Helényi Tibor, a hatvanas festőművész utóbbi másfél évtizedben készült képeiből kéttucatnyi kisebb-nagyobb példány most Budapesten, a Kempinski hotel galériájában látható január közepéig. A falakon leginkább lovak sorjáznak, sokféle színben és változatban. Lovas tulajdonképpen csak egy van, a Fehér X kék ékben című 1991-es, nagyméretű vásznán, a piros kendővel betakart szemű, sárga paripa hátán. Párdarabjának még a névadásában is nyíltan bevallja, hogy ez a kompozíció nem más, mint Ló mínusz lovas, de itt legalább az emberi figura üres helyét festetlenül kihagyja a fekete mén hátán, ahol előtűnik a durván szövött vászon textúrája, amely legalább olyan fontos részlet Helényi Tibor munkásságában, mint az olajkolorittal borított felület.
Képei festéséhez leginkább különféle fotókat használ fel, amelyeket hol maga készít, hol pedig afféle talált képek ezek, amelyeket magazinokból ollóz ki. Mégis, amikor elkészül a kompozíció, az eredmény annyira élethű, hogy például az egyik legutóbbi tárlatán a teremőrök fogadást kötöttek egymás között arról, vajon fénykép vagy festmény függ-e a falon. Pedig a megfestett képrészlet mellett egyenrangú a nyersvászon szerepe a kontrasztteremtésben, illetve az egyensúly biztosításában. Végeredményben a látszólagos téma, a realista elem csak a mondanivaló formális hordozója az olyan absztrakt motívumok mellett, mint például a tavalyi Romantikus Malevics esetében a barna ló mellett a sárga és piros félkör vagy közöttük a fekete téglalap. Az ezzel egy időben született Sárga csuklyás lovas kék palástban is tulajdonképpen egy sárga háromszög, kék rombusz és natúr félnégyzet elvont kompozíciója, a központi lófejet leszámítva, míg a Részeg lovas a K-i kapunál centrális eleme egy magasra eregetett papírsárkány levegőben kanyargó vörös farka. Az idei termésből a legfrissebb a Villámlástól megriadt lovas, amelyen ismét felfedezhető az ezüstpapír rátét, akárcsak másfél évtizeddel ezelőtti képein a sztaniolapplikáció, amelyet szintén szívesen alkalmaz a kompozíció komplex és dekoratív összhatása miatt.
Ez a hiperrealista festési módszer meglehetősen időigényes, egy-egy képe akár egy-egy hónapig is készül. Cserében viszont azzal nyugtatja magát a művész, hogy egyelőre megengedheti azt a luxust, hogy csak olyasmivel foglalkozzon, ami számára is örömöt okoz. Ez a szabadfoglalkozású alkotó előnye a konkrét megrendelést teljesítő kollégájával szemben.
Wagner István