Ha Gundel, akkor palacsinta. Pedig sok más finomságot is kitalált, sőt mindmáig nemcsak magyar éttermekben, hanem külföldi étlapokon is találkozhatunk a nevéhez fűződő ételkreációkkal. A szakirodalom kéttucatnyi ilyen receptet tart számon, a Gundel-tokánytól a Gundel módra készült fogason át a Gundel-salátáig. A budai várnegyedből a pesti bazilika szomszédságába költözött Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum most részben saját gyűjteményéből, részben a család tulajdonából származó tárgyakkal és fotókkal emlékezik az ötven éve elhunyt Gundel Károlyra a február 11-éig látogatható tárlatán.
Gundel Károly a felvidéki Csorba-tó mellől, a tátralomnici szálloda igazgatói székéből költözött családjával Budapestre, ahol 1910-ben átvette a híres Wampetics étterem bérletét a Városligetben. A vendéglő az ő vezetésével vált fogalommá, akkoriban a fővárosi villamosok fogantyúin ilyen reklámok lógtak: „Ujjé, a ligetben nagyszerű, a Gundel nem luxus”. Ezt látszik igazolni Egyed Zoltán korabeli feljegyzése: „egy kicsit fél Budapest a Gundel családhoz tartozik, hiszen ha valaki nem csak flancból megy el ebédelni vagy vacsorázni, hanem tényleg jót is akar enni, akkor azt szokták mondani: menjünk el a Gundelhez!”. A nívót a harmincas évek végén tucatnyi szakács garantálta a konyhán, félszáz pincér sürgött-forgott az étteremben és a szezontól függően majdnem ugyanennyi egyéb alkalmazott dolgozott a kezük alá. A legendássá vált főnök személyiségét az író, újságíró Kellér Andor találóan így jellemezte: „Minden vendéget egyforma kedvességgel üdvözölt, de görnyedés nélkül, nem a hasznát sóvárgó üzletember alázatával, hanem a vendéget szívesen látó házigazda figyelmességével.” Így aztán nem csoda, ha törzsvendégei között külföldi hírességek mellett olyan neves magyarok is akadtak, mint például Csók István, a befutott festőművész. Olyannyira, hogy lánya esküvőjét is itt ünnepelték 1935. január 26-án, a menülap díszítése pedig az örömapa külön erre az alkalomra készített remeklése volt.
Az írótársadalomból Karinthy Frigyest említhetjük, aki kikérte Gundel Károly szakmai tanácsait a Vendéget látni, vendégnek lenni című könyvecskéjéhez, amely 1933-ban jelent meg Budapesten. A híres vendéglős maga sem volt írói tehetség híján, nemcsak a Szállodások és Vendéglősök Ipartestületének tiszteletbeli elnökeként és örökös dísztagjaként szerzett érdemeket, hanem szakírói tevékenységével is a magyar konyha hazai és nemzetközi hírnevét öregbítette. Csak egyetlenegy példát kiragadva: a Kis magyar szakácskönyv című 1937-es, rendkívül népszerű könyvét kilenc nyelvre fordították le és ugyanennyi magyar kiadást ért meg, külföldi megjelenéseinek száma megközelíti a másfél százat és csaknem kétmillióan forgatják világszerte. A kortárs Kellér Andor elismerő sorai szerint „...rendkívüli műveltségű ember volt. Érzékletesen és pontosan írt, hányszor emlegettük: milyen jó író lehetne, de ő ragaszkodott örökölt és választott vendéglősi hivatásához”. A kiállítás egyik vitrinjében még egykori, tintába mártogatott pennája is ott látható gyöngybetűkkel rótt receptjei mellett, amelyben a rántott borjúszelet à la milanaise és a hozzá illő desszert, a szamócafelfújt titkait fejtegeti.
Sokan tudják, hogy Gundel Károly egyik lányának, Katalinnak Latinovits Oszkárral kötött házasságából született Latinovits Zoltán színész, akit egy 1941-es családi fotón fedezhetünk fel boldog gyerekként a balatonszemesi strandon, a Gundel-fiúkkal együtt, amint éppen tornagúlában pózolnak, és a csíkos fürdőköpenybe bújt büszke nagypapa féltő kézzel támogatja őket oldalról. A második világháború pusztításai után 1945 tavaszán ismét megnyílt a ligeti vendéglő, amelynek újjáépítését a család értéktárgyai fedezték, az első vendégek között pedig a világhírű amerikai hegedűművészt, Yehudi Menuhint köszönthették. Egy tárlóban fényesre pucolt ezüst étkészlet és fehér porcelánkészlet peremén, zöld levélkoszorúban a Gundel név teremt korabeli atmoszférát. Élete alkonyán Gundel Károly látása annyira megromlott, hogy 1948 és 1955 között tizenkilenc műtéten esett át Grazban. Két hónappal aranylakodalma előtt, 1956. november 28-án, 73 éves korában hunyt el Budapesten.
Wagner István