Bár szívesen utazik távoli tájakra, és kirándulásain helyszíni vázlatokat is készít, de műtermi magányában festett képeinek ihletforrása sokkal áttételesebb. A személyes és konkrét élménynél nagyobb szerepet játszik szabadon szárnyaló fantáziája, még olyan esetekben is, amikor a kompozíció ötletforrása egy fotó, egy film vagy más műalkotás. Valamikor kedvelt motívuma volt az amerikai életforma: a felhőkarcolók tövében suhanó autócsodáktól a napszemüveges tinilányokig. Még ennél is hosszasabb ideig tartotta fogva a mediterrán térség örökzöldbe boruló tájaival, ősparkok árnyai közül kivilágító ókori romokkal, szökőkutakkal és antik szobortorzókkal. Futó szerelmet táplált indián lányok erotikus kisugárzású aktkettősei iránt is, akik olyan lustán nyúltak el a fodrozó vízparton, akárcsak Gauguin maori asszonyai Tahitin. Buja trópusi erdeiben mesebeli vadállatok rejtőznek, égre törő ciprusainak gótikus sorát pedig legújabban a sudár pálmák barokkos koronái váltották fel vásznain. Ami viszont évtizedeken át változatlan maradt, az a laza ecsetvonásokkal, vékonyan és könnyedén felvitt festékréteg, amely alól helyenként átüt az előzetes szénvázlat sötét vonalhálója, máshol pedig az alapfelületet is üresen kihagyja. Ez adja egyrészt piktúrájának sajátos eleganciáját, másrészt témavilágának sejtelmességét csak tovább fokozza.
Szotyori László ötvenedik születésnapját a budai Várfok Galéria XO Termében egyéni kiállítással ünnepli. Az alkalmi válogatásban egyrészt fél évtizeddel ezelőtt született munkái kaptak helyet, másrészt a legújabb alkotások, olyannyira, hogy némelyiken még szinte meg sem száradt a festék, mivel idei dátumot mutatnak. Ilyen például a Hajnali pálmák rajzos dekorativitása, amely már-már grafikává varázsolja a piktúrát. A tavalyi képek vannak számszerű fölényben, élükön a tárlatnak címet adó Dionüszosszal. Az ógörög boristen szoborszerűen statikus, meztelen figurája éppúgy a lebukó nap bíborában fürdik, akárcsak szőlőfürtjét habzsoló kutyája vagy körülötte a hófehér márványoszlopok. Két évvel ezelőtt – elsősorban az akkortájt domináns ciprusok sötétzöld sorfalait figyelve – még nem tűnt fel annyira a tárlatlátogatónak, hogy már ekkor megjelent a Régi kertfal című kompozíció magas kőkapujának obeliszkjeivel vetélkedve az egyeduralkodó pálmaliget, akárcsak fél évtizeddel ezelőtt a már-már monokróm szürke Úszómedence hátterében az elmosódottan felsejlő pálmák sziluettjei. Így „úszik át” filmszerűen egyik alkotói szakasz a másikba Szotyori László szervesen épülő életművében.
Wagner István