésőbb a vacsoránál „szervírozták” a menükártya mellett. A nők estélyi ruhájukra kitűzve viselték vagy legyezőjükre erősítve hordozták frissen szerzett „skalpjaikat”.
A vízkereszttől húshagyó keddig tartó farsangi periódusban az együttműködő vagy éppen egymással rivalizáló mesterek egymást múlták felül a jobbnál jobb ötletekkel a táncrendek ürügyén: a hagyományosan szezonnyitónak számító jogászbálon például a Vörösmarty jurista-klub a híres corpus juris középkori pergamenjét utánozta a vörös viaszpecséttel együtt, a szekszárdi korcsolyaegylet bálján apró kulacsból hörpinthettek egy korty lélekmelegítőt, a pesti szabócéh kicsiny kölnisüveggel, a Tungsram zsugorított izzóval, a székesfehérvári „amateur-club” mikro-fotókamerával, a technikus-bál gyermekjátéknak is beillő repülőmodellel, a MONE orvosnői Demalgon-pirulával reklámozták magukat, de akad csupán dekoratív, rokokó ruhás táncospár is sárgarézből vagy praktikus, zsinórral összehúzható szájú, selyemtarsoly is.
Wagner István