A hatvanas éveiben járó Vilhelm Károly festőművész olyan képeket is bemutat a Hamilton Tőzsdeügynökség Zrt. Aulich Art Galériájában, amelyek most kerülnek először a nyilvánosság elé. Ilyen például a barokk oltárképek formáját idéző, félalakos Mozart-portré 1980-ból vagy a Don Giovanni egyik korai, 1992-es variánsa a fekete köpönyeges központi figurával. A Kegyelmi állapot című – február 16-ig látogatható – retrospektív tárlat a hetvenes évek derekától, az erdélyi művész magyarországi áttelepülésétől vonultat fel kisebb-nagyobb olajfestményeket és litográfiákat egészen napjainkig.
Következetességét bizonyítja egyes külső megnyilvánulási formák több évtizedes továbbélése vagy bizonyos figurák időnkénti visszatérése. Mozarttal sem most, a nemzetközi emlékév idején kezdett el kampányszerűen foglalkozni, hiszen muzsikáját mindig is szívesen hallgatta műtermében, festés közben. Bizonyíték erre a bevezetőben már említett, 1980-as arcképparafrázisa a zeneszerzőről, amelyet aztán számos olyan kompozíció követett, amelyeket zeneműveinek részletei vagy jellegzetes alakjai ihlettek. Ezeknek lajstroma helyszűke miatt felsorolhatatlan, érjük be inkább csak a tárlaton szereplő képek közül miséjének Benedictus-tételével (1981) vagy a sokkal általánosabb ihletettségű Mozart asztalának (1984) körben ülő alakjaival – miközben a bibliai példabeszéd juthat az eszünkbe ama bizonyos mennyei lakomáról, ahol „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak” –, az Idomeneo operájának vizuális átültetése 1996-ban született, a következő évből Osmin alakja bukkan fel, a Don Giovanninak pedig legutóbb tavalyelőtt készült el egyik új változata.
A 2006-os esztendő valóban „kegyelmi állapotot” jelenthetett az alkotó számára, nemcsak a már-már egyeduralkodó, vallásos ihletésű témái okán, hanem az ezalatt létrehozott munkák mennyisége és minősége miatt is. Miközben az Áldozat absztrakt expresszivitását vörös-kék festékfoltok kontrasztjaival és fekete kontúrvonalakkal fokozza tovább, Szent János szintén elvont alakját harmonikus sárgászöld színárnyalatokból komponálja. Közvetlenül mellette kisebb méretű, fekete-fehér litográfiában is megismétli ezt a bibliai figurát, a sorozatot Júdás csókja és a Csodálatos halászat teszi teljesebbé, míg a Színeváltozásban sok fedőfehér használata varázsolja ezüstös látomássá a kőnyomatos eljárással sokszorosított grafikai lapot. Már-már monokróm szürke tónusai miatt rokona ennek az Önarckép télen intim hangulatú olajképe, amelyen bevett szokása szerint, szinte keveretlenül nyomja a festéket a tubusból a vászonra. Mindennek betetőzése pedig a Dunakanyar egész falat betöltő, monumentális panorámája, amelyen már nem is ecsettel, hanem spaklival teríti szét a színfoltokat – olyan lendülettel, mint a kőműves a falon a vakolatot –, ezzel is biztosítva a képfelület reliefszerű egyenetlenségét és a kolorit elevenen lüktető dinamikáját.
Wagner István