A tavalyi németországi magyar kulturális évad keretében Berlin és Ulm után most Budapestre érkezett és a Magyar Nemzeti Múzeumban március huszadikáig látható a Németek Magyarországon, magyarok Németországban – európai életutak című kiállítás. A szervezők huszonkét tipikus – és a maga egyediségében mégis rendhagyó – életrajzot választottak ki és illusztráltak olyan, jelképes csomagokkal, amilyeneket a hosszú útra kelők szoktak magukkal vinni az elhagyott szülőföld emlékének őrzésére.
A középkortól napjainkig terjed a skála a két kultúra és a két nyelv közötti „ingázás” illusztrálására. Királyaink közismert történetét felidézve: Gizella bajor hercegnő hímezte a koronázási palástot férje, a Vajkból átkeresztelt István számára, amikor Esztergomba jött; a később szintén szentté avatott Árpád-házi Erzsébet viszont innen ment már gyermekkorában Eisenachba a dinasztikus házasság okán. Mátyás király gótikus szülőházának tőszomszédságában ma is áll Kolozsvárott Kaspar Helth, alias Heltai Gáspár egykori nyomdája, aki a XVI. század folyamán, a reformáció terjesztése érdekében a bibliát magyarra fordította, sőt, román egyházi énekeskönyvet is kiadott.
A XIX. században ugrásszerűen megnő a Magyarországra vándorló német vagy a külföldön tanuló magyar iparosok és tudósok száma. A bajor Lőw família generációi a budai Tabánban voltak híres harangöntők, a sváb Mechwart András mérnök a svájci Ganz Ábrahám itteni gépgyárában kapott munkát, és lett később magyar nagyiparos, míg Stühmer Frigyes csokoládégyáros Hamburgból érkezett Budapestre, és a mindmáig hungarikumnak számító világmárka már 1888-tól engedélyt kapott a magyar címer használatára. A nemesi sarj Eötvös Loránd Heidelbergben szerzett fizikusdiplomát, mielőtt nemzetközi karrierje elindult. Moholy-Nagy László a Bauhaus tagjaként lett világhírű külföldön, Déry Tibor író pedig kétnyelvűként nőtt fel és bécsi édesanyjával egész életében csak németül beszélt. A koncentrációs tábort túlélt hazánkfiai közül Trebitsch Gyula végleg külföldre szakadt és pesti mozisból Hamburgban vált sikeres filmproducerré 2005-ben bekövetkezett haláláig, míg a friss Nobel-díjas Kertész Péter a hazatérés mellett döntött, de tulajdonképpen itthon mindmáig nem kaphatta meg azt az elismerést, amiben német földön van része, ezért a két kultúrkör között „pendlizik”. A vándortárlat szervezői a neves példák mellett a hétköznapi kisemberekről sem feledkeztek meg. A pécsi Vándor Tamás például az 1956-os forradalom leverése után, egyetemistaként menekült német földre, majd ott diplomát szerzett és a hatvanas években német feleségével visszatelepült szülőhazájába. Ilyen furcsa fintorokat produkált Európának ezen a viharos fertályán a történelem.
Wagner István